Magasan szállok, s vihar tép.
Utak nélküli vándor vagyok.
Istenem, énem a végtelen,
S villámként hasítok az éjbe,
Majd én vagyok a szellő,
Mely füledbe súg:
Hisz én szeretlek,
Hát Isten is szeret téged.
De; óh jaj!
Szárnyam szegett,
Zuhanásom gyors és végzetes.
Már nem halok meg.
Nem is tudom, milyen.
A völgy alján érzem
Csak újra.
Hazatérek.

2005-12-01