Hagyománytalanná váltunk.
Ostoba, gyökerét-vesztett
Sodródás vagyunk csupán,
Az Én csendjétől megfosztott
Vak villám.
Részegségünk úrrá lett rajtunk.
A csillagok hívnak,
De csak toporgunk,
Azt se tudva, mi az.
Eszeveszetten száguldunk,
S már nem tudjuk,
Hogy hová is.

2005. 10. 20.