Hallgatom a zenét, az én zenémet.
Sakálként tombol a fülembe,
Csak belém, csak nekem.
Állok a sötétben csendben,
Nem mozdul a szemem sem,
Csak hallgatom a zenémet.
Csak én hallhatom,
Senki más nem.
A sötétben Rólad álmodom,
Elképzelem, hogy itt vagy velem,
De vagy Te, vagy a zene.
Beszélsz, de nem értelek,
Mert hallgatom a zenémet.
Vagy beszélsz és értelek,
De nem hallom a zenémet.
Azt akarom, legyél benne,
Legyél bennem mélyen,
Légy a zenémben.
Akkor Te lennél a varázsló,
S a varázslat a zene,
A Te műved az én fejemben.
És együtt ünnepelhetnénk a zenénket,
Magányunk helyett
Ketten, együtt a sötétben.

2001.12.01.