Bolíviai tartózkodásom idején egy csalási birtokon időzve, az esti beszélgetések közben érdekes dolgot tudtam meg.
– Tizenkét gyereket, hét unokát, nyolc napszámost, összesen harmincöt embert tart el heciendánk. Bevallom nektek, tisztességes körülmények között, jól élünk.
– Minek köszönhető ez, Pedró, ebben a szegény országban? – kérdeztem közbe kíváncsian.
– Ez az amerikaiaknak köszönhető. Ugyanis rájöttek, hogy fegyverrel és kommandósokkal nem tudják megállítani a kokatermesztést. Így aztán a kokaháborúra fordított összeg töredékéért jólétet, munkagépeket és piacot biztosítanak azoknak, akik felhagynak a kokatermesztéssel. Így két legyet is ütnek egy csapásra. Megszűnik a kokalevél utánpótlás, kevesebb drog áramlik Amerikába, és felemelkedik a bolíviai nép életszínvonala, a jenkik jóvoltából. Így megy ez nálunk immár egy évtizede.
Elégondolkodva Pedró szavain, az jutott eszembe, hogy a magyar kormány is tanulhatna ebből, és bevezethetné nálunk is a következőket.
Fizetnie kellene azoknak, akik kivágnak minden szőlőtőkét, felszámolnak minden dohányültetvényt és felhagynak a hamis szeszgyártással. Ha összevetjük, hogy az állam a jövedéki adóval beszedett hatalmas összeg dupláját költi az alkoholtól, dohányzástól lepusztult honfitársaink gyógyítására, akkor mindjárt látszik javaslatom ésszerűsége. Ha az állam azért, hogy nagyobb bevételre tegyen szert, termékeivel mérgezi saját lakosságát, akkor a végén nem lesz egészséges lelkű - testű népessége, akivel Európába mehetne.
Amerikában és az UNIO-ban fizetnek a parlagon hagyott szántóföldekért, hogy meglegyen a piaci egyensúly. Nálunk meg azért kellene fizetni, hogy a szőlő-, dohány-, kender ültetvények megszűntetésével felszabaduló földeket alakítsuk nemzeti parkokká, turista látványossággá, mert ez sokkal több jövedelmet hoz az országnak anélkül, hogy mérgeznénk a lakosságot.
A takarítási világnap ötletének kapcsán a fejekben kellene takarítási világnapot tartani Magyarországon, egész éven át. Mert, ha így folynak tovább a dolgok, hamarosan lesilányul, elbutul a nép, és akkor már az identitását, önértékelését vesztett tömeget könnyen viszik bele az ország önkéntes kiárusításába. Lassan a nép eladogatja a testét, a lelkét, házát, földjeit, nagykabátját és csupasz fenékkel dideregve fog az új földesurak ajtaja előtt bejutásért kuncsorogni...
Én a bolíviaiaknak szurkolok.