Egyedül ülök a sötétben és tudom,
a magányt, a fájdalmat, a magányt, a magányt, unom,
a fájdalmat könnyen, a magányt talán soha ki nem heverem.

Hiányzik az ölelés, a szex és a szerelem,
hiányzik a hosszú, kapcsolat az egy éjszaka,
a véresre karmolt hátam, a női test szaga,
hiányzik a simogatás, a szerelem ágya,
a széke, padlója, asztala és fürdőkádja,
hiányzik a csók, a mosoly, a szemezés,
az, hogy csak úgy vagyunk, az önfeledt nevetés,
hiányzik a semmi, amit csinálunk, ha együtt vagyunk,
és hiányzik az is, hogy elhisszük együtt halunk,
hiányzik a tudatlanság az összetartozás érzése,
hiányzik az érzés, hogy nem érdekel a válasz a kérdésre!

De nem bírom tovább, érzem minden reggel.
Pedig küzdök, ha kell akarattal, tettel.
(Add vissza életem, és a magányt vedd el!)

Hiányzik a csók a szex a szerelem, hiányzik a nő,
várom, de nem akarom várni, hogy valaki fejbelő.

2005. november 28.