Feltöltve: 2006-03-19 10:46:54
Megtekintve: 5931
Múló napok, kétségek
Újabb elmúlt szombat, s
Elmúlt vasárnap,
A gondolatban meghalt
Újabb pillanat,
Sötétségben elbújt félelem,
Eltűnt, megölt szétszakító érzelem,
Érzéketlenné vált két kezem,
Szorítom torkom, visszatartom lélegzetem,
Vajon milyen lehet önnön kezünk által,
Nyugalmat találni a másvilággal,
Elmúlt önmagunkkal soha nem törődni,
Elmúlt szerelmeink érzései közt őrlődni?
Csak nézni a cseppeket, a vörös foltokat,
Legalább egy kis színt adok ennek a világnak,
A testemből, Én neveltem, Én őriztem,
S immár a mámé lett az életem,
Bejutok minden repedésbe,
Mindenhová belopózok, az éltetekbe,
Tönkreteszek mindent, s rombolok,
S többé már nem csak a falak között tombolok.
Elfújom a tüzet, inkább fázom,
A fagyban az út szélén a történést várom,
S égő arccal emlékszem arra a napra,
Mikor mégis meghaltam egy pillanatra.
2006. március 12.
Elmúlt vasárnap,
A gondolatban meghalt
Újabb pillanat,
Sötétségben elbújt félelem,
Eltűnt, megölt szétszakító érzelem,
Érzéketlenné vált két kezem,
Szorítom torkom, visszatartom lélegzetem,
Vajon milyen lehet önnön kezünk által,
Nyugalmat találni a másvilággal,
Elmúlt önmagunkkal soha nem törődni,
Elmúlt szerelmeink érzései közt őrlődni?
Csak nézni a cseppeket, a vörös foltokat,
Legalább egy kis színt adok ennek a világnak,
A testemből, Én neveltem, Én őriztem,
S immár a mámé lett az életem,
Bejutok minden repedésbe,
Mindenhová belopózok, az éltetekbe,
Tönkreteszek mindent, s rombolok,
S többé már nem csak a falak között tombolok.
Elfújom a tüzet, inkább fázom,
A fagyban az út szélén a történést várom,
S égő arccal emlékszem arra a napra,
Mikor mégis meghaltam egy pillanatra.
2006. március 12.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!