Feltöltve: 2004-02-19 19:08:23
Megtekintve: 7800
KÉT PÁR SZOMORÚ VIRSLI
Az egész groteszk kálvária három hónappal ezelőtt kezdődött.Nóra , ez a harmincegyéves , meggyötört , sok csalódáson átment , de még mindig széparcú dietetikus nagyon megszánta az egyik kórházi osztályon dolgozó betegszállitó fiút.Pistinek hivták.Csendes , hétköznapi fiú , első pillanatra az ember nem vesz észre rajta semmi különöset.Sőt , még a másodikra sem!Szelid , jóindulatú huszonkétéves fiatalember.Kopasznak kopasz , de semmi köze a bőrfejűekhez , borzasztóan vékony , gyengének látszó , de mégis mozgékony , energikus.Számára az élet egésznapos rohanás , ahogy mondani szokták: "küzdelem a betevő falatért".Öt testvére van.
Nóri szinte az első pillanattól fogva megkedvelte.Fiatalon meghalt barátjára emlékeztette.Ez a barátja fehérvérűségben halt meg.Nórával boldog , összeillő párt alkottak , ma férje lehetne."Minden csinos fiúban ott látom az arcát" - mondta Nóra nemegyszer , nem is titkolta mély bánatát.
Pistiben is elhunyt barátja vonásait vélte felfedezni."A szemük , fülük nagyon hasonlit egymásra" - jegyezte meg Pistiről szeretetteljesen.Pont úgy néz ki ez a fiú , mint az én kicsikém! "Elhatározta , hogy , amennyiben erejéből telik , támogatja ezt a sovány gyereket.
Eleinte minden jól ment.Senki sem figyelt fel arra , ha Nóri egy kis ételmaradékot adott Pistinek abból , ami megmaradt a konyhán vagy reggelire egy szelet sajtot a betegeknek szántakból.Irodai szekrényében készenlétben állt a befőttesüveg és amikor kiosztottuk az ebédet és megmaradt egy kis sóskamártás vagy leves - Nóri mindig azonnal lecsapott rá , félretette Pistinek.
Később azonban a konyhások felfigyeltek a dologra és többen felhördültek.Micsoda kivételezés! Pisti nem a konyhán dolgozik , nem jár neki a maradékból! Mari néni háborodott fel leginkább. "Ha ez igy megy tovább ,egyre többen fognak a mi nyakunkon élősködni!" - mondogatta , tüzelte a többieket Pisti ellen.
Nóri szemei azonban csak meghalt barátja arcát látták - ezúttal Pistiben.Kitartott elhatározása mellett , hogy ezen a nem éppen szabályos módon továbbra is segiti.A reggeli- vagy vacsoraosztónak rendszeresen felirta az utasitást , mintha Pisti a betegek közé tartozna: "Pisti - sajtrúd" , "Pisti - párizsi , sajt" , "Pisti - mackósajt , vaj" vagy "Pisti - 1 liter tej , két szelet rozskenyér". Egy hónap múltán a konyhán az addig ismeretlen fiú hihetetlenül veszélyes karriert futott be.Nevét az egész konyha megismerte és csak úgy záporoztak a szitkozódások , mint csatatéren a géppuskalövedékek: "Ki ez a Pisti"!" , "De jól megy itt egyeseknek!" , "Mit képzel ez a Nóra" Neki szét lehet osztogatni az intézet vagyonát" ! " /Vagyonról persze szó sem volt , a kórház hatalmas összeggel tartozott a társadalombiztositásnak./ Az egyik konyhalány gúnynevet adott Pistinek: "kopasz".
Nóra ezek után más cselhez folyamodott.Pistit létszámba vette , mintha a kórház ellátandó betegei közé tartozna és tálcán tálaltatott neki ebédet , vacsorát.A kisérőpapirra most már nem irta rá , hogy "Pisti" , sőt még nekem is megtiltotta a Pisti szó emlitését , a papiroson csak annyi szerepelt: "egyéni diéta".
Ezzel azonban a megbolygatott hangyabolyban nem állt vissza a régi élet.A konyhások ugyanis rájöttek , hogy az "egyéni" szó kit is takar.Újult erővel indult a furkálódás. A magyar fúrási technikáknak valószinüleg nincs párja a világon.A konyhán dolgozók egyrésze ott tett keresztbe Nórinak , ahol csak tudott.Hátráltatták a munkát , fenyegetőztek. Nóri végül mindenben valamiféle ellene irányuló dolgott sejtett , hol jogosan ,hol nem.Igy ment ez már három hónapja.
Pisti egyre kellemetlenebbül érezte magát és egyre ritkábban jött fel hozzánk az irodába.Ha jött akkor sem maradt sokáig. Zavartan átvette a számára becsomagolt ételt és továbbállt.Megalázó volt számára ez a helyzet. Bár nem koldult , úgy érezte: alamizsnát kap. Alamizsnát másokéból , a betegekéből.
Ez a csütörtök reggel is úgy indult , mint a többi. Álmos konyhai dolgozók sóhajtozásai , edények csörömpölése , konyhagépek monoton zakatolása töltötte be a levegőt.Gőz tört elő a nagy főzőedény fedője alól. Virslit főztek reggelire , amelyhez dobozos mustár jár.Ez utóbbi , persze , csak annak a betegnek , akinek diétája megengedi. Az asztalon tejföl , méz , húskrém volt.Nagy kannában kakaó , amit az egyik konyhalány , amikor beléptem , merőkanállal éppen kisebb badellába mért át.Nóra gyorsan intézkedett a reggeli szétosztására.Húsz perc alatt végeztünk és mentünk vissza kis irodánkba.
Ott már türelmetlenül csörgött a telefon.Az egyik ápolónővér jelentette: két pár virsli lemaradt.Éppen annál az osztálynál , ahol Pisti is dolgozik!
- 2 -
Nóra izgatottan hivatta Sándor bát , hisztérikusan-kétségbeesetten üvöltött rá: "A szemem előtt tették rá a kézikocsira a reggelit! Maga vitte fel ! Csak maga ehette meg útközben azt a két pár virslit!"
Sándor bá hatvanéves , talpig becsületes székely ember. Úgy érezte , mintha tőrt döftek volna a szivébe , de nem mutatta ki érzéseit. Máskor is meggyanusitották már , egyszer azzal , hogy eldugott egy matracot , de a vád alaptalan volt , a matrac megkerült.Csodáltam ezt az embert.A reggeli pánikot megértően fogadta , tudta: az ő lelkiismerete tiszta. Nóra háromszor is elmeséltette vele miként vitte fel a kérdéses osztályra a virsliket. Még számomra is kinos volt ez a vallatás , pedig én csak szemlélője voltam a tragikomédiának , amelynek főszereplője , Nóra egyszerre volt mélységesen szánalmas és nevetnivaló."Birósági tárgyalást fogunk rendezni két pár virsli miatt" ! " - gondoltam.Már közbe akartam vágni , hogy tompitsam a vita élét.Sándor bá azonban megelőzött , mégegyszer elismételte: "Becsöngettem az ajtón és odatóltam a kocsit a reggelivel a kopasznak".Ezzel a derék székely otthagyta Nórát , kiment a szobából.
A konyha viszont felbolydult , méhkasként zúgott.Az egyik ezt állitotta , a másik azt."Pisti megette!" - kiáltott fel valaki."Nincs több virsli!" - jelentették ki ketten is. "Akkor valaki szerezzen még négyet és főzze meg! Én nem érek rá!" - hangzott az egyik sarokból.Végül nagynehezen előkerült két pár fagyasztott virsli és nekiálltak a főzésnek.
A bonyodalom eljutott a vezető dietetikushoz.Tudomást szerzett a "Pisti-ügyr" l " és szárazon megállapitotta: Nóra szabálytalanul járt el.Nóra viszont önmaga védelmében újabb váddal állt elő: azért nem maradt egy darab virsli sem a reggeliosztás után , mert a raktár eleve csak 225 darabot adott az igényelt 240 helyett!
Negyedóra múlva Sándor bá ismét felment az osztályra , hogy átadja a két pár frissen főzött virslit a mustárral.Nevetve jött vissza és egyenesen felénk tartott:
- Másodjára kiderült az igazság! Felmegyek , hát látom , a nővérek ott eszik a virsliket és intenek nekem: pszt!A virsli ott volt a kocsin , csak nem találták meg.Kérték: ne szóljak. Ott zabálják a virsliket a nővérszobában!
Nevettünk: megoldódott a rejtély.Sándor bá elégedetten ment vissza a konyhára közölni a hirt.Nem esett folt a becsületén.
Az övén nem.
A konyhások is elcsitultak.Kati néni félvállról megjegyezte: "Na , a betegek ma félórával később kaptak reggelit.Annyi baj legyen! A beteg várjon , nyögjön!"
Engem nagyon elgondolkoztattak a történtek.Kicsit mosolyogtam , de inkább szomorúan néztem ki az iroda ablakából az utcára.Kint éppen akkor esett le az első hó.Egy betegszállitó autó sérültet hozott a mentőportához.A szél fájdalmas süvitéssel keverte össze a havat a lehullott sárgásbarna falevelekkel.
Nóri szinte az első pillanattól fogva megkedvelte.Fiatalon meghalt barátjára emlékeztette.Ez a barátja fehérvérűségben halt meg.Nórával boldog , összeillő párt alkottak , ma férje lehetne."Minden csinos fiúban ott látom az arcát" - mondta Nóra nemegyszer , nem is titkolta mély bánatát.
Pistiben is elhunyt barátja vonásait vélte felfedezni."A szemük , fülük nagyon hasonlit egymásra" - jegyezte meg Pistiről szeretetteljesen.Pont úgy néz ki ez a fiú , mint az én kicsikém! "Elhatározta , hogy , amennyiben erejéből telik , támogatja ezt a sovány gyereket.
Eleinte minden jól ment.Senki sem figyelt fel arra , ha Nóri egy kis ételmaradékot adott Pistinek abból , ami megmaradt a konyhán vagy reggelire egy szelet sajtot a betegeknek szántakból.Irodai szekrényében készenlétben állt a befőttesüveg és amikor kiosztottuk az ebédet és megmaradt egy kis sóskamártás vagy leves - Nóri mindig azonnal lecsapott rá , félretette Pistinek.
Később azonban a konyhások felfigyeltek a dologra és többen felhördültek.Micsoda kivételezés! Pisti nem a konyhán dolgozik , nem jár neki a maradékból! Mari néni háborodott fel leginkább. "Ha ez igy megy tovább ,egyre többen fognak a mi nyakunkon élősködni!" - mondogatta , tüzelte a többieket Pisti ellen.
Nóri szemei azonban csak meghalt barátja arcát látták - ezúttal Pistiben.Kitartott elhatározása mellett , hogy ezen a nem éppen szabályos módon továbbra is segiti.A reggeli- vagy vacsoraosztónak rendszeresen felirta az utasitást , mintha Pisti a betegek közé tartozna: "Pisti - sajtrúd" , "Pisti - párizsi , sajt" , "Pisti - mackósajt , vaj" vagy "Pisti - 1 liter tej , két szelet rozskenyér". Egy hónap múltán a konyhán az addig ismeretlen fiú hihetetlenül veszélyes karriert futott be.Nevét az egész konyha megismerte és csak úgy záporoztak a szitkozódások , mint csatatéren a géppuskalövedékek: "Ki ez a Pisti"!" , "De jól megy itt egyeseknek!" , "Mit képzel ez a Nóra" Neki szét lehet osztogatni az intézet vagyonát" ! " /Vagyonról persze szó sem volt , a kórház hatalmas összeggel tartozott a társadalombiztositásnak./ Az egyik konyhalány gúnynevet adott Pistinek: "kopasz".
Nóra ezek után más cselhez folyamodott.Pistit létszámba vette , mintha a kórház ellátandó betegei közé tartozna és tálcán tálaltatott neki ebédet , vacsorát.A kisérőpapirra most már nem irta rá , hogy "Pisti" , sőt még nekem is megtiltotta a Pisti szó emlitését , a papiroson csak annyi szerepelt: "egyéni diéta".
Ezzel azonban a megbolygatott hangyabolyban nem állt vissza a régi élet.A konyhások ugyanis rájöttek , hogy az "egyéni" szó kit is takar.Újult erővel indult a furkálódás. A magyar fúrási technikáknak valószinüleg nincs párja a világon.A konyhán dolgozók egyrésze ott tett keresztbe Nórinak , ahol csak tudott.Hátráltatták a munkát , fenyegetőztek. Nóri végül mindenben valamiféle ellene irányuló dolgott sejtett , hol jogosan ,hol nem.Igy ment ez már három hónapja.
Pisti egyre kellemetlenebbül érezte magát és egyre ritkábban jött fel hozzánk az irodába.Ha jött akkor sem maradt sokáig. Zavartan átvette a számára becsomagolt ételt és továbbállt.Megalázó volt számára ez a helyzet. Bár nem koldult , úgy érezte: alamizsnát kap. Alamizsnát másokéból , a betegekéből.
Ez a csütörtök reggel is úgy indult , mint a többi. Álmos konyhai dolgozók sóhajtozásai , edények csörömpölése , konyhagépek monoton zakatolása töltötte be a levegőt.Gőz tört elő a nagy főzőedény fedője alól. Virslit főztek reggelire , amelyhez dobozos mustár jár.Ez utóbbi , persze , csak annak a betegnek , akinek diétája megengedi. Az asztalon tejföl , méz , húskrém volt.Nagy kannában kakaó , amit az egyik konyhalány , amikor beléptem , merőkanállal éppen kisebb badellába mért át.Nóra gyorsan intézkedett a reggeli szétosztására.Húsz perc alatt végeztünk és mentünk vissza kis irodánkba.
Ott már türelmetlenül csörgött a telefon.Az egyik ápolónővér jelentette: két pár virsli lemaradt.Éppen annál az osztálynál , ahol Pisti is dolgozik!
- 2 -
Nóra izgatottan hivatta Sándor bát , hisztérikusan-kétségbeesetten üvöltött rá: "A szemem előtt tették rá a kézikocsira a reggelit! Maga vitte fel ! Csak maga ehette meg útközben azt a két pár virslit!"
Sándor bá hatvanéves , talpig becsületes székely ember. Úgy érezte , mintha tőrt döftek volna a szivébe , de nem mutatta ki érzéseit. Máskor is meggyanusitották már , egyszer azzal , hogy eldugott egy matracot , de a vád alaptalan volt , a matrac megkerült.Csodáltam ezt az embert.A reggeli pánikot megértően fogadta , tudta: az ő lelkiismerete tiszta. Nóra háromszor is elmeséltette vele miként vitte fel a kérdéses osztályra a virsliket. Még számomra is kinos volt ez a vallatás , pedig én csak szemlélője voltam a tragikomédiának , amelynek főszereplője , Nóra egyszerre volt mélységesen szánalmas és nevetnivaló."Birósági tárgyalást fogunk rendezni két pár virsli miatt" ! " - gondoltam.Már közbe akartam vágni , hogy tompitsam a vita élét.Sándor bá azonban megelőzött , mégegyszer elismételte: "Becsöngettem az ajtón és odatóltam a kocsit a reggelivel a kopasznak".Ezzel a derék székely otthagyta Nórát , kiment a szobából.
A konyha viszont felbolydult , méhkasként zúgott.Az egyik ezt állitotta , a másik azt."Pisti megette!" - kiáltott fel valaki."Nincs több virsli!" - jelentették ki ketten is. "Akkor valaki szerezzen még négyet és főzze meg! Én nem érek rá!" - hangzott az egyik sarokból.Végül nagynehezen előkerült két pár fagyasztott virsli és nekiálltak a főzésnek.
A bonyodalom eljutott a vezető dietetikushoz.Tudomást szerzett a "Pisti-ügyr" l " és szárazon megállapitotta: Nóra szabálytalanul járt el.Nóra viszont önmaga védelmében újabb váddal állt elő: azért nem maradt egy darab virsli sem a reggeliosztás után , mert a raktár eleve csak 225 darabot adott az igényelt 240 helyett!
Negyedóra múlva Sándor bá ismét felment az osztályra , hogy átadja a két pár frissen főzött virslit a mustárral.Nevetve jött vissza és egyenesen felénk tartott:
- Másodjára kiderült az igazság! Felmegyek , hát látom , a nővérek ott eszik a virsliket és intenek nekem: pszt!A virsli ott volt a kocsin , csak nem találták meg.Kérték: ne szóljak. Ott zabálják a virsliket a nővérszobában!
Nevettünk: megoldódott a rejtély.Sándor bá elégedetten ment vissza a konyhára közölni a hirt.Nem esett folt a becsületén.
Az övén nem.
A konyhások is elcsitultak.Kati néni félvállról megjegyezte: "Na , a betegek ma félórával később kaptak reggelit.Annyi baj legyen! A beteg várjon , nyögjön!"
Engem nagyon elgondolkoztattak a történtek.Kicsit mosolyogtam , de inkább szomorúan néztem ki az iroda ablakából az utcára.Kint éppen akkor esett le az első hó.Egy betegszállitó autó sérültet hozott a mentőportához.A szél fájdalmas süvitéssel keverte össze a havat a lehullott sárgásbarna falevelekkel.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2006-08-02 20:03:31
Kedves crexcrex! Kedves bogumil!
Örülök, hogy tetszett! Egyébként, valóban, szóról-szóra úgy történt, ahogy leírtam...
Üdvözlettel: Lelkes Miklós Zsolt
2006-04-01 04:15:18
A nyomtató lónak nem lehet bekötni a száját. A konyhások,az ételekőszítők bizony megdézsmálják a betegeknek szánt kaját.Felit megszik,ellopják,hazaviszik.A maradékot aztán kiosztják a betegek közt.Arra blazíroznak,hogy abetegeknek úgyis annyi kaját behoznak a hozzátartozók,hogy nem igénylik a silány kórházi kosztot. Sajnos igaz amit leírtál.
2005-11-14 23:25:16
Nagyon jó, nagyon életszerű. Gratulálok hozzá!
2005-01-28 13:07:03
Kedves nadix!
Örülök, hogy tetszett! Üdvözlettel: Lelkes Miklós Zsolt