Egy üres szobában, csak Te meg én,
Nekem csak Te számítassz e Föld kerekén.
Tekintetünk szépen lassan összeér,
Lelkünk már egy, lélek a léleké.
Kezem a kezedhez ér,
És ajkad ízét érzem,
Szíved az enyémmel dobban,
Az óra mutatója meg se moccan.
Veled minden perc örökkévalóság,
De minden elröppen, mint szép álomvilág...