Egyik szemem sír, a másik nevet,
Most velem vagy, de tudom, hogy elveszítelek.
Ezért most ölellek amíg csak tehetem,
És kérdéseidre hazugság minden feleletem.
Nem hagyom, hogy megtudd mi az mit érzek.
Nem hagyom, hogy segíts azon amitől félek.
Nem is tudnál rajta, hisz nem a te hibád,
Hiába is védessz, ellenem fordul az egész világ.
Akkor majd szememből pár könnycsepp ered,
Melyet érted ejtek, és vörösre festi az eget.