Néma tekintet
és feledtet -
- leintett -,
hogy
- véd a tekintet.

Szerinted miért vetíthet
képeket
az, aki nem érti
miért
és mitől is védi
a sötét
a sorokban remegő
szíveket.
Ő csak a vásznat látja,
meg a színeket.
És a vérünkkel írna
újságcikkeket.
És a pilla-nat,
ami meg-ér-intett,
itt maradt.
Kíséri boldogan utamat,
és menni sem kell már,
röpül a lélek,
a testnek sem félek
odaadni magam.
Sötét az ablak,
nem feltét-lenül,
csak vadan,
vagy szelíden,
vagy feketén-fehéren,
vagy búsan,
vagy gyanúsan,
vagy éppen
sárgulva a régi fényképen,
vagy zölden gurulva lefelé a réten,
vagy lilán, egy kesztyű melegében,
vagy kéken,
a felhők gyűrűjében,
vagy ezüstös udvarba bújva.
Beleálmodom magam
az életbe
újra.