Új jelenség hódít ma hazánkban: a napszámba járás. Rokonaim, ismerőseim között egyre népszerűbb fizetés kiegészítő tevékenységnek számít a feketén, vagy jobb esetben vállalkozói alapon (modern cselédkönyves) napszámba járás. Nyugdíjas, jó karban lévő ismerőseim így segítenek be unokáik házépítkezésének költségeibe. Ez a dolog egyik oldala. A másik pedig az, hogy sajnos a földműveléssel, gazdálkodással járó szaktudás hiányában, szabadulni igyekezvén a földtől vagy parlagon hagyják, vagy jobb esetben eladogatják földecskéiket, erdőörökségüket. Stb.
Sokkal jobban járnak, ha felveszik naponta a napszámot, s kikerülve az adózást, s más szervezési, könyvelési és egyéb macerákat, munkaerejüket azonnal aprópénzre váltják. Egyes újgazdag nagygazdáink már felfigyeltek a jelenségre, s bérbevéve vagy felvásárolva a parlagon heverő földeket, mintagazdaságokban termelik modern eszközökkel a kitűnő mezőgazdasági termékeket, amiket viszontlátunk a szupermarketek polcain. Nembeszélve az osztrák és német szomszédok által zsebszerződéssel bérbevett hatalmas egybefüggő földterületekről. A szomszéd Burgenlandból átjő szupemodern mezőgazdasági gépeivel. A bérmunkások napok alatt elvégzik a tavaszi munkákat. A napszámosok pedig kapára-kaszára kapva művelik a veteményt amig be nem, érik a termés. Aztán megint jönnek, most már a betakarítógépekkel és kiviszik a terményt.

Mi ez, ha nem a helyzet ésszerű felismerése, és a mezőgazdaság europer komfortosítás fellendítésének megragadása. Másik oldala a napszámosság, mint fogalom újraéledésének legalizálása. Tehát a holland és egyéb nyugati gazdálkodók modern cselédséget alkalmazva, némi adót fizetve a cselédmunka után, ellenőrzött adófizetést biztosítva, extraprofitot termelnek nyugati piacokra. Így már jöhet a FAR segély, a közpénzekkel való manipulálás, kiskapukon ki-be mászkálás.

A felismerés helyes, a megoldás zseniális, mert nincs konfrontáció. Tovább lépek! Ha a keleti, lápos, árvizes területeket újra elárasztjuk, akkor két legyet ütünk egy csapásra.Ugyanis, az elárasztott területekről kitelepítjük az évente több alkalommal is ár, és belvíz sújtotta lakosságot, azáltal megszűnik a kormány zsebének pumpolása. Nem kell a rombadőlt, ósdi vályogházakat reparálgatni hatalmas összegekért, hogy a következő szezonban megint összedőlve, mindezt kezdhetjük elölről.

Ezzel a radikális intézkedéssel egyből kihúzzuk a probléma méregfogát. Sőt, az eddig munkanélkülésbe döntött Szamos és Tiszaháti, Bodrogközi népséget immár áttelepítjük a csinos kis komfortos latifundiumi cselédházakba, ahol hangyaszorgalommal hasznot hajtva az új földesuraknak elvegetálnak. Mindenki jóljár egy kicsit. Igaz, hogy nem gazdagodnak meg, nem veti fel őket a jólét, de biztos tető lesz a fejük felett.
Csak gratulálni tudok az ötlethez. Kialakul a latifundiumokon dolgozó és modern cselédházakban lakó modern mezőgazdasági cselédség is. Idénymunkára meg ott lesznek a modern világ nomádjai: a hajléktalanul ődöngő csőcselék.
És ekkor máris megvalósulhat a nagy ugrás: egyet előre, kettőt hátra. Így kerek a világ