Itt vagyunk, e végtelen puszta közepén.
S csak vándorlunk az ordító szélben
Az ismeretlenbe, a köd felé.
Háború dúl mindenhol, földön, s égen�
Embertelen kínzás hangja hallatszik a távolból
De mi monoton menetelünk tovább
Nem ébreszthet fel semmi e rémálomból
Nem várunk már se megváltót, se csodát..
Ezen az elkárhozott vidéken fekete hó hullik
Hogy elrejtőzhessen a halál
Hirtelen csap le ránk, esélyünk se legyen elfutni
Így vívjuk meg a földi csatát..
S miután elestünk, testünket szétmarcangolják
A pokol keselyűi, de lelkünk megmarad,
Felszáll az égbe, s elátkozza a föld porát
Így üzenünk hadat, hogy elkezdődjék az égi csata..