Megéri kérni egy ötvenest,
ha az ember nem átall,
s kérni képes.
Te, hallod!
Nézd, ki a jussát
literben méri,
még mindig nem érti,
hogy az életet,Élni érdemes.
S hogy az legyen,
nem kell bort bontva,
májat rontva,lopva,
szégyenben égve vedelni.
S magát ámítva,sajnálva,
csak inni és remélni.
Mert ha vádolják?
Magának kikéri!
De szomját borral oltja,
s kis felessel kíséri.
Mert őt is múltja kísérti;
áhítva mámort halmoz
gyógyszerre,borra egyebet.
Ha lehet, józan perce
egyetlen se legyen.