A nap lassan lement a látóhatár mögé. Az emberek behúzódtak házaikba és bereteszelték az ablakokat, ajtókat. Féltek az éjszakától. Mindenki megpróbált elbújni egy házba vagy egy védet helyre. Így tett Ő is, aki átutazóban járt erre. A dombtetőn lévő ódon kúria közelében volt ekkor, így oda tért be. A kúria emeleti része rozoga állapotban volt, ezt látta már kívülről, de a földszint tökéletesnek bizonyult. Azt hitte, teljesen elhagyatott, de ahogy benyitott az egyik aprócska első szobába, látta, nincs egyedül. Egy alak ült fekete köpenyben és csuklyában az üvegezett ablak mellett. Valószínűleg az éjszaka elől menekült ide. Ő mellételepedett és együtt kémlelték a kinti világot. Lassan besötétedett és az eső is eleredt. Az alak, akinek arcát teljesen elfedte a csuklya, beszélni kezdett:
-Az emberek félnek tőle. Senki nem tudja ki, vagy mi az, de rettegnek. Mindig este jön el és mindig éhes. Rettentő éhes. Azt hiszik biztonságban vannak, de tévednek. Mindig van valaki, aki kint marad sötétedés után, vagy nem elég biztonságos menedéket választ. Már régen volt, amikor egy boszorkány életre hívta, hogy megbosszulja a családját ért sérelmeket, de a szörny miután elvégezte, amiért hívták megölte teremtőjét is. Azóta irányíthatatlan. Már többször próbálták megölni, de csak egyszer sikerült sebet ejteni rajta. Egy vágás van az arcán, ami átmegy a jobb szemén.- Az idegen furcsa hangon beszélt és szinte örömmel adta elő ezeket a dolgokat. Kint felerősödött a vihar. A dörgés és villámlás szinte másodpercenként váltotta egymást A távolban egy farkas üvöltését hallották. Mindezek nagyon zavarták Ő-t. A ház repedésein át besüvített a szél. Az idegen folytatta:
-Az áldozatait általában széttépi és felfalja, csak véres cafatokat hagy maga után, de támadása után találtak már megcsonkított tetemeket is. Soha nem hagy életben senkit, de szeret eljátszani az áldozattal. Mindig lesből támad és képtelenség elmenekülni előle. Túl hegyesek a fogai és élesek a körmei ahhoz, hogy bárki szembeszálljon vele. Bár a legtöbben a látványától meghalnak.” Az udvaron egy árny suhant át. Ő meredten nézte. Egyre több felől hallatszott a farkasok üvöltése és egyre közelebbről. Ő egyre idegesebb lett. Nem akart tovább az idegen mellett maradni, de ki se mehetett.
-Honnan tud maga ennyit róla? Ki maga? -kérdezte az idegent miközben felé fordult. Az alak a csuklyája felé nyúlt és emelni kezdte felfelé. A csuklya lassan emelkedett és Ő még láthatta a felvillanó villámfényben a torz arcot, melynek jobb felét egy sebhely szántotta végig.

Az éjszakán egy éles sikoly hasított át és a falusiak közelebb húzódtak egymáshoz.