Eres szemeimből kicsordul az utolsó csepp vér,
Mert Megint átvertek, újabb hazug szavak,
Már megint nem szerettél!!!
Sose lesz vége e gyilkos fagynak??
Mondd, miért nézel így
Miért suttogod fülembe, szükségem van rád?
Minden tetted örökké tartó kín!!
Halálos átkokként csap le rám�
S mégis beleégeted emléked húsomba
Mikor testemhez érsz.
Jól tudod, hogy lehetetlen kérsz!!
Már belémmart az idő vasfoga,
Kitépte az érzéseim, minden ösztönöm..
de eljön az idő, amikor Téged is kitöröl,
Átadva a múlt árnyainak,
Hogy magába szívjön a végtelen köd
Csak egy név leszel homályos álmaimban,
S néhány vésett betű egy kövön�
Csak egy szál rózsa lesz sírodon,
Szirmait az én vérem festette vörösre,
S hogy a halálod után is kínozzon
Könnyeimmel öntözi majd örökre.