Feltöltve: 2006-03-13 20:12:54
Megtekintve: 6256
Búcsú
Azon a reggelen köddel telítődtek csontjaink. Halkan csobogva merültünk a szél porába. Lassú süllyedésünk alatt kábán szippantottunk a gyönyörből, átjárva egymást a szürke homályban. Titkos utakon kerültem mögéd. Nevettél. Suttogó hajszálaid nehezen engedtek. Lassan nyúlt a távolság közöttünk az elektromos füstben. Lélegzeted is elhalt a vaskerekek kattogásában.
Alumíniumszagú fülkében kuporogva majszolom szendvicsemet, és kínálom vele rámcsimpaszkodó emlékedet, majd hevesen szorítva egymást szédülten nyúlunk el a hideg priccsen. Aggódva takart be puha karjaival, amíg fülembe csorgó lehelete önfeledt álomba ringatott.
Alumíniumszagú fülkében kuporogva majszolom szendvicsemet, és kínálom vele rámcsimpaszkodó emlékedet, majd hevesen szorítva egymást szédülten nyúlunk el a hideg priccsen. Aggódva takart be puha karjaival, amíg fülembe csorgó lehelete önfeledt álomba ringatott.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!