„… 2004-ben világgá röpítették a médiák a szenzációs hírt: nyüvekkel (légylárvák) gyógyítják, az eddig gyógyíthatatlannak hitt rothadó alszárfekélyeket, és a nem gyógyuló cukorbetegség okozta kráteres sebeket. A feltaláló angol orvos Magyarországról, hozta az ötletet, amit klinikai tesztelések alá vetettek és sikeresen folynak a gyakorlatba való adaptálások…”

1.
A Mucsi tanyán a szokott mederben folyik az élet. Józsibácsi a budin olvassa a Népszabadságot, Mariskanéni pedig feji a Riskát. A korareggeli idillikus csendet autóberregés zaja veri fel. Egy nagy ezüstmetál Mercedes áll meg a rozzant kerítés előtt és angolul beszélő hölgyek és urak kászálódnak ki belőle. Magyar kísérőjük előremegy a kenderkóccal beakasztott csutkaszár ajtóig. Behajol és beköszön.

–Pálinkás jó reggelt Józsibátyám!
Az öreg meghallva az idegen hangokat, kiszól a budiból.
–he, erigy má’, nézzed meg, ki a rosebb zavar ilyenkor bennünket!– köpi a szavakat élete párja, Mariskanéni felé. Mariskanéni a kétoldalról jövő hangzavarban, jobbra-balra kapkodja a fejét. Tanácstalanságában, hogy most akkor kinyissa a kaput, vagy várja meg az urát, amig végez a dógával, hirtelen nagyot rántott a tehén csöcsin. Ettől a Riska megbokrosodott és fejőszékestől felrúgta őt az eperfa tetejébe. Onnan óbégatott torlaszaktából lefelé.
–Gyüjjenek beé! Mingyá gyün az ember is, csak kiolvassa elébb a Népszabadságot! Hogy a rosebb vinné el azt az újságot! He, apjuk! Hozzad a tyúklétrát, mert nem tudok lemászni!

–Mire Józsibácsi előjött a budiból már ott toporogtak a vendégek a tehén körül. Józsibácsi biccentett feléjük, majd elindult a pallásfeljáró felé, hogy leakasztva a kampósszögről a tyúklétrát, az eperfához támasztva lehozza onnan Mariskát, élete hű párját. Miután megtámasztotta az eperfát a tyúklétrával, megvárta, míg Mariskanéni lekecmergett a fa tetejéről. Ekkor fordult az angolul beszélgető idegenekhez. Az egyikben felismerte a faluból 56 után kitántorgott Lapu gyereket. Hozzá intézte szavait.

–Hát téged mi szél fútt erre Sambec?
–Megismert Józsibátyám? Ennyi idő után is?
–Lehet tégedet elfelejteni? Kibeszélted te még a tehénből a borjút is, amikor mellettem bojtárkodtál a nyári szünetekben.
–Hát éppen ezért jöttem most ide, egyenesen magához. Emlékszik még miként gyógyította a tehenek kifekélyesedett farát, nyakabőrit?

–Má’, mé’ne emlékeznék. Igaz, hogy régen vót, de nem lehet azt elfelejteni, amit az ember egyszer megtanul. Láttam, hogy mennyire szenvednek. Megfigyeltem, hogy a köpőlegyek előszeretettel rakják petéiket a bűzlő fekélyes sebbe. Aztán amint kikeltek a nyüvek csakúgy nyüzsögtek a gennyes, levedző nyershúsban. Az idősebbektől lestem el a tudományt én is. Azok amint kezdtek a nyivek kikelni, hogy a seregélyek ki ne csipkedjék őket, betapasztották sárral a nyüveket a sebbe. Aztán amikor a seb begyógyult, elkezdett viszketni, akkor a jószág ledörgölte a megkeményedett agyagot és előjött alóla a tökéletesen meggyógyult bőr. Még a szőre is kinyőt az állatnak.
Megtanultam még helyretenni az állatok ficamait, csontokat összerakni, ha széjjelcsúsznak. Csontrakónak is híttak sokáig. Ha valakinek ferde a gerince, vagy ficama van, hozzám jönnek a környékről mái napig is. „eridj a csontrakóhoz! „mondják olyankor annak, akinek ilyen baja van.

–Erre a nagy tudományára lenne most szüksége az uraknak, itten– mondta a jövevényekhez fordulva és elkezdett velük angolul szót váltani. Az öreg hiába hegyezte a fűleit, egy szót sem értett belőle. Így fordult élete párjához.
–he, te érted mit habratyolnak ezek itten?
–Érti a rosseb! Majd a Sambec tolmácsolja! Gyüjjenek, kerüljenek beljebb!– invitálta őket a gangra a kecskelábú asztal mellé. Mindjárt került a csuporba frissen fejt tej, fehérkenyér, kolbász, vereshagyma az asztalra. Míg a vendégek falatoztak Józsibácsi igencsak tukmálta Sambecbe a kertészaggató kisüstijét.

Mikor már jól belemelegedtek az evésbe-ivásba Sambec elővezette a témát.
–Józsibátyám, azthiszem megfogtuk az isten lábát! Az urak tényfeltáró riportot forgatnak a kihaló félben lévő népi gyógyítási módokról. Egy hetet, tíz napot , ha időznénk itt magánál. Búsásan megfizetik az urak a kvártélyt, a jóltartást. Aztán, ha sikerül, akkor meg, még külön a gyógyítást is. Ez egy demonstrációs film lesz. Angliában fogják bemutatni. Aztán körbeviszik a világban, eljut még Amerikába is.
–Ne, mondjad, talán még az ENSZ-be is?
–El ám! Hiresembert csinálok magából. Világsztárt. Megmutatjuk a világnak milyen a magyar virtus!

–Akkor mán a Riskát se hagyjátok ki! Bemutatjátok, hogy úgy meggyógyítottam, hogy a szőre is kinyőt.
–Egye fene, a Riskát is körbevisszük a világhálón. Még a Mariskanénit is besuvasszuk, amint fenn trónol az eperfán, ha még egyszer felrúgja a Riska!

Így indult el Józsibácsi világkarrierje. Sambec, alias Lapu Sándor okleveles alternatív gyógyász új babérokra törve felvállalta lord Keller árúházlánctulajdonos podagrás lábú feleségének a kigyógyítását. Az előzményekhez hozzátartozik, hogy a hajdani filmsztár olyan alszárfekéllyel küszködött, hogy naponta kötözzék át a borzalmas szürkésilla sebet két alsó végtagján. Amellett hogy rettenetes látványt nyújtott a két csontig hatoló seb, ráadásul még, úgy bűzlött, mint a rohadt hal.

Józsibácsi ráállt az alkura. Cserébe megígérték neki, hogy annyi pénzt kap siker esetén, hogy vehet rajta egy Robikapát, amivel horolhatja a szöllőt. Nem kell a Mariskanéninek görnyednie kapáláskor. Két hétig, tanyáztak náluk a hívatlan vendégek. Józsibácsinak, mindig volt készenlétben egy-egy darab, rothadó, döglött halon tenyésztett köpölégy lárva kollekciója. Tudni kell, hogy erre a célra, csakis az alföldön található zöld köpőlegyek alkalmasak. Az öreg a közeli Pece patakban szokott pecázni a nyüvekkel. A köpölégy ízletes lárváira harapnak csak igazán a halak!

Másnap reggel elkezdődött a kezelés. A nagyságosasszonyt a gang hűvössége helyezett hencserre fektette, és a bűzös sebekbe egy-egy marék nyüvet helyezett be. A nyüvek azonnal elkezdték a beteg húst zabálni. Amint befúrták magukat a nyershúsba, a Pecepartról szedett kék iszappal betapasztotta őket és több dolguk ezzel nem volt. A vendégek leesett állakkal hitetlenkedve figyelték az eseményeket. Az áhítatos csendet olykor, csak a felvevőgép zümmögése zavarta meg.

Amig tartott a gyógyulás, az alatt sem tétlenkedtek. Józsibácsi bemutatta a környékről hirtelen összeverbuvált sántákon, bénánkon csontkovácsi tudományát. Ezt is filmre vették. Amikor letelt a 10 nap, Józsibácsi leverte a rászáradt iszapot a művésznő lábszárairól. Amint lehullt a védőréteg milliom kis köpölégy rebbent fel az agyag fogságából kiszabadulva. A vendégek se, köpni se nyelni nem tudtak a mgdöbbenéstől. A művésznő lábszárain egészséges, rózsaszin bőr feszült. A fekélyek úgy eltűntek, mint szürke szamár a ködben. Ezt a csodás gyógyítást is filmrevették, mint a csonkkovácsolásokat is.

Józsibácsi megkapta a Robikapát. A vendégek a jóltartás fejében adtak nekik egy marék dollárt és úgy elmentek, hogy bottal lehetett ütni a nyomukat.

2.

Józsibácsiék a nagy felhajtás után visszazökkentek a rendes kerékvágásba. Az öreg továbbra is olvasta a budiban a Népszabadságot, Mariskanéni pedig rendületlenül fejte a Riskát. Közben azért nem állt meg az idő kereke, egyre csak forgott a világ. Sambec úr időnként elszalajtott egy vödör csontkukacért, vagy más néven nyűvért. Olyankor párszáz fonttal, dollárral, vagy ami éppen kéznél volt, kedveskedett Józsibácsinak a szállítóember.

Józsibácsi pedig szorgalmasan tenyésztette a nyüveket. A rothadó döglött hal és nyers hús szagától penetráns bűz terjengett a környéken. A dögtéren uralkodó szag kutyafüle volt ehhez képest. Mondta is a Kása szomszéd nekik, hogy –hajják-e kendtek, a vadászgörény vigyázmetet verne, ha itten elhaladna a porta mellett!”

Pár hónap, félév alatt igencsak megnőtt a prakszisa a Sambec gyereknek, alias Lapu úrnak Angliában. Aztán összehozta a jósors egy híres klinikával és elkezdődtek a kísérletek. Most már Józsibácsitól hordószám vitték a gyógyiszapot, meg a nyüveket Angliába. És végre elkészült a protokoll. Száz angol betegen próbálták ki a csodaterápiát.

Történt, hogy a Londoni Nemzetközi Orvoskongresszuson levetítették a referencia filmet és a hírnév elindult világhódító útjára. Sambec becsületére legyen mondva nem vindikálta egyedül magának az érdemeket, hanem kollektív munkára hivatkozva ragaszkodott hozzá, hogy Józsibácsi mint ötletgazda és gyógyember szerepeljen a filmben.

Ebből lett a baj. A magyar hatóságok felkapták a fejüket, és egyből felfigyeltek a szabálytalanságra. Szimatot fogtak és először a Köjált, majd a Bűnügyi Rendőrséget küldték rá Józsibácsira. Természetesen akkor már az APEH sem maradhatott tétlen. Óriási összegű eltitkolt adóra vetett ki végrehajtást. Józsibácsi csak vakarta a fejét és nem értett az egészből semmit sem.

3.

A hűs árnyékot adó hatalmas eperfa alá kihelyezett kecskelábú asztalt komor arccal ülték körbe a hatóság emberei, miközben Mariskanéni nagy lelki nyugalommal, semmitől sem zavartatva magát, monoton egygyüséggel vallatta a tehén tőgyit. Józsibácsi fejét vakarva egyik lábától a másikra állva válaszolgatott a feltett provokatív kérdésekre, majd hirtelen hascsikarásra hivatkozva a budi felé vette az útját, faképnél hagyva az ellenőröket. A bűnügyi nyomozó vitte a szót.

–Uraim, ki kezdi?
A Köjál vezető kért elsőnek szót. A deresedő hajú, ötvenév körüli, komoly, tudós ember benyomását keltő megyei irodavezető így beszélt.
–Uraim! Láthatják ezt az állati, a higinés szabályok felrúgásával egyenlő körülményeket. Ezek beszélnek helyettem. A tehén és légyszaros , bűz és mocsok. A rothadó hús penetráns szaga, egyenesen elriassza még a döglegyeket is! Hogy lehet ilyen állati sorban élni a huszonegyedik században? Teszem fel a kérdést. Sehogy. Azonnali hatállyal fertőtlenítést, a nyű tenyészet felszámolását rendelem el!

A rendőrnyomozó válaszolt a javaslatra.
–Jegyzőkönyvbe venni mindent. Ez is alátámassza az ügyészségnek előterjesztendő vádaindítványt. Ki következik?
Az APEH főigazgatója jelentkezett szólásra.
–Kéremszépen itten óriási szabálytalanságok, adóeltitkolás esete forog fenn. A Józsibácsi amellett, hogy tiltott tevékenységet végzett-ami nem szégyen- nem tett eleget a tiltott tevékenység utáni adó, és TB járulékok megfizetésének. Ezért visszamenőleg saccolt hatmillió Ft megfizetésére kötelezem az APEH részéről.
A rendőrségi nyomozó homlokára tolta a sildes sapkáját, majd levéve, megvakarta kopasz fejbúbját.

–Hű, de bonyolódik az ügy! Vegyük akkor jegyzőkönyvbe az eltitkolt saccolt adócsalást is. Egyelőre zároljuk az elkövető bankszámláit, ha egyáltalán létezek, valamint lefoglalom a nyüveket a bűnjelkamra részészére. A jegyzőkönyvek alapján elrendelem az ügyészségi állásfoglalás és vádemelés benyújtásáig a foglalkozástól való teljes eltiltását az elkövetőnek. Sem a kuruzslás tárgykörébe tartozó csontrakást, sem a nyüvekkel való kereskedést nem végezheti, mert azonnali elzáráshoz vezet, mint üzérkedés és kuruzslás vétsége.

Miután a rendőrnyomozó befejezte, a Köjál vezetője kiadta a parancsot a teljes fertőtlenítésre. Fehér kezeslábasba öltözött, maszkot viselő marcona alakok jelentek meg és elkezdték valamilyen gyanús folyadékkal befújni a tanya zegét és zugát. Ekkor fékcsikorgás hallatszott. Négy hatalmas limuzin fékezett a tanya előtt. Frakkos, fehérgalléros, nyakkendős előkelő urak lépetek ki a kocsikból és a tanya felé tartottak. A küldöttséget maga az Egészségügyi Államtitkár vezette. Amint beléptek lőn néma csend. Szó bennszakadt, szem fennakadt, lehellett megszegik, a budifelől a kiolvasott népszabadsággal Józsibácsi közeledik.

A Minisztériumi kiküldöttek figyelemre sem méltatva a jegyzőkönyvet író hatósági személyeket egyenes Józsibácsi felé tartottak. Körbefogták, kezeit szorongatták. Gratulációk hangzottak el, miközben csattogtak a fényképező gépek. Az Egészségügyi Biztos így fordult a jelenlévőkhöz.

–Uraim! Nagy nap ez a mai! Körünkben üdvözölhetjük, az emberiség megmentőjét, az Ebola húsevő baktérium ellenszerének feltalálóját. Itt van velünk a nagy nemzetközi gyógyszergyártó konzorcium elnöke mister Huklebery Kukinó úr, valamint az Angol Királyi Akadémia vezetője lord Alaxender Appenditcitis úr, hogy átadja Józsibácsinak a királynő által küldött lovagi kardot, mellyel nevében lovaggá ütjük őt.

A jegyzőkönyvet írok kezében megállt a golyóstoll, majd a Köjál embere apró gombóccá gyűrte a jegyzőkönyv elkészült oldalait és lenyelte. Az APEH ellenőr találta fel elsőre magát. Nagy hajlongások közepette földig hajolva elsőként gratulált az egyik kezével tubigatyáját markoló Józsibácsinak.
–Szeretettel gratulálok a nemzet hősének, az adósságcsapdából való kivezető útat megvilágító Józsibácsinak! Reménykedem a gyümölcsöző kapcsolatok óriási adóbevételében. Az államháztartás hiányának anulálásában.
Miután körbevezették a küldöttséget és szembesültek a nyűtenyészettel, valamint az előkészített gyógyiszapok látványával így szólt a rendőrnyomozó.
–Biztos Úr, éppen ezügyben fáradozunk, hogy megteremtsük egyrészt a nyűtenyészet higénés körülményeit, másrész megszervezzük az ojektiv dupla nullás titkosságú védelmét. Javaslom, hogy nyilvánítsuk hadititokká az egész projektet. Ez az UNIO érdeke is. Óvakodnunk kell az ipari kémektől!

3.
Mondani sem kell, hogy happy enddel végződött a baljóslatúlak indult ügy. A szemle végeztével Józsibácsi megvendégelte az egész nemes társaságot. Szalonna, kolbász, házikenyér és mellé jóféle kerítésszaggató bundapálinka, valamit kukoricabor dukált. A társaságnak csudajó kedve kerekedett a traktától. Elszalasztottak a félszemű Kácsa cigány bandájáért. Jött az öreg Kácsa prímás a vonójával, Umbi a cimbalommal, míg Orsós Jakab a bőgővel. Szólt a magyar nóta kivilágos virradatig. Elénekelték a Józsibácsi nótáját a Bazsamári libáit, majd sorravették a rendőrfőnökét, a Szomorú disznószar, de megrepedeztél ciműt, aztán Mariskanéni következett a Nem tudom, hogy szeretm-é, vagy valamit érzek?… és így szépen, lassan sorra kerülve, mindenkinek elhúzta a nótáját, a Kácsa cigány és bandája.

Addig, addig koccingattak az ellenőrök Józsibácsival a nagy kibékülésre, hogy a végére szilaj kedvük támadt. Összekapaszkodva a Minisztériumi emberek és a háziak, eljárták még a guggolóst, majd a Tápéi darudöbögőst. Aztán filmszakadás. Kiakadtak, mint a kakukkos óra. Józsibácsi egyenként kiteregette őket az eperfa alá felszáradni. Hajnalban beült a budiba kimazsolázni a Népszabadságot, míg Mariskanéni nekiált Riskának, hogy friss tejjel tudja oltani a vedégsereg pokolként égő gyorának tüzét.