Köldökzsinórját vesztett csecsemőként kóboroltam idegfonataid beláthatatlan erdeiben. Lábam alatt néha meg-megreccsen egy szó. A vér-erek halkan visszasuttogják tükörképedet. Lassan követem a szemeiden átszűrődő sápadt fényt. A migrén elektrosokkja elől behúzódok a fali agylebenybe, és várok türelmesen. Későre jár; a negatív meg pozitív töltések ráérősen küzdenek az egyeduralomért. Ágyat vetettem az eljövendő gondolatokon. [...] Álmomban felboncoltalak, és belsőségeidet az égen szórtam el, mint valami félresikerült zsákutcát dühében az evolúció, majd számolni kezdtem, hogy mennyi van még hátra az újjászületésig. Éonnyi idő telt el. Aludj.