Gázolunk a fehér hóban,
Mintha lelkem is kitisztúlna.
Fülemben a tavasz hirnökének dala zeng,
S a sült gesztenye illata mindent körbevesz.

A gyermekek csillingelve csúsznak,
S a felhők kedvesen lejebb kúsznak.
A Nap csillogogó szemmel nézi a sereget.
Az ő arcán szomorúság már nem lehet.

Anyukák óvó tekintettel vigyázzák lelküket,
Csepjeik izgalomtól piros arccal fogják meg kezüket.
Lefelé testem borzongás rabja, de
Lelkem mint madár, száll fent a magasban.