ÚJ VILÁG SZÜLETIK


1.

Mialatt Szép Maszk égi kiképzése folyt, Kukulkán lenn a földi pokolban próbált úrrá lenni a káoszon, és tűzzel, vassal eltiporni a lázadás csíráit. A lázadás leverése után meg kellett szerveznie a nehézfém bányászatot, a tömörítvények készítését és megállítani a nép rohamos fogyását. Mindebből következik, hogy a régi vallás eltiprásával egyidejűleg új, eszmeileg felemelő hitet és vallást kellett adni a népnek. Feladata hatalmas volt. A feladat nagysága óriási kihívást jelentett a harcedzett katonának. Mivel a harci cselekmények súlyát nagyrész levette vállairól Rúfus, neki egyre több ideje maradt az elvadult lelkületű városlakók és a vallás nélkül maradt nép átnevelésére.
Elsőrangú fontossággal bírt az új vallás kimunkálása. Erre pedig feltétlenül szüksége volt a papságra. Tehát, nem irthatta ki gyökerestül a papságot és a nemességet, amíg iskolájában ki nem képezi az új eszmékre, tanulásra fogott ifjakat. Meg kellett találnia a legmegfelelőbb papot, akire hallgatnak, aki bölcs és elég okos ahhoz, hogy átérezve a feladat súlyát, szilárd támasza lesz.
A Tulumból túszul hozott vezetőket számbavéve és egyenként elbeszélgetve velük, egy feltűnően értelmes papra esett a választása. Úgy érezte, hogy a harminc éves Kin Pacal , „ A Nap Pajzsa” a kis Palenque papkirálya rendelkezik azzal a karizmával, amire a feladat elvégzésére szüksége van. Így hát Pacalt maga mellé véve hét nap és hét éjszaka dolgoztak a tökéletes állam morális és etikai alapelveinek kidolgozásán.
A dolgozószobában rajtuk kívül csak Rúfus és a főépítész valamint a kis istenkirály Kinich Achau tartózkodhatott. Amikor elkészült a munkaterv vázlata, még egyszer összeültek megvitatni, mielőtt Fekete Sas kőbe vésette volna a szabályokat.
– Uraim, felolvasom a végleges szöveget! – szólt Kukulkán és olvasni kezdett.


AZ ISTENI TERV


1. Én Itzamná, a Teremtő Isten megparancsolom, hogy tervem sikeres végrehajtásában tevékenyen vegyetek részt. Aki részese lesz a terv végrehajtásának, az üdvözül és visszatérhet hozzám.
2. Aki viszont ellenszegül, annak lelke elkárhozik, és még tüzelőanyagnak sem kell a nagy Nap Istennek.
3. A Nap Isten megváltoztatta eddigi tervezetét, és már nem kívánja földi emberek áldozati vérével táplálni önmagát.
4. Éppen ezért megszüntetjük és megtiltjuk a barbár emberáldozatokkal járó mészárlásokat, szívek kitépését.
5. Az emberáldozatot helyettesítendő, minden Nap templom csúcsán el kell helyezni a Chach Mool (Nap Tüze) áldozati szobrot. Ez a kis Chach Moolt ábrázolja ülő helyzetben, ölében egy áldozati tálkát tartva. Este, napnyugtakor ebbe a tálba kell olajat tölteni és a főpapnak meggyújtani, hogy amíg a Nap alszik, ez világítsa meg a Földet.
6. Itzamná, a Teremtő Isten vette át az égben a hatalmat a mi galaxisunkban. Ő felel a Nap táplálásáért és rendelkezik az emberek felett. A Nap Úr megköszöni általa az eddigi áldozatokat, de többé ilyenformán nem tart rá igényt.
7. Itzamná elrendeli, hogy minden emberben, mely az ő képmását viseli, a szeretet legyen a leghatalmasabb vezérlő elv. Minden és mindenki szeretete, mely elsősorban Itzamná a kegyelmes teremtő isten iránt nyilvánul meg.
8. Mivel pedig minden ember az Ő, Itzamná, arcára teremtetett, isteni szikraként az ő testéből vétetett, és magjából keletkezett, ily módon az ember isten gyermeke, test a testéből, lélek a lelkéből. Éppen ezért a Földön lévő emberek isten gyermekei és a fő fejlődési feladatuk az isteni szint elérése, hogy haláluk után szabad lélekként újra egyesülhessenek Itzamnával.
9. A háborúskodásokat, vérengzéseket mélyen elítélem és megtiltom. Vitás kérdésekben Itzamná földi helytartója, a majdan felnövekvő és isteni kiképzésben részesülő Kinich Achau és Chach Mool a döntésre illetékes.
10. Amíg a kis királyi hercegek el nem érik a 15 éves kort, addig Kukulkán az én földi helytartóm és a mellé rendelt és isteni szintre emelt Kin Pacal (Nap Pajzsa) főpap uralkodik helytartó, illetve királyként.
11. Hét év múlva visszatér a 21 éves Szép Maszk, hogy befejezze az általatok elkezdett munkát.
12. Amikor hét év múlva a Vénuszról, égi bázisomról leküldöm az istenné avatott Szép Maszkot, visszáruként a két kisherceget hozatom fel, hét éves felkészítésre.
13. A második hét év leteltével visszaküldöm a 14 évessé váló kishercegeket, hogy átvegyék az uralkodást Szép Maszktól, aki eddigre Kim Pacal és Kukulkán segítségével befejezi a reformokat és átadja nekik a szeretet és hit birodalmát.
14. A városok, megreformálásával meg kell kezdeni a nép tudatának átformálását. Be kell vezetni a szeretet és hit vallását. A napimádatot gyökerestül ki kell irtani. Csak a szeretet és hit istenét imádhatják.
15. Mivel Itzamná a földi halandók előtt láthatatlan, így szobrára nincs szükség. Itzamná lelkében és szívében él. Véres áldozatokat nem kíván, ember vérrel nem él.
16. Hogy mégis legyen kihez imával és fohászokkal fordulni, ezért elrendelem, hogy Kukulkán helytartó szobrát a tollaskígyóval fejét megkoronázva készítsék el, és őhozzá forduljanak kéréseikkel, mivel ő az én helytartóm a Földön.

Így legyen!
Itzamná a Teremtő Isten


A felolvasást döbbent csend követte. Minden szem Pacalon függött. Ha ő vállalja a térítési feladatot, akkor az isteni terv jó kezekbe lesz letéve. És Pacal vállalta a feladatot. Mélyen átérezve a feladat súlyát, Kukulkán szemébe nézve így szólt.
– Helytartó Úr! A nép megmentése szent cél. Férfiakat kíván a nemes feladat. Elfogadom a kihívást!
Kukulkán megrendülten emelte magához az előtte térdeplő főpapot.
–Barátom és harcostársam! Mindketten Itzamná lelkének darabkái vagyunk. Magamhoz ölelve vedd úgy, hogy Itzamná a teremtő isten maga mellé emelt. Minden hatalom a tiéd. Élj, de ne élj vissza vele! – mondta, és száját Pacal ajkaira tapasztva egy pillanatra eggyé vált vele. Általa Itzamná csókja illette Pacal lila ajkait. Pacal ájultan csüngött az isteni ajkakon. Testét átjárta a kéj, az isteni szeretet és mámor.A szertartás befejeztével Kukulkán így fordult az egybegyűltekhez.
–Most, pedig mindenki kezdjen munkához a terv szerint. Fekete Sas!
– Igen uram!
– A harmadik szint kőburkolatára vésesd fel az isteni parancsokat. Örökítsd meg az utolsó vérengzés történetét és a korszakváltást. Szeretném, ha a történet idők végeztéig fennmaradna. – szólott Kukulkán és Pacalhoz fordult.
– Minden nap konzultálunk egymással. Az első és legfontosabb feladatod, hogy kiválasszad magadnak a fejlődésre képes főpapokat és papokat. Egyelőre egy pár hetes szemináriumon készítsed fel őket a feladatra. Addigra Fekete Sas kifaragtatja a Chach Mool oltárokat és a kiképzés után mindenki, magával viszi városába a szobrokat. Ezzel megszüntetik a napimádatot és az azzal járó áldozatokat.
A másik, és nem kevésbé fontos feladat, itt Chichen Itzában az alagsorban és az első szinten berendezzük a papneveldét. Itt képezzük ki a falusi hittérítőket, nevezzük őket misszionáriusoknak. A hét éves kiképzés után a legértelmesebbeket felküldjük Itzamnához főpapi kiképzésre. Egyelőre ennyi a cél.
– Uram, a feladat óriási! Bírunk vele? – kérdezte Pacal kétségbeesetten. Kukulkán nevetve válaszolt.
– Már hogyne bírnánk! Hiszen a hitünk végtelen. Isten velünk van, hát akkor ki ellenünk?...
– Senki – válaszolta felcsillanó szemmel Pacal.
– Egy ellenségünk lehet: önmagunk. Éppen ezért nap, mint nap le kell győznünk önmagunkban az önzést, kishitűséget, irigységet és a gyűlölködést.
– Egyetértek veled uram – harsogta megkönnyebbülten Pacal és feje körül arany fénnyel felizzott a glória.

2.

Pacal király az eligazítás után visszatért Palenquebe, hogy kiválassza a város papságából és nemességéből a reformokra alkalmas testületet. Mindenképpen el akarta kezdeni, mégpedig azonnal, a 7-10 éves korú gyermekek taníttatását. Elgondolása az volt, hogy csak kiművelt emberfőkkel lehet az isteni tervet végrehajtani.
A városka négyezer körüli lakosságára és a környékbeli provincia körülbelül 17-18 ezer körüli népességére számíthatott. Tehát, ha a missziót el akarja indítani a vidéken, akkor legelébb egy kemény magot kell kialakítania, akikkel tervét végre tudja hajtani. A város erődítése már mesteri módon megtörtént, így a váratlan támadásoktól tartani nem kellett. Ha a vad aztékok vagy totonákok felől támadás fenyegetne, akkor Kukulkán védőpajzsa felfogja azt. Egyelőre azonban béke honol Yucatán földjén. Minden energiáját, a lelkek meghódítására fordíthatja.
A Főpalotát, mely egyben királyi lakosztálya is volt, egy felső szinttel megtoldatta. A fésűszerűen kiképzett tetőzet, a rajta átfújó szél hatására kísérteties hangokat hallatott. El is nevezte a nép palotáját, a szelek palotájának. Elterjedt, hogy Pacal ilyenkor a teremtő istennel beszélget.
A palota alagsorában és első szintjén a diákok hálótermei és tantermei voltak elhelyezve. Egyszerre 2000 papnövendék tanulhatott a termekben. A második szinten a konyhák, éttermek és gazdasági helységek foglaltak helyet. A saruk és tapik készítése, az írólapok és irónok, a festékek őrlése, de még a tankönyvek kőnyomatai is helyben készültek.
A tananyag a mayatudásra épült. Tanították a maya számrendszeren alapuló számolást, mérést, matematikát és geometriát. Elsajátították a mayaírást és olvasást. Mindez kiegészült a maya történelem, a környezet földrajza és természetrajza valamint állat és növényzet ismeretével.
A negyedik kiképzési év után elsajátították a természetes gyógyítás, a növénytermesztés, gazdálkodás és kézműipar elemeit. A hetedik évben már a tömegkommunikáció, a térítés, meggyőzés és érvekkel való agitációs munka volt a cél. A nyolcadik évben csak az isteni terv, a magasabb eszmeiség és bölcsesség alapvonalait tanulták.
A nyolcadik év végén mindenki vizsgát tett. A legjobbakat kiválogatták és egy újabb öt éves képzésben, részesítették. Akik nem mentek tovább, azokból lettek a falusi és kisebb városokban lévő közösségi iskolák misszionárius tanítói. Nagy tömegben most főleg a középkáderekre volt szükség.
Pacal a kiválasztottakat külön szemináriumra szánta, melyet az akkor visszatérő, isteni kiképzésben és beavatásban részesülő, Szép Maszk fog vezetni. A mágusképző, főpapi szemináriumban az egész Yucatán részéből toborzott legjobbakat szándékozták beíratni.
Míg Pacal a jövő generációját képezte, addig Kukulkán Chichen Itzában és Uxmálban az általa átformálhatónak ítélt papokat, gyorstalpaló fél éves kurzuson képezte ki. Természetesen először a meghódoltatott városok főpapjai, és középkáderei kerültek azonnali átnevelésre. A kiképzés Uxmálban folyt. Chichen Itza pedig rohamléptekkel épült. Fekete Sas szabadkezet kapott az erő és eszköz felhasználásra. A főpalotának falaira vésett parancsolatok és tanítások szemet gyönyörködtetően lepték el a falakat. Készültek a Chach Mool szobrok, hogy felállítsák őket a többi városban is.
A nép mindebből nem sokat észlelt. A heti piacok ezen túl is megteltek árusokkal és áruval, mint eddig. A hatalmas vérontásból és véráldozatokkal járó játékokból eddig sem vették ki részüket. Boldog tudatlanságban élték mindennapi életüket. Az adót ezután is beszedték tőlük, mint eddig. Újdonság volt a családonkénti két-két férfi bányamunkára való kiállításának kötelezettsége. Ezt keményen megkövetelték. A robot meghatározott időre szólt. Egy-egy ember 6 hónap munkával letudta a kötelező robotot. Mivel azonban minden családnak folyamatosan, naponta két férfit kellett állítania, megegyezés dolga volt, hogy a családból kik mennyi ideig vállalták a robotot. Egyébként a bányamunka után tisztességes jövedelem ütötte markukat, mégpedig évi 6 arany, Kukulkánban. Összehasonlításul jegyezném meg, hogy 1 Kukulkánon 2 lámát lehetett vásárolni. Tehát, ha lámában beszélünk, akkor ez évi 12 lámát jelentett. Mivel nősüléskor 1 szűzlány váltsága 20 láma volt, így igen vonzóvá vált a bányarobot. Ha figyelembe vesszük, hogy egy 8-12 tagú parasztcsalád évi összjövedelme nem érte el a 6 Kukulkánt, akkor láthatjuk, hogy a bányászkodás, a munka nehézsége ellenére, rangot jelentett.
Kukulkán és Pacal minden ösztönzést megadott annak érdekében, hogy hét év múlva rendelkezésre álljon Itzamnának a kért mennyiségű nukleáris fűtőanyag.
A nép fellélegzett a konszolidáció és a béke beköszöntével. Mivel a vérengzésekkel járó hadjáratok szüneteltek a nép rohamos szaporodásnak indult. Hét év alatt megduplázódott a népesség. A gyerekek százezres számban születtek és érték el az iskoláskort.
Öt év múlva a gyorstalpalón kiképzett főpapok és papok által továbbképzett középkáderek, néptanítók, hála Pacal missziós tevékenységének, ellepték az országot. Minden községben, faluban megkezdték a felnövekvő nemzedék oktatását.
Yucatán az első hét év alatt felvirágzott. A városokban kicserélődött a vezető elit. A bevezetett Chach Mool kultusznak köszönhetően megszűntek a véres orgiák. Az emberevéssel egybekötött ünnepeknek befellegzett.
Kukulkán szisztematikus, kitartó munkával elérte célját: a két főváros Uxmál és Chichen Itza felvirágoztatásával és a városi lét konszolidálásával elérte, hogy a békét és jólétet élvező polgárság elfelejtse a vérengzéssel és állandó sarcolással kiváltott rettegés emlékeit.
Kukulkán, jó érzékkel, nem szüntette meg Nap és Hold imádatukat. Nem rombolta le a kultuszt, csak az oktalan véráldozatokat szüntette meg radikálisan. Kihagyta azt a köztes megoldást, amit a zsidóknál Ábrahám, majd Mózes valósított meg. Ők az emberáldozatokat állatok feláldozásával, elsősorban bárány áldozattal helyettesítették. Csak, míg Mózesék az állat által váltották meg az ember feláldozását, addig ezt a lépcsőt Kukulkán átugrotta. Semmilyen vérontással járó áldozatot nem engedélyezett.
Helyettesítésként a Chach Mool (Nap Tüze) által a megváltást és a Nap jelképes táplálását a Chach Mool szobor tenyerébe helyezett mécses meggyújtása által felajánlott tápláló tűzzel helyettesítette. Amíg Mózes és a zsidók a paradicsomban elkövetett bűnre, az almaevés bűnére hivatkozva, állandóan napirenden tartották az emberiség és az egyes emberek bűntudatát, addig Kukulkán eltörölte a közös bűn intézményét. Szerinte mások, esetleges eredő őseink, által elkövetet bűnökért, nem tartozunk felelősséggel. Mindenki csak a maga lelkiismeretével kell, hogy elszámoljon. A lakosság lelkének ápolását már ebben az új szellemben irányította az újjonan kinevelt papság.
A Teremtő Isten által lefektetett Chartában a szeretet, tolerancia és a hit szerepelt fő feladatként. Hinni a Teremtő Istenben, önmagunkban, Kukulkánban, mint isten földi helytartójában.
Yucatán földjén az isteni időszámítás szerinti első évtől megszűnt a kollektív bűn és büntetés intézménye. Isten nevében többé nem lehetett vérengzéseket végrehajtani.
A hét év alatt Chichen Itza központtal az első évben behódoltak Yucatán keleti tartományai: Uxmál, Kobak, Edzna. Palenque, Bonampak, Uaxactum a harmadik évben csatlakozott a szövetséghez. A hatodik évben önként csatlakozott Tikal, majd miután felszabadították az azték és tolték seregek által megszállt és sanyargatott Copánt is, a megmaradt polgárság és vidék is belépett a szövetségbe.
A hetedik évre Kukulkán egy konszolidált és virágzó tartományt kovácsolt össze. Igaz, hogy a legmodernebb fegyverek árnyékában és fegyveres erőszakkal, de biztosította a békét és jólétet. Bár igaz az a tétel, hogy egy népet akarata ellenére nem lehet boldoggá tenni, most azonban ez megdőlni látszott. A nép akarata ellenére, egy kis erőszakkal a felhőtlen boldogság, boldogulás felé lett terelve. Mindenki tudásának, szaporaságának és ügyességének függvényében anyagiakban is gyarapodhatott. Sohasem látott mértékben indult fejlődésnek a kézművesség, a művészet és a mezőgazdaság.
A szövetség területére látogató, eddig még nem csatlakozott városok lakosságának a látottak felkeltették a figyelmét, és önként jelezték csatlakozásukat. Ez egyben bizonyos védelmet is nyújtott nekik a vérengző, nyugatról rájuk támadó azték, tolték, olmék, totonák hordák ellen.
A bányák virágzásnak indultak. Az űrkohókban és tömörítőkben készültek az égi fűtőanyagot tartalmazó uránium és plutónium rudak. A hetedik év elején a raktárak megteltek a szállításra váró fűtőanyagokkal
Augusztus végén kapta Kukulkán az értesítést űrtelefonon, hogy a hét űrkompból álló konvoj elindult a Földre. A friss űrharcosok, modern fegyverek és a velük utazó Szép Maszk hivatott a legújabb tudást és harcművészetet meghonosítani a Földön. A szállítmányért visszáruként felküldendő fűtőanyagot hét fő kísérheti el. A továbbképzésre felküldendő személyeket Rúfusnak kell vezetnie.
Kukulkán meghallgatva urának parancsát, szomorúan tudatta barátjával, hű támaszával és legfőbb harcostársával a parancsot. Bár látszólag Rúfus is búslakodott az elválás miatt, de szívét egyben öröm töltötte el, hogy visszatérvén a Zéta Reticulumra, az Úr szeretetenergiáinak sugarában fürödve, átadhatja magát a szépség, szeretet és az új tudás megszerzésének. Már tudat alatt kezdte szomjúhozni égi hazáját, de a feladat és a fegyelem elnyomta érzelmeit és csak Kukulkán barátjának oltalmazására és a feladat radikális végrehajtására koncentrált. Tudta, hogy a világ számára létfontosságú a bányászat és kozmikus energiát rejtő nukleáris anyagok előállítása.
A nép boldogítása és a társadalom átalakítása nem az ő feladata volt, így nem sokat törődött a társadalmi reformok menetével. A városok meghódoltatása és a fenyegető vad hordák távoltartása kötötte le minden erejét. Tudta, hogy a Szövetség csak az űrfegyverekre támaszkodva, a maroknyi profi űrharcossal nem tudja megvédeni a hatalmas birodalmat. Ő elvégezte a rá kiszabott munkát és a parancsnak engedelmeskedve jelentkeznie, kell a bázison, új feladatok elvégzésére. A frissen leküldött erőkre és parancsnokukra a 21 éves Szép Maszkra hárul a feladat, egy ütőképes honvédő hadsereg kiépítése. Mert biztos, hogy előbb utóbb a több milliós totonák, tolték, olmék horda nyomása elsöpri őket.

3.

Az új időszámítás szerinti hetedik évben, a maya időszámítás szerinti 3728-nak és a mai időszámításnak megfelelő kr. u. 20-nak megfelelő időkoordinátában szeptember 10. és 17. közé tűzték ki a nagy Ünnepet. A hétnapos Fiestán mutatkozik be, az új rend által a régit helyettesítő, szórakoztatóipar. Mivel a napi vérfürdő és a barbár labdajátékok is elmaradnak, így gondoskodni kellett azok helyettesítéséről.
Kukulkán átfogva Fekete Sas vállát, nagy megelégedéssel és láthatólag felajzva konstatálta a történteket. Majd így fordult Fekete Sashoz.
– Szívem csordultig tele. Büszkeség tölt el, hogy véghez tudtam vinni ezt a hatalmas munkát. Természetesen köszönet és hála illeti a mesterek hadát, és nem utolsó sorban a főpallért! – nézett Fekete Sas szemeibe. Tudod, nélküled nem tudom, hogy mire mentem volna. Hála az Úrnak, benned egy hatalmas tudású, elhivatott szakemberre leltem
– Könnyű volt rám akadnod uram, hiszen már adott volt a helyzet, elkezdődött az építkezés... és különben is a fiamnak építettem a kis Kinich Achaunak. Az övé ez itt mind. Őt várja ez a sok szépség, uram. Mi csak szolgák vagyunk, apró kis fogaskerekek a szerkezetben...
– Igen, igen, csak apró csavarok, de ha egy csavar hiányzik, akkor a szerkezet megáll – jegyezte meg Kukulkán, majd így folytatta. – Tudod, sokszor elgondolkoztam már, miért van az, hogy a feladathoz az Úr mindig megtalálja a megfelelő embert? Honnan tudja a Teremtő Isten, hogy ki az éppen legalkalmasabb? Vagy talán mindenkiben jelen van Ő, és személyesen irányítja a dolgokat? Én, sokszor zsigereimben érzem, a lelkemben hallom a szavait, ha döntés előtt állok. Úgy érzem, figyelő szemeit rajtam tartva irányít és vezet. Te, hogy vagy ezekkel a dolgokkal Fekete Sas?
– Nagyuram, amikor a feladatok megoldásán dolgozom, s előttem az üres papír, lelki szemeim előtt készen áll a terv, s valami megfoghatatlan erő vezeti kezeimet, hogy aztán a tervező asztalon kialakuljon a terv. Nem kell törnöm a fejemet, hogy s mint, a terv adott. Csak papírra kell vetnem. És a tervezés alatt elkap a hév, elönt a boldogság, az isteni kéj, s boldog kielégüléssel állok fel a munkaasztaltól. Mi ez, ha nem Ő Itzamná, Ő maga?
Kukulkán lelassította lépteit és a főépítész fejtegetéseit hallgatva az ezer oszlop temploma felé, vette az irányt. Beérve az ezer oszlop csarnokába, gyönyörködve tekintett széjjel.
– Nézd ezt az épületegyüttest. Ezt már készen kaptuk tőled. Még azelőtt építetted Chach Tlaloknak, amikor mi Földet értünk. A tervet kitől kaptad? Talán tőle, vagy valaki mástól? Ki adta a kezedbe az irónt, hogy ezt a szépséget és harmóniát magálmodjad? Áruld el nekem: ki...?
– Nagyuram, mint mondtam, már nem tudom. De az ,biztos, hogy a lelkemben a teremtő isten hangja szólt amikor építettem, és fogta a kezem miközben a vonalakat húztam. Itzamná nélkül semmi nem létezett és nem is fog létezni soha. Ő az egy igaz Isten...
– És a Nap? – vágott közbe Kukulkán incselkedően – a Nap, aki még Itzamnánál is hatalmasabb, akinek a tüzét táplálnia kellett magának Itzamnának is? Hogy állunk a Nap Úrral?
– Ó, uram, teljesen összezavarsz – pirult el Fekete Sas – Népünk eddig a Napnak áldozta vérét és szívét, de nem tudom, hogy helyes volt-e! Úgy gondolom, hogy mi oly kicsinyke porszemek vagyunk, hogy kell egy közvetítő, akin keresztül hálánk, szeretetünk és odaadásunk meghallgatásra találva eljut a Nap Úr fülébe.. meddő dolog, hiábavalóság volt, amit eddig tettünk – jegyezte meg szomorúan Fekete Sas.
– Úgy gondolom, hogy igazad van, kell egy közvetítő... Bár isten bennünk van, mert mindannyian az ő részei vagyunk, azért kell egy közvetítő, akin keresztül meghallgatásra talál óhajunk.
– És ez vagy most te, uram: a helytartó. Isten földi helytartója. Jól beszélek uram?
– Igen, igen... most én vagyok még a közvetítő, de hamarosan elszólít Itzamná, más feladattal ruház fel. Még talán egy ciklust maradhatok veletek, amíg fegyvereimmel elrendezem a birodalom sorsát. Megerősítem Szép Maszk és kis herceg státuszát. Aztán ki tudja merre fúj el a szél?
– Bánatot hallok ki szavadból nagyúr, pedig örülnöd kellene.
– Örülök és, már hogyne örülnék. Büszkeséggel tölt el, hogy uram parancsát teljesítettem. Már alig várom az űrkompokat, hogy üdvözölhessem Szép Maszkot, s beiktatási ünnepségét megtarthassuk. Lassan a rámkényszerített feszes stressz oldódik, s holnaptól átadhatom magamat a felhőtlen boldogságnak.
– Így vagyok ezzel én is uram. Kis időre félreteszem a munkát. Kigyönyörködöm magamat az ünnepekben, a családban, a drága, szépséges kis hercegekben és utána belevetem magamat az erődítési munkákba. Gátat kell emelnünk a barbárok örökös támadásai elé. Kiépíttetem a nyugati végeken az erődrendszert.
– Helyes, díjazom barátom, de félre a munkával. Estére egy bensőséges ünnepséget rendezünk a legfelső szinten. Felavatjuk Szép Maszk tróntermét. Hozzad legbensőbb munkatársaidat magaddal, akikkel ezt a csodát véghezvittétek. Meghívjuk Rúfust és Pacalt is a főpapokkal. Kirúgunk a hámból! A szférák zenéjével átitatott trónteremben szűzlányokkal és ifjakkal töltjük kedvünket, jófajta tüzes borokkal és sültekkel áldozva a gyomor gyönyöreinek.
Fekete Sas felajzva tekintett rá.
– De uram, remélem, feleségek nem lesznek jelen!? – vetette közbe félénken.
– Már miért ne, nyitott a rendezvény, bárki bejöhet, aki akar!
– Uram ne, ezt nem akarom, akkor én inkább nem. Különben is, sok a dolgom... még el kell rendeznem a színteret.... – mondta mentegetőzve, de Kukulkán nevetve hárította el.
– Ugyan már, csak nem félsz az asszonytól, majd neki is adunk egy szűz ifjat és kvittek lesztek... – Fekete Sas megrökönyödve nézett rá és kinyögte.
– Azt én nem élném túl...
– Na, ne gyerekeskedjél már! Úgy teszel, mintha az asszony egyedül csak a te tulajdonod lenne! És, ha én kívánom el tőled?
– Az más uram, te őt képviseled, kitüntetés lenne, ha meghágnád asszonyomat, általad Itzamná nemzene nekem egy újabb kis istent, de egy ismeretlen kis ifjú, ugyan ne keseríts el...
– Miért te, hát ő is isten egy szikrácskája... általa is Itzamná közösül nejeddel... – Fekete Sas azonban csak a fejét ingatta.
– Uram, ne tedd ezt velem. Ne akard, hogy ölni kényszerüljek, mert bizony mondom neked, hogy aki érinti a kis herceg anyját, az addig él.
– Na jól van. Csak tréfáltam. Természetesen csak mi leszünk férfiak. Így már jó lesz?
– Köszönöm uram! Állok rendelkezésedre! – mondta Fekete Sas és kiérve a csarnokból, még egyszer elgyönyörködtek az ünnepi pompában álló városon.

4.

A Zéta Reticulumon sem telt el haszontalanul az idő. A rendelkezésre álló hét év alatt a legkitűnőbb mesterek alakították Szép Maszk jellemét, töltötték fel elméjét égi tudománnyal. A Teremtő Isten kimondottan céltudatos képzést rendelt el számára.
A szeretetenergiával való feltöltést Ő maga, személyesen végezte. Ezen kívül az égi normáknak megfelelő erkölcs és etika maximális elsajátíttatását követelte meg tanítóitól.
Az első négy évben ezek az igen fontos tudományok töltötték ki a kiképzés legnagyobb részét. A szokásos tananyag elsajátítása mellékesen folyt. Természetesen otthon kellett lennie a matematikában, csillagászatban, asztrológiában és élettanban is.
Az ötödik évben kezdődött a transzcendentális képzés. Itt már a testtől elvonatkoztatott lét és tudat elsajátítása volt a legfőbb feladat. Meg kellett tanulnia a tudat összesűrítését. A lélek kiképzése során, addig kellett edzenie különböző meditációs technikákkal az elméjét, míg simán ki tudta léptetni testéből azt. A lélek testből való kilépésével lényegében megvalósította a kettősség elvét.
A teremtő isten, amikor a szabad lelkeket fizikai testbe kényszeritette, nem gondolt azzal, hogy valaha is kiszabadítsa őket. Csakis a halál pillanata volt az, amikor a lélek elhagyhatta a maga által választott testet. A halál pillanatában megszűnt az ember kettőssége, megtörtént a szétválás. A lélek felszabadult és visszatért a Zéta Reticulumba, hogy Úr (Teremtő Isten) rendelkezésére álljon. Úr döntött arról, hogy tüzelőanyagként használja a Nap táplálására, vagy visszaküldi újabb emberi testben a Földre, avagy maga mellett tartja belső szolgálatra. Szép Maszkot is belső szolgálatra képezte ki, de amolyan összekötő tisztként akarta felhasználni.
Megtaníttatta vele a testelhagyás tudományát, és az égi mágusokkal kiképeztette a transzperszonalitás tudományára. Ez nem jelentett mást, minthogy meg kellett tanulnia a testelhagyáson kívül az elhagyott test, rezgéssé változtatását (eltüntetését), és bármely test rezgés általi felépítését és a testbe való belépését. Ezen kívül a fantomkép elkészítését is elsajátíttatták vele.
Minderre azért volt szükség, mert ha veszélyhelyzetbe került, akkor azonnal el kellett tudnia hagyni a testét, és a levetett test megsemmisítésének módját is el kellett sajátítania.
A fantomkép elkészítésével a saját, felvett testének láthatatlanná tételével, földi értelemben vett csodák elkövetésére is módja nyílt. Míg ő a csodát bámuló tömegben láthatatlanul megbújik, addig a fantomképe gondolatának irányításával végzi a csodákat. Ez a technika alkalmas a lebegés, égbe szállás, vízen járás és egyszerre több helyen megjelenés bemutatására és létrehozására.
Két évbe tellett, amíg tökéletesen elsajátította a mágiának ezt a fontos tudományát. Amikor már úgy járt ki a testéből, mint más a házából, akkor tanították meg vele az immaginációt, azaz a gondolattal való fantomkép és egyéb látványos alak és tárgy teremtésének módszerét. Ezt vulgárisan, földi elmével a teremtés és csoda címekkel illették, mivel isteni eredetű tudásnak vélték. Ebből következtetve, aki ilyen csodákat visz véghez, az isten vagy legalábbis az istennek fia lehet csak.
Az utolsó évben, amikor már fizikai teste is utolérte hatalmas iramban fejlődő lélektestét, a Fősachter vezetésével átmentek a Holdra és az antigravitációt gyakorolták. Az antigravitáció elengedhetetlenül szükséges a kettős kilépés, a saját és más testek fizikai valóságban, tehát nem fantomképként való áthelyezésére és mozgatására.
Az agy hipocampusát egy különleges, a Termető Isten által kidolgozott rezgéskóddal töltötték fel. Ez a hihetetlenül magas rezgés képes arra, hogy az alkalmazó személy bármilyen súlyú és , tömegű test gravitációját megszüntesse, és pehelyként tudja azt lebegtetni a Föld légkörében. Ezáltal gondolatával irányítva odahelyezze azt, ahová akarja a térben. Mikor a transzlokáció megtörténik, utána az antigravitációt megszüntetve, a tárgy visszanyeri eredeti gravitációját (visszakapja a súlyát).
Így építették a Földön letelepedő első isten fáraók hatalmas piramisaikat a sivatagban, hogy életet teremtve benépesítsék rabszolgákkal a területet és kitermeltessék velük a létfontosságú nukleáris anyagokat
Ugyanezen technikákkal épültek fel Babilon hatalmas palotái, űrszállító és indító pályái, az egész Eufrátesz völgye. Így épült maga Bábel tornya is, mint rakétaindító állvány. Így épültek a hatalmas zikuratok. Porból és vízből, gondolati energiával alakították anyaggá sűrítve az égi építőanyagot. Isteni malterral erősítették egymáshoz az égi sablonban készült köveket.
Természetesen, amikor már elszaporodtak a testbe sűrűsödött emberi lelkek, és millió számra reprodukálták magukat, már nem volt az égi segítségre szükség és megtanították őket, hogy saját maguk állítsák elő lakhatásuk és létfenntartásuk eszközeit.
Tehát az égi építőmesterek (mágusok) az építkezések befejezése után, tanító papságként a fáraók, főpapok, istenkirályok vezetése alatt, mint tanítómesterek, a tudat nélküli hús-vér emberek elméjét formáló mesterekké avanzsáltak.
A csodák előidézése, hatalmas Fiesták rendezése arra szolgált, hogy a népet rettegésben tartva engedelmességre kényszerítsék. Ugyanis, ha nem akarták ők maguk a bányákat művelni, akkor gondoskodni kellett a bányaművelő rabszolgák állandó utánpótlásáról.
Miután Itzamná elvégezte Szép Maszk agyának preparálását és a hipocampust a legmagasabb isteni rezgésszámra hangolta át, már semmi akadálya nem volt annak, hogy a Holdon, mint gyakorlópályán, a téráthelyezéssel foglalkozzon az ifjú istenkirály.
Mesterei a főmettőr és Fősachter hivatalból rendelkeztek ezzel a tulajdonsággal, de Úr szigorúan megtiltotta, hogy a téráthelyezést, tárgyak mozgatását ők végezzék el az ifjú helyett.
Hét hónapig gyakoroltak, míg teljesen simán ment a téráthelyezés és transzperszonáció Szép Maszknak.
A gyakorlati képzés befejeztével visszatértek a Zéta Reticulumra és számot adtak az égi vizsgálóbiztosok bizottsága előtt az ifjú tudásáról. A vizsga olyan jól sikerült, hogy Itzamná keblére ölelte az ifjút és egy utolsó szerelmes ölelésben forrt össze vele. Tűzforró ajkain át még egyszer feltöltötte őt a legmagasabb szeretet és kéjenergiájával, majd ágaskodó bíborlándzsájából mohón kiszívta az éltető magot, visszatöltekezett.
Ezután összegyűjtötte az expedíció személyzetét és kiadta nekik az égi ukázt. Másnap hajnalban a hét űrkompból álló konvoj útra kelt a Földre.


5.

Szeptember hetedikére a harmincezer lelket számláló főváros lakossága az oda özönlő és a csodára éhes néppel együtt megduplázódott. Külön épületeket alakítottak át a fellépő táncosok és vetélkedő sportolók szállásául. Minden kényelemmel ellátták őket, hiszen nagy feladat hárult rájuk, az égig kell emelniük Chichen Itza és az új isten méltóságát és pompáját.
A városok élénk színekkel festett és mitikus jeleket ábrázoló falfestményei lélegzetelállítóak és mellbevágóan döbbenetesek voltak. Leírhatatlan hatást gyakoroltak a szemlélőkre.
Először találkoztak az új vallás képekben megfogalmazott dogmatikus és mitikus ábrázolásával. Mennyivel más volt ez, mint amit eddig megszoktak, amitől rettegtek és elborzadtak! Itt nem a félelemkeltés és elborzasztás volt a cél. A Teremtő Isten szerető atyaként való ábrázolása, az égi üzenet metaforákban való megjelenítése, a szeretet, szerelem, szeretkezés és a kéj nyílt ábrázolása, mint az ember legfőbb feladata, mind-mind a szakadatlan népesség gyarapodást szuggerálta a szemlélőnek.
Aztán a munkálkodás, a mesterségek dicsérete, a bányászat és a nemesfémek kitermelése, alakítása ékszerek készítése, csodás ruházatok szövése, készítése, égi szerkezetek és járművek bemutatása. A csillagrendszer és a 12 égöv megjelenítése, Vénusz-csillag istenként való ábrázolása, mind a szemlélő elkápráztatását és azt a vágyát szolgálta, hogy akarjon ő is így élni, s a csillagvilágba bekerülni.
A csodálatos függőkertek, sétányok, szökőkutak, vízesések és az aranyhalakkal teli medencék, a körülötte lévő méregzöld pázsittal az elíziumi mezőt sugallták.
A zenészek által szakadatlanul játszott mesterien meghangszerelt zeneszámok az Úr és földi helytartójának dicséretét zengték. Úgy hatottak, mint a szférák zenéje. Az erotika, lélektisztító és harmonizáció csendült ki a dallamból.
A megnyitó előestéjén harminc ezres tömeg gyűlt össze a nagy stadionban, hogy részese legyen a szent Chach Mool lángjának meggyújtásánál. A Chach Mool szobrot színes fénycsóvák világították meg. A fénypászmák végig követték a városkapun befutó stafétát, kezében a fáklyával. A staféta egy fehér patiba öltözött ifjú herceg, Pacal király deli sarja, méltóságteljes hosszú léptekkel lépdelt fel a 365 lépcsőfokon. Amikor a szent lánggal felért a legfelső szintre, akkor előlépett Kukulkán színarany vértjében, fején hatalmas quetzalmadár tollkoronával és átvette az ifjú kezéből a fáklyát. A zenészek tust húztak és hatalmas röppentyű tűz kíséretében, meggyújtották a 7 napon át, égő öröklángot.
Kezdetét vette az addig soha nem látott tűzijáték. A pompás és színes égi labdacsok fülsiketítő durrogással robbantak fel a sötét éjszakai égbolton, hogy izzó, színes lávafolyamként omoljanak alá. A stadion fénybe borult. A nézősereg szájtátva bámulta az égi színjátékot. Miközben a tűzijátékkal voltak elfoglalva, az űrkompok csendben megközelítették a stadiont és a vezérkomp leereszkedett a Hold templomára. Kinyílt az ajtó és megjelent ezüstszín vértben bíbor tollkoronával a fején Szép Maszk. A tömeg elnémult, majd hatalmas ovációval éltetni kezdte királyát.
– Isten, isten, isten... – dübörgött a szó, mely hangorkánná erősödve majd szétvetette a stadiont. Az ifjú szívére tette jobb kezét, leborult a kövezetre és csókkal illette a piramis szent kőlapját. Majd méltóságteljesen felegyenesedett és elindult lefelé a háromszázhatvanöt lépcsőn. Ugyanígy tett Kukulkán is. Ő is elindult lefelé és a stadion közepén találkoztak. A nép tombolt. Az eseményeken fellelkesülve sokan sírtak és összeborultak örömükben.
– Isten nem feledkezett meg rólunk! Isten leküldte hozzánk fiát! Itt van újra! Visszakaptuk őt! Hozsanna néked Itzamná! Hozsanna nagy Úr! – így ordítoztak és vigadtak sírva a gyönyörtől, miközben a tűzijáték hirtelen aláhagyott. Néma csönd állt be. Kukulkán beért a játéktér közepébe, széttárta karjait, és az odaérkező Szép Maszkot magához ölelte. E megható és felemelő pillanatban olyan csönd volt, hogy a légy zümmögését is meg lehetett volna hallani.
– Apám!
– Fiam! – zengett a szó és betöltötte a kitűnő akusztikájú teret. Amint elhangzottak az üdvözlő szavak, hirtelen kigyúlt az ég és egy hatalmas izzó napkoronára emlékeztető lánggolyó repült a tér fölé, hogy szétpukkanva, nappali fénnyel borítsa a teret.
A Hold palotáján helyet foglaló főpap mennydörgő hangon megszólalt.
– Megszületett Yucatán új napja! Hozsánna néked Teremtő Istenünk!
– Hozsánna! ... Hozsánna...! – zengett a tömeg és megmámorosodva, sőt valósággal megrészegülve a látványtól egymást ölelték, csókolták és szeretkeztek azzal, akit értek. Itt most nem számított az etikett, pillanatok alatt egy nagy bordéllyá változott a palotatér.
Kukulkán egy darabig gyönyörködött a nép kielégülésében, majd kézen fogva az ifjút, felvezette a Nap piramisára. Felérve, beültette a fekete jaguár trónusba és térdet-fejet hajtva előtte, átadta a birodalmat jogos birtokosának. Levette az uralkodói smaragdzöld quetzalmadár tollkoronát és Szép Maszk kezébe adta. Szép Maszk szintén levette bíborkoronáját, és szintúgy átadta Kukulkánnak.
Miután koronát cseréltek, elfoglalta helyét a jaguár trónon. Kukulkán pedig mellette állva nézte az ujjongó tömeget.
A tömeg, sírt, zokogott örömében. Szívükbe beköltözött a béke és a megnyugvás. Most már saját királyuk van, aki magától, Itzamnától kapta koronáját. Bár elismerték, tisztelték és rettegték Kukulkánt, de szívből szeretni nem tudták. Az elnyomó reformert látták benne. Most azonban minden megaláztatást és sérelmet egy csapásra elfeledtek és az eddig elfojtott gyűlölet ovációba csapott át. Kukulkánt éltették.
– Kukulkán... Kukulkán... Isten... isten... isten! – zengett az alattvalók kórusa. Kukulkán szívét melegség járta át. Úgy érezte, eddigi munkálkodása nem volt hiábavaló. Az ováció végeztével a tűzijáték befejeződött, s az égi fény helyét a palota oszlopaira elhelyezett fáklyák fénye vette át. A hirtelen beállt csendben Kukulkán lépet a mellvédhez és letekintve a tömegre így szólt.
– Köszönöm nektek ezt a spontán megnyilvánulást. Remélem, lelketek és szívetek mélyéről szólt hangotok. Ha igen, akkor felér Itzamnáig és ő örömmel, veszi. De ha nem, akkor disznóröfögésként a pokolba száll veletek együtt. Örülök, hogy örültök. Átadom nektek uralkodótokat. Éljetek bizalmával és szeressétek őt, hiszen személyében isten van jelen köztetek. Ha megengeditek még kissé, elidőzöm köztetek, ha mégsem úgy mennének a dolgok, ahogy Úr akarná, segíthessek helyes mederbe tartani a dolgokat. Mától az új istenetek parancsol nektek. Íme köszöntsétek őt még egyszer, most már a tiétek.
– Hurrá... vivát... hozsánna! – hallatszott mindenfelől az éljenzés. Kukulkán a mellvéd mögé vonult és Szép Maszk lépett a helyére.
– Yucatán népe! Fogadjatok el engemet úgy, mint őseimet is fogadtátok. Fogadjatok szívetekbe és lelketekbe! – mondta és meghajolt. A tömeg tombolt és felállva hozsannázott. Miközben folyt az ünneplés, a mellvéd mögül eltűnt a király és hirtelen megjelent a Hold temploma mellvédjén. Téráthelyezést hajtott végre. A tömeg őrjöngve lihegte:
– Isten, isten! ... Tényleg isten...!
Azonban a java még csak ezután következett. Szép Maszk összecsapta tenyereit és immaginációval mindenkinek egy ezüst kupát varázsolt a kezébe, megtöltve tüzes vízzel. A nép sírva, ordítva itta ki a bódító nedűt... A kábító gombából erjesztett nedű megtette hatását. Hallucinálni kezdtek. Könnyű volt Szép Maszknak az ég angyalait a képzeletükbe varázsolni. Az angyalkák köztük jártak, s az ölükbe ülve csókolgatták a bódult bennszülötteket. A zene egyre vadabbul szólt, majd egy pillanatra kialudtak a fények és a mellvédről eltűnt Szép Maszk. Visszavonult lakosztályába, hogy Kukulkántól a gyakorlatban is átvegye az ügyek intézését. A nép éjfélig tombolt, majd nyugovóra térve kezdetét vette a hét napos Fiesta.