Mért fáj szívem, ha rád gondolok?
Ez már nem szerelem,jól tudom.
Szemed, arcod, szád homályba merült.
De az én lelkem is sötétségbe került.

Hűséget fogadtál, de átvágtál,
Megcsaltál majd elhagytál.
Itt hagytál engem, egymagam
Álmomat nem láthatod már soha.

Itt hagytál megtörve s üresen.
A vadat kiengedted mely feléd üget.
Vigyázz! Ha elkap nem szabadulsz már,
Megemészt és nekem ad át.

Késő, túl késő elborít az álom
Újra látom két szemed s újra visszavárom.
Ártatlanságom utolsó szikrája tebenned él
S míg létezem e Földön várok rád én.