Havazik, sűrűn hullanak a pelyhek,
Ellepik lassan a világot, kertet.
Zöld helyett fehér lomb terül a fákra,
Szép a tél fehér álomvilága.
Hiába szép, olyan hideg a látvány,
Mit nézzek rajta öregen és árván.
Tényleg szép fehér, hogy ne legyek árva,
Átmegyek inkább, a másik szobába.
Fehér kint a hó, az urnád is fehér,
A szép fehérség, mindenütt elér.
Amerre nézek, csak fehéret látok,
Amelyik elfedi a valóságot.
A világ mindenütt fehérrel tele,
Csak az urnában a por, az fekete.
Most fehér a világ és lehet, hogy szép.
A fehér van kívül. Bent a feketeség.