Itt vagyok.Egyedül.Már hozzászkhattam volna az érzéshez,de nem olyan egyszerű,mint gondoltam.Azt hittem van még remény számomra,de rájöttem,hogy ez csak egy hiú ábránd volt."Nem adhatod fel!"-kiálltják a barátaim.Már késő,én már feladtam.Ha az örök magányra kárhoztattam,hát legyen.Nem érdekel.Nem érdekel már semmi.Te voltál az utólsó reményem az élet felé,a fény az alagút végén.Most már csak sötétség van.Se fény,se remény.A halvány szikra végleg kiégett.Csak ne fájna ennyire a sötét.Csak ne marná szét, megyötört szívem.Meghalok.Vagyis csak szeretnék,de nincs rá erőm.Fel kell állnom és kimenni a fénybe,ahol valaki talán rámn vár.De nem!Én már nem reménykedem többé.A remény számomra meghalt.Meghalt akkor,amikor kimondtad a gyilkos szót.Megölted a szívemmel együtt,ami kezedben vérzett el.Kezedbe adtam,mert azt hittem,te majd gondját viseled,de te csak kiszorítottad belőle az életet és messzire hajítottad.Oda,ahol már senki nem fog rá találni.Soha.Soha nem fogok újra szeretni,mert igaz szerelem csak egyszer van az életben.Nekem te voltál,neked nem én.El kellene viselnem,de képtelen vagyok.Nem tudok veszíteni,erre képtelen vagyok.Nem csak életem szerelmét veszítettem el,hanem az életem is.Nem érdekel érted eldobnám az életem is,csak nem vagyok elég bátor.Meg talán nem is érné meg.Érted nem.Te dobtál el miértén legyek szomorú?Azt mondták szerettél,csak elkéstem.Mint mindig.Mindig utólsó vagyok,legalábbis soha nem első.Nem vagyok elég bátor.Pedig mennyi szenvedéstől megkímélném magam.De nem!Most már mindig a sötétben élek.Itt kell élnem mindennapjaimat,mert bánt a fény és azok akik ott vannak.Mind olyan boldogok.Senki nem érzi át ezt a fájdalmat.Senki.Talán egy ember,de ő azt mondta:"Ne mond el neki.Nem érdemel meg téged.Neki csak az olyanok valók akiket eddig választott!"Bár hallgattam volna rá.Bár elfelejtettem volna!Hiszen próbáltam,de senkire nem tudtam úgy nézni,úgy gondolni,ahogy rá gondoltam.Senkinek nem tudtam kimondani azt az egy szót.Még neki is túl nehéz volt.Már hogy ne lett volna nehéz,amikor tudtam,hogy a barátjával nem szakít egy ilyen miatt,mint amilyen én vagyok.Hogy gondolhattam.Hülye voltam,de már mindegy.Csak ne hiányozna ennyire.Legszivesebben a hűs penge felé nyulnék,hogy beengedjem lelkembe minden kínok elnyomóját...