Valamikor az idők mélyén, amikor még csak az egy volt, az élet hajnalán a világegyetemben szabadon szárnyalt a lélek, és csak a Teremtő Erőnek volt alárendelve. Az Úr által teremtett lelkek nagyon magas rezgésszámmal rendelkező univerzális lények voltak, melyek az Úr gondolatformáinak finom rezgésű megjelenési formáit alkották. A lelkek szín- és hangérzetekkel kombináltak, s ezen a magas rezgésen át – a világegyetemben bárhol is tartózkodtak –, kapcsolatot tudtak teremteni a teremtő Atyán keresztül egy-mással.

Úr első feladata volt a Káoszból rendet teremteni. Ezt pedig úgy tudta elérni, hogy gondolatformákat készített, ezeket lelkekbe öntötte, és a lelkeket, mint rezgésbe sűrűsödött gondolatformákat küldte szét a kozmoszba, hogy keressenek egy olyan helyet a világegyetemben, ahol ideális környezet alakult ki arra, hogy anyaggá sűrűsítve a gondolatformákat, anyagi dimenzióban életet lehessen teremteni.

Az Úr által teremtett lelkek, mivel létüket Úrnak köszönhették, engedelmeskedve Úr akaratának, gondolkodás nélkül alávetették magukat a parancsnak, és meglelték a Földet, mint az anyaggá sűrűsödött élet feltételeinek leginkább megfelelő bolygót.
Meglelvén a Földet, jelentették Úrnak, hogy a Földön a hőmérséklet, a levegő, a víz, a talaj ideális anyaggá sűrűsödött a gondolatformák által létrehozott élőlényekkel való betelepítésre.
Úr, meghallgatván a jelentéseket, hét nap alatt megteremtette a Föld élővilágát. Ebbe beleértjük a hegyeket, völgyeket, növényeket, állatokat, és legvégül a saját arcára most már anyaggá sűrűsödött gondolatformát: az embert.

Egy gondja volt még Úrnak: az élőlényeket lélekkel kellett ellátnia, mert amíg csak az anyag létezik lélek nélkül, addig az anyag, növekedésre, mozgásra és biofizikai létre képtelen.
Éppen ezért Úr elhatározta, hogy az általa megteremtett lelkekkel népesíti be a Földet. Mégpedig akképpen, ahogy szellemi fejlődésünk fokán állnak. Így a legfiatalabb, még csak tanuló lelkeket az emberek anyaggá vált testi gondolatformájába szándékozta behelyezni, hogy szüntelen tanulás által képezve magukat, az emberi testet minél tökéletesebbé formálják. Miáltal a testbe zárt szellemek is és a test is fejlődik. Úgy gondolta, hogy akik elérik a testi-lelki fejlődés legmagasabb fokát, azokat újra magához rendeli, és más bolygóra küldi őket, azokat is benépesíteni. Az idősebb és a hierarchiában alul álló, szellemi síkon kevésbé fejlett öreg lelkeket a Föld növény-, ásvány- és állatvilágába küldte Úr, hogy azon a szinten valósítsák meg az ő gondolatformáit. Az alacsonyabb rendű szellemek (lelkek) máig kommunikálnak az emberben lévő magasabb rendű szellemekkel lelki (szellemi) síkon szín, hang intuíció által. Egy magasabb spirituális szinten lévő ember kommunikálni képes minden földi élőlénnyel, felfogva azok szín és hang-rezgéseit.
Amikor az Úr által teremtett lelkek megtudták, hogy sorsuk hosszú időre elválik Úrtól, és emberi testbe zárva kell élniük addig, amíg küldetésüket be nem teljesítik, fellázadtak.
A lázadók a magasabb intelligenciájú szellemekből kerültek ki. Az alacsonyabb szellemi síkon álló lelkek zokszó nélkül elfogadták kijelölt helyüket a növények, ásványok, állatok anyaggá sűrűsödött gondolatformájában, azok testében.
Úr legkedvesebb tanítványa, és egyben a lelki hierarchia vezetője, Lucifer, azonban nemet mondott, és maga mögé sorakoztatta a lelki elitet, fellázadtak Úr ellen, s megtagadták a Földre szállást.
Úr – bár megtette volna –, nem semmisítette meg a lázadókat, hiszen hosszas tanulási folyamatokon átment, képzett lelkekről volt szó. Így száműzte őket a Földre, mint bűnözőket a fegyenctelepre. Azt a parancsot adta nekik, hogy épüljenek be az emberek koponyájába az agy és a koponyatető közötti üregbe, s ott fejtsék ki az ember, anyaggá sűrűsödött testének lelki építését. Próbálják meg az emberi elmét felemelni az isteni szintre, miközben saját magukat is nevelve, a testtel együtt igyekezzenek Istenhez méltóvá és hasonlóvá válni. Amikor felkészítették a testet a tökéletessé válásra, akkor annak halálával kiszabadulván belőle, új születendő testet választhatnak maguknak, melyben folytatják saját tudatmezejüknek és az újabb testnek a tökéletesítését annak haláláig.
Hogy hány földi testben kell fejlődniük, az attól függ, milyen minőségi munkát végeznek, s csak ha testileg, lelkileg abszolút tökéletes embert alkotnak, akkor mehetnek vissza újból Úr elé.
Lucifer természetesen nem engedelmeskedett az isteni parancsnak, és megalakítva saját pokolbeli birodalmát, magával csalta hamis ígéretekkel a bukott angyalok (szellemek) egy részét. Ezek az úgynevezett szabad szellemek, akik a tagadást vallják. Ők, ellentétben az isteni jobbítási szándéknak, a szeretet helyett a gyűlöletet tűzték ki zászlajukra. Hamis igékkel, káprázatokkal próbálják az emberbe ténykedő istenhez hű lelkeket hitükben megingatva elcsábítani, hogy magukkal ránthassák őket. Ezek sugalmazásai okozzák az emberi lélekben a bizonytalanságot, a stresszhelyzetet, az önmeghasonlást, a civakodást, a gyűlöletet, és ha nem tudják legyőzni a benn lévő egészséges lelket, akkor a legszörnyűbb tetthez folyamodnak: megbetegítik a szervezetet.
Éppen ezért mondhatjuk el, hogy minden betegség mögött lelki okok húzódnak meg. A megbomlott lelki egyensúlyt kell előbb helyreállítani ahhoz, hogy újra meglegyen a pszichoszomatikus egység.
Mint a levezetésből láttuk, a gondolatnak óriási szerepe van az ember életében. Úr gondolatait anyaggá és energiává sűrítette, s megteremtette a világot. Ugyanígy tudjuk mi is gondolatainkat energiává (pszichotronika) és anyaggá sűríteni (immagináció). Amennyiben egy transzcendentális terapeuta jobbítási céllal beavatkozik a paciens mentális testébe, akkor saját gondolatformáját immaginációs alakban mágneses rezgések segítségével a paciens mentálsíkjára viszi át, majd együtt rezegve vele, szubatomi síkon a beteg szervek energetikai rendszerét normalizálja.
Amikor közvetlenül a paciens agyára hatunk, és az érzelmi központ területére eső talamuszt energetizáljuk, akkor a vezérlő elmére adott energetikai és verbális szuggesztió együttes hatásával a paciens által (vele együtt) immaginált egészséges struktúrát felépítve, a saját szervezetével gyógyíttatjuk meg önmagát.
Ezekre a manipulációkra, technikákra tanít meg a transzcendentális gyógyászat.
A vízöntőkorba érve az emberiségnek fel kell ébrednie csipkerózsika-álmából, és kezébe venni a sorsát. Úr csak testileg és lelkileg tiszta, ép, egészséges moralitású egyéneknek adja meg a lehetőséget a továbblépésre. Azokat a szellemeket, akik nem tudják ezt elvégezni, nem engedi tovább újabb újszülöttekbe beköltözni. Átadja őket Lucifernek. Akik viszont jól végezték dolgukat, azok visszamennek Úrhoz.
Hogy mi lesz az emberiséggel? Az emberiség felfalja önmagát. Az isteni tisztaságra méltatlanok nem termelődnek újra, elenyésznek. Kihalnak egész rasszok, népcsoportok. Akik megmaradnak, azok olyan szellemi szintre jutnak, hogy már nem szükséges a beléjük költözött szellemek segítsége, hiszen spirituálisan oly fejlettek, hogy közvetlenül kommunikálva Úrral, előttük nyitva az AKASA, és minden tudásnak birtokosai. Kezükben van az örök élet kulcsa, melyet úgy nevezünk: SZERETET.