A LÁTSZAT

A bölcselőt meghívták X. díszebédjére. El is ment, mivel X. díszebédjén tényleg volt dísz: jó pecsenyéstálak, hidegkonyhai készítmények, mindenféle kulináris különlegesség. Egyéb dísz nem, - de hát ki az az elégedetlen, akinek ennyi dísz nem elég?
A bölcselő mellett ülő hölgy igen dícsérgette a dúsgazdag Y.-t, aki példamutató módon csak
az üzlettel foglalkozott, foglalkozik, semmi mással. Persze, a barátságos matróna nem szólt Y. kétes ügyleteiről, valamint egyes nem kétesekről sem, igaz, utóbbiakról jogosan nem, mert azokból ügyvédei az illetőt már kimosták, az erre a célra szolgáló ügymosodában.
- Y. becsületes ember, nem politizál! - hajtogatta a hölgy.
A bölcselő utálta, ha evés közben badar beszéddel zavarják, - evés után még csak elviselte valamennyire. Villájára tűzött egy szelet pecsenyét, és megjegyezte:
- ...de politizál!
- Az nem! Személyesen ismerem! - vetette ellen a matróna.
- Nos, én is tudok róla egyet s mást... - mosolyodott el a bölcselő. Nem szavaival politizál, hanem tetteivel. A köz szempontjából rosszul, saját zsebét tekintve jól.
A hölgy nyelt egyet, később pedig vendéglátójuknak, Z.-nek, bepanaszolta a bölcselőt. Virágnyelven javasolta: ne hívjon meg legközelebb ilyen embert.
Z. joviális úriember volt, nevetett:
- Ugyan, Cucinka, csak nem fogunk megijedni egy kis igazságtól?! Mit árthat nekünk egy ilyen bölcselő, manapság? Egyrészt érdekes fickó, másrészt ismered a mondást: "Kutyaugatás nem hallatszik a mennyországba." Még a mi földi mennyországunkba sem!
Z. véleménye, kerülő úton, visszajutott a bölcselőhöz, de ő is nevetve mondta barátjának:
- Ha a jelenre tekintünk, akkor igaza van Z.-nek, de én a jövőt is látom: eljön az idő, amikor nem csak a kutya ugat majd, és a mennyország is jobban fülel! Ám ezt az időt mi, szerencsénkre, nem érjük már meg!

KETTŐS TÁMADÁS

Egy nagyhatalom, amelyik - nagyhatalmi etikettszokás szerint - köpni szokott nemzetközi jogra, humanitásra - megtámadott egy országot. A társaság izgatottan tárgyalta az eseményt, csak a bölcselő kortyolgatta feketéjét látszólag egykedvűen, és megjegyezte:
- Kettős támadás! Egyúttal önmagát is megtámadta.
Mindenki értetlenül meredt rá, csak a másik asztalnál mosolyodott el egy fiatalember. Ő megértette.

ÖSSZETÉVESZTÉS

K., aki időről-időre feltartotta, untatta a bölcselőt, most idegesen panaszolta neki, hogy, mióta dúsgazdag lett, tengernyi irigye van.
- Hát, igaz, nem ritka az irigy ember... - ismerte el a bölcselő. Ám a körülötted kellemetlenkedők többségét én nem nevezném irigyeknek, hiszen közismert: görbe utakon szerezted vagyonod. Összetéveszted a dolgokat: hívd őket inkább jogosan felháborodottaknak!
K. mérgesen, köszönönés nélkül hagyta ott a bölcselőt, pedig máskor bizonyos szintig elviselte a szemébe mondott valóságot.
- No, egy beszédpiócámmal kevesebb lett! - nyugtázta az eseményt nagy megelégedéssel a bölcselő. Barátja elmosolyodott:
- Azt hiszem, tévedsz! Az illető csak átváltozott: mérsékelt kellemetlenkedődből elszánt ellenségeddé.

GYORSASÁG

A bölcselő igen elgondolkozó arckifejezéssel üldögélt a kávéházban. Egyik barátja odament hozzá, és megkérdezte:
- Mi az, amin ennyire tűnődsz?
- A gyorsaságon - válaszolt a bölcselő. Egy ismerősöm gyorsan ráhajtott a vagyonra, utána gyorsan ráhajtott egy csinos divatdámára, ezt követően gyorsan ráhajtott a politikára, majd gyorsan ráhajtott egy másik autóra...
- No, és hányan haltak meg? - kérdezte a másik, akinek egy ilyen karambol érdektelen hír volt egy kis haláleset nélkül, annyira hozzászoktatták a szenzációkhoz.
- Senki sem halt meg - válaszolta a bölcselő. Sőt, haja szála se görbült, se neki, se a másik kocsiban levőknek. Ám azon tűnődöm: folytatódik-e nála ez a "gyorsan"? Elég gyorsan rájön-e, hogy némileg másképpen kellene élnie?