Az egész világ pánikba esve, mély válságon, katarzison megy át. Miről is van szó? Semmi másról, mint a madárinfluenzának elkeresztelt rettegettnek kikiáltott, halálos kórról. Márpedig Murfy törvénye kimondja, hogy „ami bekövetkezhet, az be is fog következni”

Emlékszem, ötven évvel ezelőtt az ötvenes évek elején, ha taknyosak lettek a baromfiaink, és az állatorvos oltása sem használt, akkor állatonként egy-egy fél kalmapirint adtunk be a jószágoknak és meggyógyultak. Egy sem hullott el, és mi sem fertőződtünk meg tőlük. Ha, egy döglött vadkacsát, vagy ludat találtunk a környéken, akkor odaadtuk a Kácsa cigánynak, vagy Jakabnak, a dögteresnek. A dögtérről aztán ki tudja melyik fazékba vándoroltak az elhullott szárnyasok. Akik ettek ezekből az influenzás madaraktól, úgy megnőtt az immunitásuk, hogy a végén még a munkára is rezistensekké váltak. A kötelező munkakényszer sem bírta őket rászorítani, hogy dolgozzanak.

Ennyi hatása volt az emberre a madárinfluenzának. Úgy tudom a munkaundorítisz betegségbe még senki sem halt bele. Jó, jó, tudom: az 1918-as Spanyolnátha tízmilliókat pusztított el Európában. Aztán a Hongongi sem volt kutya, az is aprította a lakosságot. Namármost, ha igaz az a közmodnás, hogy: akit a kígyó megcsípett az a bolhától is fél. Én, mint a nép együgyű gyermeke fel szoktam tenni magamnak a kérdést: Qui prodest? /kinek az érdeke/

Annyi már biztos, hogy ezzel a nagy riogatással egyrészt elterelik a világválságról a figyelmet, másrészt az Uniós közös kasszából millárdokat tudnak oltóanyag kikísérletezésére kihúzni és zsebrevágni az, arra szakosodott intézmények. Utána, még csavarintanak egyet a vész színe – visszáján és egyes gyógyszergyárak gőzerővel elkezdik gyártani a tuti biztos oltóanyagokat, ami ugyan csak az állatok egymás általi fertőződés okozta influenzás megbetegedésére ad védettséget-ha ad egyáltalán?-, de sebaj, a megriadt lakosság birkaként, pénzt, időt nem kímélve egymás sarkát taposva rohamozza az oltóhelyeket.

Hihetetlen összeget költenek a számtalan döglött vadmadár és háziszárnyas begyüjtésére, boncolására Londonbeli vírustani bevizsgálására. Szóval, az üzlet beindult. És Salamon Bélával szólva”… ha egy üzlet beindu!” De, még mindig nem tartunk az emberről emberre terjedő vírusnál, mert ilyen nincs! Ez csak a riogatók beteges agyában fogalmazódik meg egyelőre. Félő, hogy a sok rossz gondolat egyszer manifesztálódva valósággá válik! Olcsóbban megúsznák, ha szépen, csendben megsemmisítenénk a dögöket, aztán kalap rá. Vagy odaadnánk a Kácsa cigányak.

Komolyra fordítva a szót én nem akarok ennek az europer össznépi játéknak az elrontója lenni, így hát továbbgondolom az egészet. Már Ausztriában is találtak három, influenzás macskát. 140-et pedig a környéken összefogdostak és karanténba zártak. Elpusztításuk folyamatba lett helyezve. Jó, elhihető: a macskák alaposan belakmároztak a döglött hattyúból. Aztán nemsokára egy kutya fog enni a másik infuenzában elhullott hattyúból. A fertőzött állat megnyalja a gazdija kezét, esetleg arcon csókolja kedves gazdinénijét. Most itt megállok, mert a nyállal, nyálkahártyán át, terjedő variációkkal nem akarok perverzió gyanújába keveredni, de megtörténhet még a dolog.

Nem, az a megoldás, hogy irtunk minden szárnyast, aki csak berepül a légtérbe, mert egy mindig megmarad. És egy is elég a fertőzés fenntartásához. Na, jó! Játszadozzunk el kicsit a gondolattal, hogy a világ hadseregeinek közös összefogásával Afrikától-Skandináviáig egyszerre kiirtunk minden madarat, ami él és repül. Viszon, valahol a hegyek között megússza élve egy beteg dögkesetyű. A dögkesely immunrendszere legyűri a kórt, sőt rezisztenssé is válik erre a vészre, de a nyavalya vírusai benne maradnak. A dögkeselyű megéhezik. Megtámadja a kecskenyájat, egy gödöjét, szétmarcingol, de sebet ejt a gödölyét védő anyakecskén is. Namármost, tudjuk, hogy az év nagyrészén, magányosan a hegyekben legeltető juh és kecskepásztorok nagy magányukban, nemi gerjedelmük csillapítására, ráfanyalodnak egy-egy kiszemelt kecskehölgyre.

Megtörténik a zoofíliának nevezett közönséges nemiaktus. Juan, a móc hegypásztor megfertőződik a sasról a kecskére a kecskéről őrá átterjedő vírussal. Erős szervezete, hála a cujka és a kecsketej bőséges fogyasztásának legyűri a betegséget és rezistenssé válik. Szervezetében a millió retrovírus csak arra vár, hogy egy gyengébb szervezettel rendelkező egyénnel kapcsolatba kerüljék. Beáll a tél. Hazahajt a legelőről és még aznap magáévá, teszi régen látott feleségét. Az asszonyban kialakul a fertőzés. A lappangási idő alatt megfertőzi tüsszentésével, váladékaival a fél falut. Azok pedig bejárván a városba, a házhoz szállított házitejjel, sajttal, túróval és tejföllel együtt ráragasszák a roszbajt a városlakókra. És ekkor, egy gombnyomásra elszabadul a pokol. Európának annyi! Erre varrjanak gombot az okosok, és mire a hatóságok évek alatt engedélyeznék az igazi, hatásos oltóanyagot nem lesz kinek beadni, mert kihaltunk…

Most mondhatják, hogy Orwelli jóslataim merő fantáziának minősülő agyrémek! Hát kérem: az AID-ről hosszú évtizedes munkával kiderítették, hogy a Zimbabwében a lakossággal szimbiózisban élő többmilliós zöld cerkófmajom populációról terjed át az emberre. A majmok rezistensek, a lakosok pedig immunensek.

Amikor a nagy Zimbabwe romjainál lévő fővarázslónál tett látogatásom alkalmával szobakerült a körülöttünk ugrabugráló zöld cerkófok veszélyessége. A varázsló fellebbentette a fátylat a titokról. Tudod kedves Bogumil mester, a helyi lakosok nemcsak előszeretettel eszik a majomhúst. Volt egy elvetemült varázsló közöttünk, aki nőként tekintve szeretett, okos nősténymajmára, meggondolatlanul közösült az állattal. Így terjedt el a kór nálunk már réges rég és szállt apáról fiúra ez a rossz szokás, ez a kis izlásficam. A legtöbb kunyhóban mindig van egy ügyeletes nősténymajom, arra az alkalomra tartogatva, ha a feleség terhesen érinthetetlenné válna, a férj gerjedelmének levezethesse a gerjedelmét általa.

Analógia: Mivel a tudósok nagy buzgalommal, milliom kísérletek és milliárd dollárok elköltése árán bebizonyitották, hogy feketén-fehéren: a zöld cerkófmajomtól terjedt az emberekre az AIDS, így semmi sem kézenfekvőbb, hogy lesz egyszer egy ember, egy pásztor, vagy kecskefarmer, aki megondolatlanul, botorul nem tud ellenállni gerjelmének és közösül az állattal.

Halkan kérdem, hogy más is hallja: és sikerült megtalálni, kikisérletezni az AIDS hatásos oltóanyagát? Nem. De, nem a győzelem a fontos, hanem, a tudás! Már tudjuk, hogy a zöld cerkófmajmok okozzák az emberről-emberre terjedő AIDS vírus kialakulását az emberekben.
Analóg: Sikerült kikísérletezni a rettegett madárinfluenza emberről emberre terjedő vírus elleni oltóanyagot? Nem. Lehet, hogy a Csitári hegyek alatt, a zord hegyi legelőkön Juan éppen ebben a pillanatban szívja magába a kecskeinfluenza vírusát, hogy aztán hullaházzá változtassa Európát. Éppenezért: ne bántsátok a madarakat! Ők nem tehetnek róla.