Egy pincelyukból indult, mint egy pondró, a kövek alól vaksin tapogatózva a fényben, határozottan tört előre. Hihetetlen ösztön, megérzés társult benne a tettre kész munkavággyal, szervezőkészséggel és mindent alárendelő szigorral. Amit megragadott, azt nem engedte ki karmai közül. Így vette rá magát a biológiai ágynemű, az álompárna és álompaplan árusításra.
Amikor az isteni szikra kipattant fejéből, még csak a rendszerváltás derengő hajnalán voltunk. Még csak kuksolt a sötét pincében, s morózus ábrázattal vette át az őstermelőktől a begyűjtött libapehelytollakat, melyeket összeeszkábált tisztítógépébe beömlesztve családtagjai válogattak, osztályoztak, s kis házi manufaktúrájukban dolgoztak fel párnává, paplanokká...

Így üldögélt komoran pinceodújában, amikor a rádióban egy riportot hallott a sikeres gyógynövényrecepteket alkotó természetgyógyásszal. Ekkor hasított bele a gondolat: megpróbálom én is. Ha ez az ürge ki tudott törni a kotyvalékaival, akkor ő miért ne?
Emberünk elkezdett gondolkodni és számolni, és ekkor eszébe jutott a megoldás: drága libatoll helyett gyógyfüvekkel kell kitömni a szalmazsákot, a párnákat, a paplanokat...
Először kicsiben ment a dolog, suttogó propaganda vitte a hírt, hogy S. Úrnál kapható a mindenre ható gyógyágynemű. Egyszerűen csak biológiai ágynemű. Egyre többen keresték fel pókhálós pincéjében a mestert. S mire lebonyolódott a rendszerváltás, már a városban, szép üzletben árulták a csodapárnáit, paplanjait. Dőlt a pénz. Ahogy erősödött a rendszerváltás, úgy nőtt S. Úr birodalma is. Csodás, kacsalábon forgó várat épített lakóház gyanánt: borospincével, szaunával, szalonnal, vendégszárnnyal, kaszinóval.

A Skodát Mercedesre cserélte fel. Ment az üzlet, országos hálózat kiépítésébe fogott. És ahogy emelkedett a csúcsra, kezdték a piócák a vérét szívni, nyereségét lecsapolni, nehogy elrugaszkodjék a valóságtól. Milliókat vettek le róla mindenféle szponzorálásokra, rádió-, tv- és sajtóreklámok, fizetett dicshimnuszok megjelentetésére.
Kezdték a mester nevét megismerni. Reklámhordozó lett az S-Bio ágynemű... És amikor már kiépült a hatalmas vállalatbirodalom, s egyre több pénz kellett a kerekek kenésére, akkor hatalmas kölcsönöket vett fel a zseniális üzletember, és a lendület vitte tovább: a mókuskeréken nem volt megállás.

Aztán amikor a rendszerváltás a lecsengéshez közeledett. Kiderült, hogy a délibáb elérhetetlen, a gazdagodás madara elrepült.
A csepűrágók még tépték a szájukat, rágták a politikai gittet, ígértek fűt-fát, boldogabb jövendőt, de a nép már nem hitt nekik. Mire Toldi lova kezdené megszokni a nagy demokráciát, a szabadságot, addigra belepusztul a nagy boldogságba. S mivel a gyomor nagy úr, s korgó gyomorral, üres hassal nem megy... Így hát lecsökkent a kereslet a szerelmi gerjesztő párnák, bioágynemük iránt.
Még S. Úr nevétől hangzott az éter, amikor keretes hirdetések jelezték előre a viharfelhőket: Felszámolás miatt álompárna-kiárusítás 50%-os áron! Bioágynemű áron alul...

Az élősködők, lejmolók messzire kerülik S vendégszerető portáját, ahol annyi csillogó fogadáson vettek részt az utóbbi években. Lassan kalapács alá kerül a kacsalábon forgó vár, a kastély, az üzemcsarnok, és süket, néma csend üli meg az S birodalmat.
Ahogy szárnyára kapta a hír, ugyanúgy a gazdagság elmúltával elmúlt a dicsőség is. De S. Úr nem adja fel: újra ott ül komor, pókhálós pincéjében, és töri a fejét...
Tervezi egy családfakészítő műhely megnyitását. Már negyvenkét sintér kocsi járja az országot, kiképzett sintérek fogják be a kóbor kutyákat, nyúzzák le bőrüket, s egyelőre még a pincék homályában, de készítik kontár címfestők az új-régi nemesi címeres kutyabőröket... A kutyafáját neki!