Állj meg a semmi közepén,
S nézz fel az égre,
A messzi, s távoli fénybe
Itt vagy, végre ide értél,
A semmiben kielégülést nyertél,
Megkaptad, amit igazán szeretnél,
A hatalmad a minden felett,
Fejed felett egy könnyű felhő ellebegett,
A szél az arcodba fújt tincsekkel variál,
De csak nézel meredten, s mosolyogsz, itt már senki nem talál,
Itt a szélén a mindennek, a végtelennek,
És lám van vége, aminek hitted nincs,
Csak egy poros és elfeledett kincs,
Néma fegyvere ez az életnek,
A feledés az, mitől az elmúlt életek elfeledtetnek,
Csak a tábla jelzi, hova indultál, s értél,
Leborulsz, keserű könnyed hullatod,
Végre hazatértél.

2006. március 06.