A gyárkapuban született,
és most már
a bölcső
nem ringat, csak karcol.
Minden reggel, minden este
fantom seregekkel
harcol.
Képet ragaszt, kifejezi azt,
amiben hinni próbál.
.....és hazafelé a fáradt kéz
zörgő
szatyor-erdőt lóbál.
Keresgél a tárca mélyén -
- az az apró -
tekintet
még éltet.
Egy forintos.
És a papírpénz
bankok mélyén
elpihenget.
Pénztelenség, hontalanság,
gázos jön,
a számlát hozza.
Nem fut el.
Hiszen ránk is van,
ha nem is sok,
gondja.
Sárga csekkek.
Fizetésig éppen nem sárgulnak jobban.

És majd
vádló tekintetek
nézik,
amikor
a földön
koppan.