Egy korszakalkotó, vadiúj mozgalom van kialakulóban: a fényevők által kidolgozott echte magyar módszer tette meg első tétova lépéseit. Óriási lehetőséget látok a kiaknázásában!
Mert miről is van szó?
A módszer elsajátításához nem kell sok ész, gyötrelmes tanulás, csak nyugalom, semmittevés és némi kitartás. Na, meg az egész elengedhetetlen kelléke a fény.
Ha valaki elszánja magát a fényevéssel való élésre, akkor kiválaszt magának egy csendes, napfényes zugot, törökülésben elhelyezkedik és minden nyomasztó gondolattól megszabadulva, mereven bámul maga elé, amíg fel nem töltődik a kellő mennyiségű fénnyel. A szigorú tematika szerint az első héten sem ételt sem vizet nem vehet magához az illető.
Ki kell ürülnie a szervezetből az eddigi tökéletlen, bárgyú, önpusztító élete során bele ivódott mérgeknek. Tehát a vízszükségletét a mérgezett, romlott szövetekből nyeri. Ha kibírja a kínzó szomjúságot megőrülés nélkül, akkor már néha egy-egy korty PI-vízzel lögybölheti kiszáradt nyálkahártyáit. A következő lépésben, naponta nyolc óra meditációval egybekötött fényen üléssel, megszerezheti a napi kalória mennyiséget. Ha az első három hetet túléli, akkor már soha többé nem kíván sem enni, sem inni... Teljesen egyenértékű munkavégzésre képes a zsíros copákákat zabáló, sört és töményt vedelő honfitársaival. Sőt, az állandó fényevéstől agyköszörű szerűen fényesre csiszolt elmével hatalmas alkotásokra válik képessé.
Na, mármost, tegyük fel, hogy kísérletképpen az ország egyik felében ráállítjuk a lakosságot a fényevésre és egy év múlva, összehasonlítjuk a másik felével, akik hagyományosan tömik bendőjüket zaftos, gusztustalan magyaros kajákkal. A mérleg holtbiztosan a fényen tartott népség javára fog billenni.
Miért?
Egyszerű a válasz. Elsősorban megtakaríthatjuk az el nem fogyasztott élelmiszerek, italok bekerülési összegét, ami elég lesz az 2012-es olimpia megrendezésére. A fényevők testileg és lelkileg megtisztulva világosan átlátják a gazdasági helyzetet és a spórolás szükségességét. Először a tv készüléket, videókat, számítógépeket helyezik üzemen kívül, majd leszoknak minden káros szenvedélyről. Aztán annyira belejönnek a fényevéssel járó édes semmittevésbe, hogy leszoknak a munkáról is. Minek a munka, ha a javak megszerzése nem ösztönzi az embereket? Csak ül a fél ország a verandán vagy a napos udvaron lévő hokedlin, és mereven bámul maga elé. Ha nincs mozgás, fizikai munka, akkor kevesebb napenergia fogy, még ezzel is spórolunk a népgazdaságnak. Lassan a kulináris örömökről, majd a szexről is lemond a jó nép, mert ezek hiábavaló, rossz szokások, a múlt csökevényei. Később elfelejtünk szaporodni is...
Egy év múlva a kormány megállapítja, hogy mennyi haszonnal jár a fényevés. Megszűnnek a túltermelési válság gondjai, nem kellenek új utak, mert nincs miért közlekedni, így aztán az ország másik felére is ki kell terjeszteni ezt a zseniális fényevési módszert.
Pár év múlva az egész lakosság bambán maga elé meredve üldögél a fénybe kitett hokedlikon, és nem gondol már senki a nyugdíjat hozó postásra, a gyár hívogató dudálására, minek, nincs értelme...
Mélységes csend, béke és nyugalom üli meg a tájat. Az ide tévedő turisták megdöbbenve szemlélik ezt az eleven panoptikumot. Így, boldog semmittevésben tengeti a fényevő ország népe életét az idők végéig, megragadva az időkapu küszöbén, amíg egyszer csak elkövetkezik a napfogyatkozás...
De tényleg? Mi lesz, ha elfogy a fény?