A cucli /cumi, németes magyarsággal dudli/ kisbabák szájába való, gumiból vagy műanyagból készült, hátul tartóval, és rendszerint kerek fogantyúval rendelkező, játékszerű alkalmatosság. Néhányszor eltűnődtem rajta: kedveli-e ezt a csecsemő, - vagy mégsem? Eddigi tapasztalataim szerint csecsemője-kisbabája válogatja, mert az egyik önérzetesen kiköpi, a másik pedig, ha leesett, még a piszkos földön is szeretettel megkeresi, és visszateszi a szájába. Közvéleménykutatást cucliügyben nem tudtam végezni, mivel a csecsemő még nem tud beszélni, amikor pedig már beszél a kisgyerek, akkor nem tud hitelt érdemlően visszaemlékezni cumis múltjára.
Kissé meglepődtem, amikor a cucli /cumi, dudli/ hatalmas plakáton is megjelent. Egy Hungarian pártocska hirdette rajta: ők már felnőttek, nem veszik be! Néhány éve még ez a pártocska csecsemő volt, testvérbátyja pólyálta be a parlamentbe. Most meg már itt hirdetik: nekik nem kell cumi, felnőttek! Ó, hogy rohan az idő!
Tapintatosan nem írták oda a célzás átvitt értelmét: nem kellenek a kormánypártok cumi-értékű érvei, legalábbis nekik.
A cumin kissé meglepődtem, a feliraton nagyon meghökkentem. Mi kezdődött el Nálad, kis Hungary?! Eddig a cumibevétel volt itt bevett szokás /főleg átvitt értelemben/, - és most egyszerre, nicsak, így rebelliskednek egyesek!
Különben, ha jól meggondoljuk, sok Hungarian eddig sem vette be a földhözragadt vagy égből pottyant cumikat, - hanem bevétették velük. Átvitt értelemben, de valóságosan, - utána rendszerint el is vitték őket valahová. Hová? Nos, olvasgassák kicsit a Hungarian történelmet, Olvasóim, hagyjanak fel az analfabétaság makacs színlelésével! Persze, lehet, hogy akkor nagyon megjárják, de hát nincs olvasás, gondolkozás kockázat nélkül.
Jó, jó, rendben, ha nem akarnak olvasni, gondolkodni, ne olvassanak, ne gondolkodjanak, csak menjenek pásztoruk után, bármelyik nyájhoz tartozzanak is, - nem szóltam, azaz írtam, erről semmit! Igazuk van, persze, többek között, ezért is van annyi gazuk.
Ámde, azt azért ide kell írnom: mégiscsak derék pártocska az az időnként három kezdőbetűvel jelzett! Jót akar, még ha tudja is arról a jóról: lehetetlen megvalósítani, csak plakátosítani lehet. A cuclis plakáton később /mikor már a leendő választók és nem választók szeme a csecsemőszájba-valóhoz hozzászokott/ zöld mezőben, keresztül-kasul megjelent a felirat: "A KORRUPCIÓ MEGÁLLÍTHATÓ!" Ezt ők, - elhiszik! Mármint a plakát szerint.
Nos, a korrupció nem állítható meg. Ezt én mondom, írom, nem pedig egy másik Hungarian párt. Annyira tökkelütött politikai párt ugyanis nincsen, amelyik ezt a nyilvánvaló igazságot választások előtt /vagy bármikor máskor/ bevallaná.
Más kérdés, hogy a korrupció, melyet megállítani nem lehet, önmagától, automatikusan megállhat. Mármint megállhat az adott szinten, ha korrumpálásra már nincs több pénz, meg egyéb alkalmas dolog, mivel utóbbi művelet korántsem csupán pénzzel hajtható végre. Itt azonban még nem tartunk, ettől, egyelőre, nem kell tartani senkinek.
Kis átírással egyébként közelebb volna hozható a felirat az igazsághoz: " A KORRUPCIÓ MEGÁLLAPÍTHATÓ." Ez sem a teljes igazság, mivel csak általánosságban állapítható meg, egyedi esetekben perdöntő bizonyíték kell, például a korrumpálás aktusa videoszalagon, megfelelő hanganyaggal, amikor a korrumpált kitartja markát, pénz bele, a korrumpált pedig konkrétan emlegeti azon bizonyos görbe dolog sima elintézését. Utóbbinak cseles felvételét legfeljebb egy-két politikus vállalja az ellenpárt valamelyik képviselőjével szemben, de az is csak akkor, ha nem jut eszébe Arany János Toldijának erre is illetékes verssora:

"Repül a nehéz kő; ki tudja, hol áll meg?
Ki tudja, hol áll meg, s kit hogyan talál meg?"