Érzem, itt vagyok két világ határán
Félek, hogy szétszakadok
Torkomat elhagyja egy erőtlen kiáltás
Folyton csak ezt kérdem, miért haldoklok?
S ha álmodom, miért érzem úgy
Hogy a lelkem testemet elhagyva
Egy harmadik világban él, halhatatlanúl?
Miért kell zokognom minden éjjel miatta,
S miért várom már a hajnalt
Hogy visszatérjen jégvirágos testembe?
Míg le nem megy a Nap, csak addig maradhat..
Tudja jól ezt ő is, számolja a perceket
S mikor eljön az idő, engem az édenből kizár
Hagyja, hogy félőrült képeket kergessek
És hatalmába kerítsen az alvilág.
Nem látom már a gyilkos lényeket..
S hajnalban, mikor lépteit hallom
Felébrednek eltitkolt vágyaim
És nem! Nem hagy el a fájdalom!
Számonkérem rajta elfeledett álmaim!