Eső mosta ajkaim a papírhoz érnek
Összetört szívem odaadom az égnek
Zajos világot elűzöm innen
Bezárom magam börtönömben
Nézem, ahogy elmész
Ahogy engem megesz a penész
Könnyek esnek a tengerben
Vércseppek hullnak kezembe
Szemem sír, szívem vérzik
Két karom felemelem az isteneknek.
Ha meg kell halnom, hát haljak meg
Ha el kell mennem, hát menjek el
De elöbb még adj egy csókot.
Nem kell, ha fáj; nem kell, ha éget,
csak legyen minden úgy, mint régen.