Feltöltve: 2006-03-03 02:42:20
Megtekintve: 6149
Útban Délnek...
Gránittáblákon zajlik a jéghegyek olvadó vonulása,
Mély szárnycsapásokkal sóvárogva száll fel a madárhad,
Hogy a Déli-fronton keressenek utalásokat egykori önmaguk és a díszes pompa préselte utasszállítók között.
Még fényben úszik a horizont, a tudat mámorban tocsog, S a test embrióként süpped egykori önmagába,
A gépágyúk tüzelni kezdenek, akár a kutyák, Ha a természet kajánul rájuk kacsintva hívó szót fúj.
Prüszköl a tenger, kietlen hasábokon a horizont Délnek, hogy követhesse a hadak útját�
Mély szárnycsapásokkal sóvárogva száll fel a madárhad,
Hogy a Déli-fronton keressenek utalásokat egykori önmaguk és a díszes pompa préselte utasszállítók között.
Még fényben úszik a horizont, a tudat mámorban tocsog, S a test embrióként süpped egykori önmagába,
A gépágyúk tüzelni kezdenek, akár a kutyák, Ha a természet kajánul rájuk kacsintva hívó szót fúj.
Prüszköl a tenger, kietlen hasábokon a horizont Délnek, hogy követhesse a hadak útját�
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2006-03-03 09:17:03
Az nem is baj,hogy délre szállnak a madarak,csak influenzával fertőzne,ne térnének vissza. Én erre a Jegestenger felé induló hajóra felraknám a politikusainkat,és nekihajtanék velük a leleglső jéghegynek. Ezeket a gondolatokat keltette bennem a gondolatébresztő versed.nekem is voltak az irásaimban ezek a rohadt üres kockák. Mióta üzenetben küldöm be nadixnak őket,már nincsennek benne.