A bánat... életem része, és ha boldog vagyok furcsállom. Sok féle ruhába bújhat, és mégis, a tünetek ugyanazok lesznek. Magányos szenvedés. Nem lehet mással megosztani, szavakba önteni is nehéz. Mert megfoghatatlan, testtelen, és észrevétlenül emészti fel az ember lelkét. Tetszik a munkád. Éreztem...

Ezt gyorsan lekeverted...

nos igen, a bánat oly sok féle lehet, de igazából egy az ami jellemző rá, az a lelkünk mélyéből feltörő, lassan dolgozó s nem felejtő feszülő keserűség, amit már a torkunkban is érzünk. A rímek jók, és a bánat, ha úgy tetszik sokszínű, de aztán valójában mégis csak egy. Az a szín amit minden ember s pl bizonyos állatok (így a kutya is, melyen észrevehető, tapasztalható) ismer, mert ismernie kell, az élet bár nem a bánatról szól, ám mégis gyakran találkozunk vele. Talán arra jó, hogy értékelni tudd, ha boldog vagy, és hogy észre vedd mi az s milyen a boldogság.