Ha peched van, akkor szegénynek, kicsinek és magyarnak születsz. Ha peched van, az isten mindezek ellenére hatalmas ambícióval, élni akarással, kitartással, büszkeséggel és ésszel vert meg.
Ha peched van, akkor környezeted igyekszik gúnyolódva eltaposni törekvéseidet.
Ha peched van, s mégis felül akarsz emelkedni környezeted kicsinyességein, akkor nagy vehemenciával, szorgalommal, tudásszomjjal felvértezve addig munkálkodsz, míg valami nagyot alkotsz a köz,javára.
Ha viszont peched van, akkor jobbító szándékod irigységbe és intrikába ütközik, mellyel környezeted lehúzni igyekszik a mocsárba.
Ha peched van, akkor ellenségeid felfelé buktatnak, hogy mihamarabb beletörjön a bicskád a feladatokba.
Ha ennek ellenére megállod a helyedet, s alkotó erőd, jobbító szándékod kiteljesedik, akkor ellenségeidnek van akkora pechje, mint a Weisz Gizinek...
Ha peched van, meggazdagodsz, dicsőséget dicsőségre halmozol és ott fenn a csúcson tiszavirágként lebegve túl magasra, szállsz, akkor törékeny szárnyaidat megperzseli a Nap és aláhullassz, mint egy kődarab.
Ha viszont a dicsőségtől és a jóléttől nem megy el a józan eszed, nem válsz zsarnokká, akkor idejekorán visszavonulót fújva kies pátriádban learathatod az idegenben szerzett babérokat.
Ha viszont peched van, s itthon csak a megvetés, irigység, gúny kíséri nemeslelkűségedet, akkor kitántoroghatsz Amerikába, hogy a nagyvilágban atombombákat, számítógépeket találj fel magyarként, idegenbe szakadt hazánkfiaként, és így kapj Nobel díjat.
Ha peched van poszthumusz, megkaphatod a díszpolgárságot, ott, ahonnan kiüldöztek honfitársaid.
Ha peched van nem lesz belőled híresség, mártír, világmegváltó lélek, csak szürke egérként élheted életed, s jó hazafiként számtalan gyereket nemzve gyarapíthatod a szürkék tömegét...
Ha peched van, túléled a születésedet.