KROKODILUS

A krokodilus elégedetten vigyorgott ki a vízből. Ez jól látszott, de az nem, ami a gyomrában volt: a krokodilusokat tanulmányozó tudós.
A tudós társa, aki a part biztonságából nézte a felfalási jelenetet, később nyilvánosan igen csúnyákat mondott krokodilusokat termő folyókra, meg nagytestű, falánk hüllőállatokra. Ez jól hallható volt, de az már nem, amit önmagában gondolt a derék, sorsváltoztató krokodilusról, amiért ilyen röviden elintézte, hogy - vetélytársa elhunytával - ő lehessen a Világ Legnagyobb Krokodilustudósa. Csendes örömében vásárolt is magának emlékül egy szép krokodilbőr-kézitáskát.

A JÓSZÍVŰ FEHÉR

A jószívű fehér felháborodottan beszélt arról, hogy egyes fehérek fekete bőrszínű felebarátaikat lenézően négereknek hívják. Mennydörgő hangon javasolta: hívják őket ezentúl, humánus módon, feketebőrűeknek.
E nemes átnevezésnek sok fehér követője akadt, ezek el is utaztak a Feketék Földjére, és ott a feketebőrűeknek mindenféle értékes ajándékokat adtak: géppuskákat, kiságyúkat, nagyágyúkat, tankokat, meg bombaszóró repülőgépeket. Lelkükre kötötték: játszanak ezekkel szépen, civilizált módon!
A négerekből lett feketebőrűek igen tanulékonyak voltak, felhangzott itt is, ott is a bumm!, sőt, a bummbummbumm!
Hazautaztak a jószívű fehérek, és a televízióban el-elnézegették miként játszanak a kapott játékokkal a feketebőrűek, meg milyen elégedettek a dögkeselyűk, ezek a nagy, hasznos madarak.
Most már sok fehér és fekete erősen hasonlít egymásra szellemi bensőségét illetően! Meg sok barna is. Nagy szó ez, - kár, hogy rossz irányban!

BÁBEL TORNYA

Bábel tornyának építése, a bibliai elbeszélés szerint, abbamaradt, mert Isten összezavarta az emberek nyelvét, és szétszórta őket a Földön.
Nekem nem hiányzik e torony, mert nem vagyok nagyravágyó, az viszont eléggé lehangoló, hogy Bábel helyett mindenütt "Báb oda!".
Ennél is szomorúbb azonban az, ami a mindennapos történésekből nagyvilágban, kisvilágban kitűnik: Bábel tornya valójában tovább épül, de most most már nem az Ég felé, hanem ellenkező irányban.

SZABAD VÁLASZTÁS

A bölcselő, vándorútja során, elérkezett Olyanseholsincsországba. Hamar átlátta: csalóka e név, inkább Másuttisezvanországnak kellene nevezni, dehát egyrészt nem az ő feladata volt az átnevezgetés, másrészt pedig hozzászokott ahhoz, hogy többnyire nem úgy van az úgy, csak bebeszélik.
Olyanseholsincsországban sokan ugráltak örömükben féllábon, a bölcselőnek is büszkén mondogatták: - Szabadon választhatunk, hejehujahaj!
A bölcselő alaposabban körülnézett, de semmi okát nem találta annak, hogy a haj hejehujázzon, érthetőbb lett volna, ha égnek áll. Ám kétségtelen: a féllábon ugrálók választhattak az ígéretek között, amelyek mind esedékesek voltak holnaputánkiskeddre, amikor piros hó hull. Ennek ellenére nem akarta egyből felvilágosítani a vidámodókat csacskaságukról, ezért tapintatosan megjegyezte:
- Kívánom, hogy egyszer eljussatok a szabad választástól a szabad gondolkodásig!
Egyébként Olyanseholsincsországban, különböző okokból, az is ugrált, aki nem örömében, és ők sem voltak kevesen. Őket ugráltatták. A bölcselő kérdésére az egyik Sehonnai Nagyfőnök hetykén válaszolta:
- Szabad ország ez! Itt ugrálni is szabad, meg ugráltatni is!