Hosszú ideje tartotta magát az a tévhiedelem, hogy magyar nép, nemzet idegen test Európában, nincs rokonságban egyik európai néppel sem. Amolyan gyütment, Vendeleknek lettünk beállítva. Hiába vertük a tüzet, hogy mi egyensen Attila hunjainak vagyunk a leszármazottjai, szépen lesöpörték az asztalról. Pedig a magyar nép a honfoglalás óta (vagy előtte 400 éven át), abban a tudatban élt, hogy Attila király hunjainak büszke leszármazottjai vagyunk.
A rebellis magyarok szarvát, identitását letörendő a Habsburg korifeusok ördögi tettre szánták el magukat. A XIX. század elején, amikor a nyelvművelés még gyermekcipőben járt, találtak egy tudóskát, akinek révén elhintették, hogy a magyarok a jelentéktelen kis északi finn néppel rokonok, s valahonnan a Káma folyó völgyéből vándorolgattak be ide.
A galád terv sikerült, s két évszázad alatt megteremtettek egy ál eredetmítoszt, melyet az óta is igyekeznek minden eszközzel fenntartani.
Hiába volt Körösi Csoma Sándor hősies őshaza-keresése Kína-Nepál területén, ahol a hung-hauk és a mogorok élnek ma is. Hiába volt a világhírű Vámbéri Ármin, Stein Aurél hun-magyar eredet kutatása ugyanazon a helyszínen. Mindezt a szőnyeg alá söpörték, s igyekeznek ma is, az írmagját is kiirtani ennek az őshazakutatásnak.
Kiszeli professzor antropológiai kutatásai ugyanezen, ázsiai színhelyeken antropológiai, viselet, népművészeti és etimológiai összehasonlításait is degradálják.
Miért?
Miért kell egy rég megdőlt téves eredetmítoszhoz ragaszkodni tűzön vízen át? Cui prodest? Kinek az érdeke a magyarságtudat végleges kiirtása, kicsinységünk kihangsúlyozása, fejünk víz alá nyomása. Kinek? A nemzetközi pénzarisztokráciának vagy a multik mammonjainak? Ki tudja ezt?
Egyet viszont tanácsolnék a tudós uraknak! Van több tízezer csontlelet a honfoglalás-kori magyarok sírjaiból, sőt hun leletek is vannak tízezrével a múzeumok ládáiban. Vegyenek a hun és az ősmagyar csontokból mintákat, és DNS vizsgálattal hasonlítsák össze azokat. Ha 100%-os a találat, akkor nem hiába halt hősi halált Körösi Csoma Sándor. Ha nem – amit kétlek – akkor hasonlítsuk össze a csontok DNS-ét a finn őscsontokkal! És, ha ez sem hasonlít, akkor csak az isten a megmondhatója, honnan származunk. De, legalább megtudunk valamit a múltunkból.
Megtudjuk, kik voltunk, honnan jöttünk, és kik nem vagyunk, és hová nem akarunk menni!
Újsághír: Egy olasz tudós, lingvisztikai professzor megjelentetett
Egy tudományos anyagot a Magyar –Etruszk rokonságról. Az összehasonlítás nyelvészeti alapon történt. Az etruszk is ragozó nyelv, mint a magyar.A szavak első magánhangzójára esik a hangsúly náluk, is mint nálunk. Stb. Vannak Etruszk csontok is. Rajta, adott a lehetőség hasonlítsák össze a nyelvészeti bizonyítás mellett a DNS mintákat. Hátha egy rokonnal többet mondhatunk magunkénak. Továbbmegyek, mondjam még? Badinyi Jós Ferenc szintén nyelvészeti alapon a sumér rokonság mellett tette le a voksot. Sőt a Jézus király parthús herceg c művében már odáig is elmegy, hogy Jézus is magyar volt. Adott a lehetőség a Badinyi nyelvészeti állítása kiegészítéseként hasonlítsuk össze a sumér csontokból vett DNS mintákat a magyar ősmaradványok mintáival. Még egy rokonnal több.
Az idő sürget uraim, mert ha totojázunk, akkor még előkerülhet egy pár rokon nemzet, akik szintén igényt tartanak az igencsak értékessé váló Magyar rokonságra. És eljő majd az, az idő, amikor az egész világ népeit a keblünkre ölelhetjük, elvégre rokonok vagyunk vagy mi a szösz?

(lásd: Szabó István: A magyarság életrajza, Ligeti Lajos: A magyarság őstörténete, Kiszeli István: Honnan jöttünk. Badinyi Jós Ferenc nyelvészeti munkái. Stb.