A külvárosi lakótelepen élők egy napon csodálkozva látták, hogy a mindannyiuk által jól ismert Pali bácsi autót vett.
Kicsi is volt az autó, öreg is, de mégiscsak autó, és ez sehogy sem akart összeférni azzal a képpel, ami az évek során mindenkiben kialakult az öregről. Hiszen nem járt az sehova jóformán, boltba meg gyalog is mehetett, két sarokkal arrébb volt egy kis vegyesbolt, ahova a környékbeliek mindegyike járkált.
Még nagyobb volt a meglepetés, mikor látták az öreg szemében a fényt kigyúlni, sőt, mintha egészen megfiatalodott volna, tartása egyenesebb lett, arcán a ráncok simábbak, egyszóval megváltozott, barátságosabb is lett.
És a csoda annak a kis piros Fiatnak a hatása volt, amellyel napjait töltötte. Az első napokban még valóságos roncsnak látszó járgányt saját kezével újította, javítgatta, és ebben mennyi öröme telt!
A szomszédai néha mosolyogva hallgatták, amint lelkes szeretettel beszélt róla, vagy a szembeszomszéd autószerelőhöz fordult néhány jótanácsért. Talán lelkük mélyén érezték, hogy az öregnek már csak ez maradt, ezt szeretheti.
Az idős embereknek megvan a maga regénye mindig, Pali bácsinak is megvolt.
Valaha gépészmérnökként dolgozott, felesége volt, Isten nyugosztalja és három fia, akiket szépen fel is nevelt, hogy aztán azok kirepüljenek a családi fészekből, és anyjuk halála után szinte teljesen megfeledkezzenek arról, hogy egy szomorú öregember reggelente azért kel fel, hátha egyikük felhívja, hátha látogatója lesz. És nem.
Így ment ez sokéven át, és Pali bácsi szeméből eltűnt a fény, meghalt benne a remény, már nem küldött minden születésnapra és névnapra képeslapot, már nem beszélt senkivel, megtört öregember lett belőle.
És akkor vette azt a kisautót, amire minden szeretetét háríthatta, akit becézgethetett, aki kitöltötte mindennapjait. Maga sem tudta, honnét jött az ötlet, de parányi nyugdíjából az évek során félrerakott annyit, hogy ezt megengedhesse magának.
Aztán jött egy másik csoda.
A legidősebb fia egyik nap beállított hozzá, feleséggel, újszülött fiával, mint mondta, bemutatni az első unokát. Aztán kiderült, hogy házat is építettek, az asszonynál véletlenül pont volt pár kép is róla, igazán szép épület volt. Csak hát kölcsönt vettek föl, és most gondok vannak. A kocsijukat már el kellett adniuk, de még így is.
Pali bácsi nagylelkű volt, bár neki magának nem sok pénze volt, de mint mondta, úgysem temetik el vele, hát felajánlotta a segítségét.
A látogatás vége felé még megmutatta a büszkeségét a kis családnak, a menye csak annyit mondott, milyen csúnya kis kocsi. Miután elmentek, az öreg megsimogatta az autókáját és fennhangon megnyugtatta, dehogy csúnya, nagyon szép ő.
Pár hónappal később újabb látogatásra érkezett a fia, bár fél óra alatt kiderült, hogy újabb szívességet akar kérni csupán. Fel kell utazniuk a fővárosba, és nincs autójuk, a tömegközlekedés meg nem szerencsés ilyen kicsi gyerekkel. Az autót kérné kölcsönbe.
Az öreg mély sóhajjal nézte, mikor elmentek, tele volt aggodalommal, hogy ki kellett adnia a kezei közül a kedvenckéjét, de ha a fia bajban van, ezt az áldozatot is meg kell hozni.
Két nappal később tértek vissza, már messziről látta őket az ablakból, de csak mikor már a háza előtt voltak, és kiszálltak az autóból, látta meg, hogy valami baj van. A fia arcán sebek, ráadásul egy véraláfutásos dudor is van a homlokán, az autó szélvédője betörve, nagy horpadás az elején. Kirohant a házból.
- Megsérültél, te jó ég! - kiabálta már messziről.
- Meg, apám, de semmi komoly, ne aggódj. Csak ezt a szart nem lehet rendesen vezetni, nekimentem egy...
- Nem te, átkozott, hallgass! - üvöltötte tébolyultan az öreg, és az autóhoz ment, gyengéden végigsimítva a horpadáson.
- De apa?!
- Nem akarok az apád lenni. Hallgass és takarodj el innen a családoddal együtt. Ha 20 évig nem érdekelt, mi van velem, ne is érdekeljen többé, téged se, és az öcséidet se. Még a temetésemre se merjetek eljönni. Idejöttél, hogy elvidd a pénzemet, de még ez se volt elég?! Még az egyetlen örömemet is elvitted, hogy így hozd vissza?!! Mit műveltél? Menjetek innen, most rögtön!
A kisgyerek már hangosan bömbölt, a fiatalasszony csodálkozva nézett hol a tomboló apósára, hol a megsemmisülten álló férjére. A szomszédok kíváncsian tekingettek ki a kerítéseik mögül, és még évek múltán is emlegették, mikor az öreg Pali bácsi elüldözte a fiát magától, majd teljes lelkinyugalommal elkezdte a kisautón a horpadást kikalapálni...