Mikor boldogan rád gondoltam,
Érzelmektől ragyogó nap voltam.
Nem volt nap, melyben ne lettél volna,
Éreztem, milyen jó lenne, ha karod átkarolna.
Gyönyörűvé tettél minden egyes órát,
De a boldogság nagyon hamar köddé vált.

Jöttek a sötétebbnél sötétebb percek,
De magam előtt még láttam, ahogy tiéd leszek.
Szorosan öleltél, de nem volt benne érzelem,
Mint egy nem létező szellem, fogtad a két kezem.
Gondoltam magamban "biztos már nem szeretsz"!
De ennyi idő után, mond csak: Mit tehetsz?!

REFR: Nincs más csak fékezhetetlen bosszúvágy,
s a bosszúságok felváltják az érzelmek sorát.
Nem érted, mért történik ennyi rossz veled,
Sosem gondoltad, hogy valaki ártani fog neked.
Azt kell, hogy mondjam, sajnos tévedtél,
a bosszúra kész vagyok, gondold át, mit tettél!
Nincs menekvés!.... Csak szenvedés!.....
S ha nem is halál, de meggyötört élet vár!

Nem értem sokszor magamat sem, hogyan élem életem,
Egyet tudok, sajnos üldöz a remény, s reménykedem.
Tilos lenne, nem szabadna, tudom én,
De hát még mindig üldöz az a mocskos remény!
Érzések tömkelege, minden, csak nem SZERELEM,
GYŰLÖLET és BOSSZÚVÁGY tölti be az életem.
Nem tudom, mit gondolsz, de nem is izgat nagyon,
Te is jól tudod, hogy nem lesz több alkalom!
Azt kérted, megbékéljek és megbocsássak,
Nem haragszom, de azt tudnod kell, hogy UTÁLLAK!
Gyűlölök mindent, ami emlékeztet a múltra!
Gyűlölök mindent, ami hozzád láncolna újra!

REFR: Nincs más csak fékezhetetlen bosszúvágy,
s a bosszúságok felváltják az érzelmek sorát.
Nem érted, mért történik ennyi rossz veled,
Sosem gondoltad, hogy valaki ártani fog neked.
Azt kell, hogy mondjam, sajnos tévedtél,
a BOSSZÚra kész vagyok, gondold át, mit tettél!
Nincs menekvés!.... Csak szenvedés!.....
S ha nem is halál, de meggyötört élet vár!

Készülj fel! Meggyötört élet vár!
De. Hidd el!
-NEM HARAGSZOM MÁR!-