A politikai reklámgyerekkel, meg a vele kapcsolatos költői kérdéssel, egy választási plakáton találkoztam. A gyerek bájos volt, a költői kérdés bajos volt. Mármint, pontosabban, utóbbi az lett volna, ha meg kellett volna válaszolni, és nem segít a pártköltő. Így hangzott:
- Ki törődik Kovács Pistikével?
Önök is találgathatnak, Olvasóim! Na, ki?! Apukája? Anyukája? Mindkettő? Nagyszülei? Nénikéje? Bácsikája? Esetleg óvónénije törődik vele, de úgy, hogy szegény holtfáradtan megy haza este /mármint az óvónéni/?
Ne folytassák tovább! A plakát szerint egyik sem, hanem csak a plakátot kiadó párt. Az törődik vele, egyesegyedül. Más nem.
Jó ötlet ez a plakát! - gondoltam. Közismert, hogy a reklámban szép hölgyek, kedves gyerekek, meg cuki kis állatok hozhatnak nagy sikert. A szép hölgyeket azonban más, nem politikai, reklámok már túlhasznosították, az állatokat meg védi az állatszemélyiségvédelmi törvény /igaz, utóbbiak ezzel nem mennek sokra, többnyire még kevésre sem/. A politikára viszont úgyis jellemző a gyerekeskedés, - ez a reklámgyerek tehát telitalálat!
Tetszett az is, hogy az illető párt nem becsüli túl az átlaghungarian értelmi színvonalát, felfogóképességét. A plakát mindjárt közli is az ötéves Kovács Pistiről, hogy magyar állampolgár, nincsen szavazati joga, nem fizet adót, sem járulékot, sőt, senki sem ígért neki 15. havi csokoládét.
Gondolták volna ezt, átlagmagyar Olvasóim? Ötéves, - és még nincsen szavazati joga! Nos, ha ezt eddig nem tudták volna Kovács Pistiről, hát jól jegyezzék meg!
A plakáton levő Kovács Pisti arcán kópé mosoly. Lefogadom: ez a gyerek már tudja mitől döglik a légy! Sejteni kezdem: valószínűleg azért nem ígért neki senki 15. havi csokoládét, mert Pistike egyrészt nem olyan tökkelütött, hogy beérje ígéretekkel, másrészt nem olyan olcsójános, akarom írni, olcsópisti, aki beéri egy tábla csokoládéval. Nem! Elég ránézni erre a Pistikére, máris próféciálni lehet: ez a gyerek saját szerencséjének kovácsa lesz, minden bizonnyal már most is az, így kerülhetett a falragaszra is.
Hamarosan más variációban is felbukkannak plakátok Kovács Pistikével, még az autóbuszok oldalán is. A párt azokon is törődik Pistikével, nagyonis! Well done, Hungarian pártocska!
Megyek tovább, részt veszek a földalatti mozgalomban. No, nem az egykori illegálisban, - hol van már az! A legálisban veszek részt, a földalatti metróalagútban. Iszonyú nagy tömeg jön velem szembe, rossz nézni, hát még érezni. Némileg már megszokhattam volna a pillanatnyilag uralkodó iránnyal való szembekerülést, most mégis inkább a tömeg kikerülését választom, hiába jut eszembe József Attila verssora: "a tömeggel együtt majd felszállsz!...", mivel nem arra megyek amerre a tömeg. Okosabb dolog lenne, persze, arra menni, de ha egyszer nincs ínyemre bizonyos okoskodás...
A metróalagutakban is választási plakátok. Némelyiken szinte-szinte síró, szomorú emberek bizonygatják: de rosszul élünk! Nem nehéz kitalálni e plakátok szülőpártjait. Másfajta plakáttípus, amelyen az utóbbi négy év alatt elért eredmények nagybetűsködnek, hirdetvén: jobban élünk, ez nekünk köszönhető. Utóbbi párt szülőapja-szülőanyja sem titok, mármint annak, aki tud olvasni, ennyire pedig még az átlagmagyar is tud olvasni, ha jobban nem is.
Itt is, ott is hajléktalanok, kéregetők, de az igazsághoz hozzá tartozik: ezek mindegyik párt kormányzása alatt hajléktalankodtak, kéregettek. Mégis, úgy gondolom, egy kis külön jövedelemhez lehetne őket juttatni választások idején. Egyrészük némi készpénzért biztosan szívesen szavalókórusozna arról, hogy milyen rosszul élt az utóbbi négy évben, közben homályban tartván az igazságot: az azt megelőző négy évben sem különbül.
Ismét plakát, Kovács Pistikével. Nagy könyvet emel feje fölé Pistike, súlyos lehet, mert szemei kissé csillognak a pillanatnyi megerőlködéstől. "A tudás felemel!" hirdeti a falragasz, bár egy-egy nézőben /bennem is!/ feltámad a gyanú: valójában el akarja dobni a nehéz könyvet, fenébe vele! Látszik, hogy nem buta gyerek ez a Kovács Pistike, nem is lehet az, ha az a bizonyos párt pártfogásába vette.
Méghogy a tudás felemel?! No, erről mesélhetnék! /Ám nem mesélek./
Mégis tetszik a kovácspistikés párt. Benne legalább vannak vidámító ötletek. Egy falragasza is demegaszonmongya: ésszel kell gondolkodni! Kicsit eltűnődöm: gondolkozni, igaz, nem árt, mármint akkor, ha más is azt teszi, mert utóbbi nélkül nagyon veszélyes, - de lehet mással is gondolkozni, mint ésszel?! El fogok menni e párt valamelyik választási gyűlésére, lehet, hogy megtudom mivel lehet még, észen kívül, gondolkodni. Ha esetleg nem tudom meg, az sem tragédia: majd szerzek ott ingyenléggömböket az unokáimnak.