Nem akartam hinni a fülemnek, amikor a napokban hallgattam a Zöld Zóna műsorát. A hír a következő volt: „Berlinben megkezdte az energiatermelést a kutyaürülékkel fűtött villamos erőmű” Bevallom se köpni, se nyelni nem tudtam meghökkenésemben. Elösször valami rossz tréfára gyanakodtam, de amikor elhangzott a tudósítás, megnyugodtam. Nem hallucinálok, a praktikus németek a kutyagumiból is hasznot húznak.

Berlinben közel négymillió kutya van. A közigazgatási, közegészségügyi szervek már beleuntak az örökös népnevelésbe, a retorziókba. Rájöttek, hogy falráhányt borsó az egész. Feleslegesek a reklámkampájnok, a gazdák alkalmi büntetése fülöncsípés idején. Úgy gondolták, hogy a közterületen ürüléküket potyogtató kutyák megfigyelésére és lebuktatására tartott Közterület Felügyelők fizetése, többe kerül, mint a büntetések által beszedett pénz.

Egyszerű ötletet valósítottak meg. Minden kutyasétáltató helyen, az ebek számától függő mennyiségben kutyagumi gyűjtő pottyantós kukákat helyeztek ki. Melléjük pottyantós zacskókat adagoló szerkezeteket szereltek fel, amelyekből soha nem fogy ki a zacskó. Ezzel a gesztussal mintegy provokálják a kutyasétáltató gazdikat, hogy ebük pottyantgatása után egy mozdulattal szedjék fel az ürüléket és pottyantsák bele a kukába. Egy perces munka. És mivel a munka nem szégyen, a gazdik önként és dalolva a kutya WC-be potyogtatják hű ebeik ürülékét.

Most kérdezhetik jó magyar szokás szerint, mi van, ha valakinek derogál ez, és egy vállrándítással odébállva, elsiklik a dolog felett? Hát először is: a német az, precíz, törvénytisztelő nép. Nem renitenskedik. Ha, pedig esetleg elfeledkezne valaki a kutyagumi begyüjtésről, akkor a kamera figyelő szeme által az utca közepén álló bódéban a Közterület Felügyelő azonnal észleli a cselekményt és mielőtt a sétáltató, elhagyná a helyszínt, megjelenik. Udvariasan visszavezeti a tett szinhelyére, szembesíti a kihágás tényével, és irgalmatlan összegre megbünteti, hogy másnap esze ágába se jusson a cselekmény megismétlése.

Mindennap hajnalban megjelenik a kutyagumibegyüjtő brigád autója és begyűjti a napi termést. Állítólag naponta több ezer tonna fűtőanyag gyűlik össze, amiből az égetőműben elégetve villamos és hulladékhő energia keletkezik, amivel a lakások árammal való ellátását és fűtését végzik. Egyes kerületekben odáig fajult a dolog, hogy ingyen fűtik a lakásokat. Ezzel is arra buzdítva alakosokat, hogy minél több ebet tartsanak, és minél több ürüléket termeljenek. Így találkoznak össze az egyén és a társadalom érdekei.

Mit tudnánk mi a kétmilliós fővárosunkban és nagyvárosainkban ebből az ötletből hasznosítani? Hát elösször is, jó magyar szokás szerint a helyzet tanulmányozására több százmillió Ft-ért kiutaztatnánk pártucat potentátot, ilyen olyan kreált funckcionáriust, kutyaszarfelelőst a terepre elemezni, hatástanulmányt készítetni velük. Aztán elvitatkozgatnánk rajta pár évig, majd magyar módra bevezetnénk a nagy találmányt.

Az innen-onnan felszedegetett milliárdokat elsíbolnánk, és természetesen nem épülne meg a fűtőerőmű, hanem pofonegyszerűen oldanánk meg a kérdést. A hajléktalanokkal és munkanélküliekkel több begyűjtő csoportot szerveznénk, akik hatalmas zsákokkal járnák a főváros kutyagumival telitett utcáit és begyűjtenék az ürüléket. Ezáltal megspórolnánk a kamerázás és Közterület Felügyelők költségeit, valamint a kutyapiszok gyűjtő kosarak és kutyapiszok gyűjtő zacskók bekerüléséi összegeit is. Az így megtakarított hatalmas összegekkel a kutyaszarbegyüjtő csapat vezetője rendelkezne. Nagyrészét szétosztaná a korrupt hivatalnokok között, akik szemet hunynának az összeg megcsapolása fölött. Míg a kisebbik, de így is tetemes összeget pedig napszámban kiosztaná a begyüjtőbrigádnak, hogy legyen mit a torkukon leengedni a legközelebbi kocsmában.

Ja, és hogy hova teszik a begyűjtött többszáz tonna kutyagumit? Hát csak nem gondolják, hogy olyan balga a magyar ember hogy elégesse! Kiviszik a Kamarerdőbe és leborogatják az Ördögárok szakadékba. Jó, jó, de egyszer csak feltöltődik az is. Mi lesz, ha egész domb keletkezik a kutyagumiból? Ugyanmár, nem ismerik a régi, jó magyar közmondást: a kutya is a dombra szarik!