1.
Magam sem gondoltam, hogy az a kora reggeli séta La Paz piacára milyen fordulattal jár dél-amerikai utazásom utolsó napján. Már összecsomagoltunk, s a szálloda halljába hordott csomagjainkon kuporogva vártuk, hogy múljék az idő. Ugyanis reggeli után el kellett hagyni szobáinkat, s a délutáni indulásig valahogy muszáj eltöltenünk az időt. Így aztán pár ember maradt a csomagokat őrizni, mi pedig elindultunk egy utolsó sétára. Az óvárosba érve a régiségkereskedők utcáján böngészve egyszerre a piacon találtuk magunkat. A színes kavalkádban egy csoportosulásra lettem figyelmes. Izgató dallamok hallatszottak, s érdekes figurákat állt körbe a tömeg.
– Machigingók.. . machigingók – hallatszott mindenfelől, s emberek siettek a csoportosulás felé. Én is elindultam megnézni a különös izgalom okát. Közelebb érve aztán a következő kép tárult elém. Három, színes ezoterikus jegyekkel teleszőtt ponchóba burkolózó, nagy karimájú sombrérót viselő férfi állt a kör közepén, és különleges hangszereiken csalogatták elő az ezoterikus zenét. Középen sokpolcú szekrényben mindenféle gyógynövények, drogok és porok kínálták magukat eladásra. Egy roggyant karosszéken feldagadt képű indián ült gyöngyöző homlokkal. Előtte a negyedik machigingó guggolt, s bal tenyerével a tarkóját átfogva, jobb tenyerével a homlokán időzve, varázsigéket mormolva hirtelen transzba ejtette a pacienst. Csak azt láttuk, hogy szemei befelhősödnek és lecsukódnak. Aztán mintegy parancsra kitátotta száját, melyből kilátszott pár odvas foga. Ekkor egy fogót elővéve minden fájdalomcsillapítás nélkül a machigingó egy rántással kitépte a bajt okozó zápfogat. Diadalmasan felmutatta a gennytől csöpögő rágószerszámot, majd életre pofozta a pácienst, aki megtapogatva álkapcsát, hálás vigyorral fizetett.
– Azannyát! Ez aztán igen! Hogy csinálta? – szóltam izgatottan turista társamnak, Dezsőnek, aki szintén fogorvosként tengeti életét Magyarországon. Dezső is értetlenül csóválta fejét...
– Komám, ha én ezt utána csinálhatnám! Mennyi fájdalomcsillapítót spórolhatnék meg! Ez még jobban növelné a profitomat! – áradozott Dezső, s nyakát nyújtogatva figyelte a produkciót. Már-már érintés közelben lestük a foghúzó machigingó ténykedését, amikor az hirtelen megszólalt magyarul:
– Tessék uraim, meg lehet próbálni!... kinek van rossz foga?
– Csípj meg, Dezső! Jól hallottam, magyarul szólt? – suttogtam felajzottan Dezsőhöz. Az is elámulva figyelt...
– Bogikám, hát nem mondtam neked, hogy mindenütt vannak magyarok... miért csodálkozol ezen, hiszen világnemzet vagyunk. Mért pont Bolíviában ne lennének magyarok...
– Ne hülyíts, Dezső, ez egy kiköpött bennszülött!
– Akkor honnan tud magyarul?
– Biztosan reinkarnálódott... – suttogta Dezső, mire hatalmas hahotára fakadva, félrehúzott bennünket a foghúzó, és ízes magyarsággal magyarázni kezdte, hogy az ötvenes évek közepén a forradalom idején Che Gevara oldalán harcolt mint a partizánok tábori felcsere, s a forradalom leverése után menekülnie kellett. Így került egy partizáncsoporttal Magyarországra. Tíz évig élt nálunk, magyar feleséget szerzett, a gyerekei Magyarországon nőttek fel. De a vér nem válik vízzé, a szíve visszahúzta., és húszévi emigráció után családostul visszatelepült Bolíviába.
– S mit csinál itt, meg lehet ebből élni?
– Már miért ne! A machigingó nálunk hivatás. Aki machi-gingónak született, annak kötelessége folytatni atyái örökségét...
– Dehát, mi az a machigingó? – kérdeztem ámulva.
– Amolyan vándor orvos, kuruzsló, varázsló féle. Tudod, ez az ajmara indiánok évszázadok spanyol öldöklése elől a hegyekbe menekült törzseinek eredeti, ajmara nyelvet beszélő csoportja. Mi őrizzük a hagyományokat, s mi tudjuk egyedül a titkot. Csak szigorú rituálékon átesve sokévi tanulás után lehet elsajátítani a machigingó orvoslás tudományát.
– Hihetetlen! Fájdalom nélküli foghúzás... – álmélkodott Dezső.
– De még mennyire! Koponyaműtétet is végeztem már, csak így hipnotikus álomban...
– S kibírta a páciens? Nem ébredt fel?
– Hogyne bírta volna!
– Mennyi idő kell ehhez, hogy elsajátítsuk?
– Két-három év...
– Iszonyú sok idő...
– Meg kell próbálni! Most éppen van egy üresedés, be kell állni hozzánk ötödiknek... – mondta komolykodva a machigingó, s én egyre jobban a hatása alá kerültem.
– Ide figyeljen, maga magyar machigingó, engem érdekelne ez a dolog. Féléves vízumom van, ha én most nem utazom haza, akkor ellakhatnék én ott magukkal a machigingók falujában? Esetleg valami ragadna is rám a tudományukból?
– Hát... – vakarta meg kobakját, s társaival sugdolózni kezdett ajmara nyelven...., majd hozzám fordult:
– Azt mondják a társaim, hogy egy hét múlva indul a kiképzés fenn, a szellemtanyán, ha maradni akarok, ők beajánlanak a kiképzésre, sőt a magyar machigingó Mathias (egyszerűen csak Matyi), felajánlja tolmácsnak valamelyik unokáját, aki tud magyarul is, meg ajmara nyelven is...
Ilyen marasztalásnak nem tudtam ellenállni, s egyből a tenyerükbe csaptam. Visszamenve a szállodába, kivettem egy szobát, behordtam a málhámat, s elbúcsúzva hazatérő társaimtól, a magyar követségre mentem bejelenteni, hogy egy időre Bolíviában maradok tapasztalatcserére. A nagykövet könnyen napirendre tért a bogaras milliomos feltaláló csudabogár legújabb hóbortja felett, s a követség pártfogását felajánlva, engedélyezte bolíviai tartózkodásom meghosszabbítását korlátlan (meghatározatlan) időre.
Így aztán a hétvégi nagypiacot végigasszisztálva hozzácsapódtam a machigingók csapatához, és elindultunk rozoga szamár-kordénkkal az égig-érő hegyekbe.

2.

A MACSIGINGÓK FÖLDJÉN


Négy napig mentünk kanyargós ösvényeken, vad hegyek ormain. Már fel sem vettem a három-négy ezer méteres magasságon fellépő légritka tér okozta fáradságot. Hamarosan akklimatizálódtam, s tüdőm zihálása is megszűnt. Egyszerre elértünk a csend birodalmába. Körülöttünk őserdők, selyemrétekkel tarkított tisztások, és hatalmas, kék levegőég mindenütt: alattunk is, felettünk is... úgy éreztem, az égi óceánon járunk. Csak a prédára éhes kondorkeselyűk lebegtek hangyaként a csúcs felé araszoló csoportunk felett. Sehol egy lakott település, életnek semmi nyoma. Úgy fúrtuk be magunkat az átjárhatatlan rengetegbe, mint kukac a sajtba..., míg aztán egyszer csak kibukkanva a zöld pokolból, vakító napsütés, sziklás hegyormok, s egy mohos kváderkövekből rakott, elhagyott romváros bukkant fel előttünk. A romvárosban kívülről nem látszott semmi élet. Amint közelebb értünk, egy alakot láttunk a vár fokán, s füttyjeleket váltva, azonosította csoportunkat. Az érdekes füttybeszéddel tudatták még azt is, hogy vendéget hoznak, s kérték az engedélyt az itt tartózkodáshoz. Fura lett volna, ha nem engednek be, mehettem volna vissza egyedül. Így aztán leengedve a hágcsót, egyenként felkúsztunk, míg a szamarat, kordéstól egy másik ösvényen elvezetve többórás úton juttatták fel a teherlépcsőn...
Felérve a platóra, csodálatos látvány fogadott bennünket. A valószínűtlen kék égbolt alatt kör alakú bástyákkal körülvett alsó védművön keresztül jutottunk be az első teraszra. A várfalon belül kerülve, virágzó kertekben jártunk. Olyan volt ez, mintha Szemiramisz függőkertjében lennénk. Embermagasságú kukoricaföldeken és manióka ültetvényeken vágtuk át magunkat, míg a falucskáig értünk. A falu az ég tetején úgy festett, mint egy mesebeli település. Mindössze hat kör alakú kis kunyhóból s a főtéren középen lévő közösségi házból állott. Jöttünkre gyerekek és asszonyok futottak felénk, s belénk csimpaszkodva viháncolva, csiripeltek mint a madarak. Engemet megpillantva, rögtön én lettem a célpont, s mint egy űrbeli lényt vizsgálgattak, tapogattak, megnézve, hogy hús-vér ember vagyok-e én is, belém-belém csíptek, várva reakciómat...
Aztán előjöttek az asszonyok is. Egy szép arcú, szőkés, őszes hajú asszonyhoz fordulva Matyi így konferált fel:
– Hé, asszony: vendéget hoztam otthonrul! Itt van a nagy Bogumil mester kis Magyarországról!
Az asszonyban egy pillanatra megállt az ütő. Ölelésre tárt két karja a hirtelen örömtől bénultan zuhant le, szemébe könny szökött, majd magához térve, a magyar szóra kacagva ölelt keblére!
– Isten hozta minálunk, Bogumil! Jöjjön be a házunkba, érezze magát otthon nálunk! Jaj, meg sem kérdezem: éhesek vagytok? Mit főzzek, valami finomat? Főzzek egy jó csirke-perkeltet, amúgy magyarosan?
– Nagyon megköszönjük – mondtam, és családtagként vonultam be Matyiék kunyhójába a megdöbbent machigingók sorfala között.
A kunyhó legalább nyolcvan négyzetméteres, hatalmas lakóterület volt. Szellős. Oldalfalai vályogból rakottan, belül a terek totoranáddal elválasztva, a tetőszerkezet alatt harminc centis légrés, nagyon praktikusnak tetszett. Megmutatták a szobámat. Takaros kis fehérre meszelt 3x3 méteres helyiségbe helyeztek el. Függőágyat kaptam. A falakon polcok, egy kis kecskelábú asztalka és két farönk, mint ülőzsámoly volt a szoba összes berendezése.
Ruhatáramat a polcon helyeztem el, s belevetettem magamat a függőágyba. A kellemes ringatózástól pillanatok alatt elnyomott a buzgalom.
Szendergésemből Ilona asszony ébresztett fel. Kellemes, ízes magyar hangon invitált ebédre. Az ebédet a ház nappalijának kinevezett tartózkodó helységben tálalta fel. Lényegében a kör alakú kunyhó nagyobbik felét foglalta el ez a helyiség. Egy ácsolt, gyalulatlan asztal, nádból font ülőkék jelentették az ebédlőgarnitúrát. A mennyezeten, a tartógerendák között áthúzott manilia köteleken a család ruhatára, konyhai edények, és egyéb használati cikkek voltak felaggatva, míg a legszellősebb helyen füstölt hal, tatú, sertés és más szárított, sózott húsok. És amit ujjongva fedeztem fel: kolbász!
Elképedve meredtem az echte alföldi kolbász és sódar csodákra. Kétszer is megdörzsöltem a szememet. Jó helyen járok én? Nem egy alföldi tanyába tévedtem véletlenül?
Meglepetésemet még jobban fokozta a mestergerendáról lelógó fényesre pucolt birgerli csizma! Mintha nagyapám házában járnék!
Bámészkodásra nem sok időt hagytak az ölembe kucorodó négy-hat éves bogárfekete hajú, selyembőrű csupasz csöppségek. Kis testükkel melegítették testemet, s ujjbegyükkel cirógatták borostás arcomat. Úgy bújtak belém, mint kismadár a fészekbe. Megérezték a belőlem kiáradó gyógyító, harmonizáló energiát. Mintegy megfürödtek aurámban, energiazuhanyt véve erőteremből.
Az asztalfőn kostökzacskójában kotorászva élvezettel csippentve ki a kapadohányt csibukját tömködve a házigazda: Mathias, alias Matyi. Közben Ilona (Helena) asszony párásan hideg kancsóban csicsát helyezett az asztalra. Matyi megtöltötte a korsónkat, és egészségünkre kívánta.
– Isten hozott nálunk, földi! – mondta huncut mosollyal, s kézhátával amúgy magyarosan megtörölte csicsától fénylő deres bajszát. – Amíg aludtál, megbeszéltem a dolgodat Hanta-Hintával, a falu főgurujával. Megígérte, hogy elvállalja a felkészítésedet a machigingó kiképzésre való alkalmassági vizsgára. Mert ahhoz, hogy valaki machigingóvá váljék, elébb különféle beavatásokon kell részt vennie. Ha megfelel a szinteken, akkor léphet tovább a következő szintre. Mint mondottam is, ez a mi kasztunk évezredek óta viszi a gyógyítás principiumát, s a gyógyító vonal tisztasága, úgynevezett pedigréje miatt nem enged be a vonalba idegen eszméket, elemeket, s idegen lényeket: gringókat sem. Veled is csak úgy teszünk kivételt, hogy a rokonommá fogadlak, s kiengesztelve a nagy szellemet, valamilyen módon adoptálunk a machigingók törzsébe...
– Szűzanyám, ilyen macerás ez? Nem lehetne meggyorsítani valahogy? – ágáltam, de Matyi leintett.
– Te csak tedd, amit kiporciózok neked. Step-van step... ahogy a gringók mondják. Nem kell elsietni semmit, mert mindent elronthatunk. Itt most nálunk aklimatizálódol. A bőrödet naponta bedörzsöljük hennával, míg teljesen azonos, bronz-barnává nem válik velünk. Keresünk neked egy asszonyt, hogy teljesen átjárjon a machigingó prána...
– Mi az a prána?
– Életerő: az asszonnyal való közösüléskor annak lelke, pránája keveredik a tiéddel, eggyé lesztek, s így válsz lassan machigingóvá.
– És meddig tart ez?
– Amíg meg nem születik első gyermeked, s a varázsló machigingóvá nem avat általa. Ezzel a gyermekkel váltod meg a belépődet a nagy szellem előtt a machigingók országába.
– És ha nem akarok megnősülni, ha gyermekeim vannak otthon?
– Félreértettél: nem kell megnősülnöd, nemzened kell egy kis machigingót. Eggyel gyarapítanod kell népünket. Ez a vérfrissítés miatt bevett szokás nálunk. Prémiumként, ha minél több machigingó nőt teszel anyává, a kis meszticek által, azok számával arányosan csökken a beavatásod várakozási ideje.
– Szűzanyám, ti tenyészcsődörnek hoztatok ide?
– Ne így fogd fel, sógor! Segítened kell népünknek, mert a beltenyészet elkorcsosodáshoz vezet. Én is átestem volna ezen, ha nem itt születek. Így, mivel magyar feleséget hoztam, a gyerekeim más-más apától származnak.Aranyos kis machigingók, hát nem látod, hogy az egyik szebb, mint a másik? Igazi meszticek! – tekintett a csicsától elfelhősödött szemmel a karéjként körülvevő gyerekseregre.
– Igen, látom, csodálatos gyerekek!Dehát, azért tudod... – nyekegtem, s próbáltam ellenvetésekkel kibújni a csődöri feladatok alól... Ő meglátva habozásomat, rögtön lecsapott rám.
– Nézzed, neked szigorú edzésre van szükséged. Gyenge az akaraterőd. Éppen ezért, egy külön kunyhót jelölünk ki a számodra a kundalini (tűzkígyó) felélesztésére benned, és a kundalini muladhara (ösztön) csakrába csalogatására. Ha már a muladhara csakrádba beköltözött a tűzkígyó, s ágyékod annyira feszül, hogy a hozzád faroló lámát is magadévá tudod tenni, akkor léphetünk tovább, és felcsaljuk a tűkígyót a manipura csakrádba, s így megy ez mindaddig, amikor elérünk a hatodik csakráig: a tobozmirigyig. Ezt mi a ketzálmadár szemének nevezzük. Ekkor a varázsló megnyitja a ketzálmadár szemét, és a következő fokozatba léphetsz. De addig sok mindenen át kell még esned.
– És mikor kapom meg a magasabb kiképzést, a szof-ronizációs, szuggesztiós technika elsajátítását?
– Manyána... – mondta ravaszkás mosollyal, s töltött. Már-már a bódulat ködébe veszni láttam busa fejét, s a berúgástól a gőzölgő, aranyló polyó (tyúk) leves feltálalása mentett meg. Farkaséhesen estünk neki a finom ebédnek. A csirkepörkölt pedig amúgy magyarosan jól paprikázva, vastagmetélttel isteni eledelnek számított. A gyereksereg, mint éhes madárfiókahad csipegetett a tálból, csak úgy öt ujjal.
Ilona büszkén tekintett végig rajtuk, s megszólalt:
– Egyetek drágáim! Jaj, de imádom őket! Ők a mama éltető ereje, ezért érdemes élni! Hát nézze, nem aranyosak: hús a húsomból, vér a véremből. Gyerekeim gyerekei, de lényegében felfoghatjuk úgy is, hogy az én gyerekeim ezek is... kis ártatlanok: machigingó ivadékok.
– És hol vannak az anyáik, apáik?
– Apjuk az én két fiam. Xui-Sutra és Sanda-Setre... de ők már magasabb kiképzésben részesültek. Xui járja az országot társaival, és vándorgyógyászként keresi a kenyerét, évente egyszer vetődik csak haza ajándékokkal púpozott málhával... Sanda-Setre pedig fenn dolgozik asszisztensként a fővarázsló mellett.
– És az asszonyok?
– Az asszonyok? Ugyan már, asszonynak itt vagyok én. Nálunk én vagyok az anya. Én tartom össze a családot. mindkét feleség papnőként szolgál a bázison, fenn a hegyekben. Ők rakják az áldozati tüzet, ők jósolnak az áldozati állatok véréből. Ők teljesen külön vannak egy szikla várban, amolyan kolostorban. A nép látja el őket élelemmel, s cserébe jósolnak, és összeköttetést tartanak az istenekkel.
– És hogyan élnek házaséletet?
– Házaséletet egy évben egyszer élnek férjükkel a nagy ünnepen, amikor egy hétig itthon van mindenki. A kakas hetében hazajönnek fiaim is és menyeim is...
– Értem, és ez elég?
– Nézzed, nálunk nem úgy van, mint Európában. Itt a nemiség nem tabu. Nincs magántulajdon. Ha valaki megkíván valakit, lelki és testi kényszert érez, akkor bemennek a hálóházba, és elhálnak... így is frissül a vér.
– De hát ez erkölcsi fertőhöz vezet! Kicsapongáshoz! – méltatlankodtam álszenten, s titokban egy felhő átvonult elmém hátsó zugán: ez kész mennyország lesz neked, Bogumil!
Mathiász vette át a szót. Kézhátával megtörölte zsírtól csöpögő bajszát, így folytatta felvilágosításomat.
– Nézzed, majd rájössz magadtól, hogy a machigingó olyan erős kiképzést kap, oly erős magnetikus, kozmikus energiája, hogy ha kiszabadul a kundalini börtönéből, akkor a kígyó állandóan szítja a nemi vágyat. És ezt pedig erősíteni, edzeni kell...
– Értem, erre vannak a szerelem papnői... – Azok is, meg mások is... – igazított ki Ilona asszony – Tudod, mint mondottam mi árják (tiszták), mindenen felül állók, Úr leszármazottai Pacsamama és Varikocsa papa gyermekei csak Úrnak tartozunk elszámolással. És Úr azt mondja nekünk: adjátok meg a léleknek, ami a léleké, de ne vegyétek el a test kenyerét sem! Ha a test jóllakott, akkor fejlődik a lélek... Éhes, vágyakozó testtel lehet ugyan edzeni a lelket, de aztán meg kell adni a kígyónak a magáét, mert akkor kihuny a tüze, s ha a kundalini elpusztul megszűnik a prána... bezáródik a ketzál szeme, és becsukódik az égi kapu...
– Szűzanyám, Ilona úgy beszél, mint egy papnő.– mondtam nevetve, s jóízűen csámcsogva szopogattam a csirkecombot. Ő kacagva hárította el a dicséretet.
– Ó, Bogumil, én csak a mama vagyok!– És minden úgy vagyon, ahogy a mama diktálja – zúgták kórusban a gyerekek és Matyi...
– De hiszen ez kész matriarchátus – csaptam össze tenyeremet.
– Csakhogy leesett a tantusz! Hát mit gondolsz, ki tartja össze a közösséget, a családokat, amíg a machigingók távol vannak?
– Az anyák – mondtam megvilágosodva, s jólesően böffentettem. A gyerekek maszatos kis kezecskéikkel nyakamba kapaszkodva ölembe kucorodtak, és élvezettel figyelték a felnőttek beszélgetését. A hozzám simuló gyerektestekből forróság áradt belém, s lényemet valami végtelen szeretethullám rezegte át. Úgy éreztem, hogy évezredek óta élek itt, s hazataláltam.
Aztán Ilona behozta a kapros túrós lepényt, mely mámorító illatokkal bombázta orrunkat. Tíz ujjal tömtük magunkba a csemegét. Ünnep volt ez mindenkinek, hiszen a machigingó eledeltől magasan elütő magyar konyha ízei mámorítóan hatottak gyomrunkra. És a lélekhez a gyomron át vezet az út... Miután így megtömtük bendőnket mindenki visszavonult sziesztázni a hatalmas kétszemélyes függőágyakba.
Én is bemásztam függőágyamba, amit percek alatt három drága kis mesztic ördögfiókával osztottam meg. Így hevertünk békésen egymásba fonódva a rekkenő délutáni hőségben.

3.
A TŰZKÍGYÓ FELÉLESZTÉSE


Este aztán részt vettem a faluházban tartott megbeszélésen. Matyi bemutatott a falu varázslójának: Hurca Hercének. Hurca Herce felelős a falu közigazgatásáért. Ő egyben a bíró, a jegyző, a tanító és a boltos is egy-személyben. Természetesen a családja viszi a boltot, mivel a jog mindig családi. A család feje az előjárósággal kapcsolatos ügyeket végzi, míg a családtagok a boltot menedzselik.
Herce Hurca egy zömök, busafejű, deres hajú varkocsba font frizurájú patriarcha. Szájában ott a lóg vízipipa, s elmerengve a cocával megtömött gőzölögtetőből szívott füstben hosszú szünetekkel tarkított eligazítást tart a férfiaknak.
– Testvéreim! Új testvér érkezett hozzánk Mathias testvérünk hazájából, a hungarók földjéről. Tanulni jött hozzánk, a tudását gyarapítani, kibővíteni a mi szerény tudományunkkal. Tiszteljük benne ezt a tudásvágyat. ki jelentkezik párjául, addig amíg nem találja meg a duálját? Ki segít neki az első lépések megtételében? – kérdezte tekintetét körbehordozva.
Matyi kért szót, és következő ajánlatot tette:
– Úgy gondolom, hogy unokám, a tizenöt éves Sambec megfelelne erre, hiszen Bogumilnak még el kell sajátítani nyelvünket is. Mivel Sambec tud a hungarók nyelvén, két meditáció között könnyen megtanulhatná nyelvünket is.
– Jól van, nem bánom, legyen. Megkapják a tizenkettes kunyhót. Beosztom őket a második csoportba. Én viszem el őket az alapvizsgáig. Naponta négy óra kiképzést kapnak a faluházban, közös meditáción veszünk részt reggelente az Asramban. Három hónap múlva vizsga.
– Megfelel ez neked? – kérdezte Mathias lefordítva Herce Hurca szavait.
– persze – bólintottam.
– Akkor mindent megbeszéltünk. Reggel találkozunk az Asramban. Most pedig mutassunk be áldozatot a nagy tüzes kígyónak, a Kundalininek... – mondta, s tapsolt egyet.
A tapsolásra zenészek surrantak be, s letelepedtek hátul. Elkezdték furulyáikat, hegedűiket, kis dobjukat és pánsípjukat hangolni. Közben valaki meggyújtotta az illatos faágakból rakott máglyát, s bódító füst szállt a levegőbe. Mint később megtudtam mira-mura kéregből és szantálfából rakták a tüzet. A mira-mura halucinogén anyagot bocsát ki magából, s a csitri-csutrira, a hallucinogén zónára hat a nagyagyban. A bódulattól a képzeleterő kitágul, hallucinációk, víziók lépnek fel: tértől és időtől függetlenedik az ember.
Teljesen meztelen szüzek, fiatal lánykák behozták a csicsás tálakat, s mindenki kapott egy tálka csicsát, amibe annyit kortyolt, amennyi éppen jólesett neki.
A falufőnök középen trónolt, míg a kiképzésre kijelöltek, mi ketten és még hét fő, kört alkotva a kunyhó fala mentén guggoltunk, csak egy vékony övvel ellátva teljesen meztelenül. Ez csak nekem volt furcsa, hiszen ők így jártak. A lányok banánleveleken sült banánt és mézes kandírozott lárvákat, finom hernyókat szervíroztak fel nassolásnak. Majd a falufőnök kért szót.
– Mielőtt elkezdődik a kakas-rítus, egypár szóval elmondom a teendőket. Mindenki kap egy tálkában xuculica bogyókat. Öt bogyót kaptok fejenként. A bogyókat az égi kapuk megnyitására használhatjátok fel. Rátok van bízva, mennyit használtok fel a Delta állapot elérésére. A cél az, hogy most a zene és a xuculina bogyó felhasználásával kicsalogassuk az összetekeredett tűzkígyót az ösztöncsakra legbelsőbb gömbjéből. Ha sikerül felébreszteni a tűzkígyót, akkor az áldozati kakas forró ánusába kell megmártani péniszeteket, majd a kakas vérével rituálisan felszentelt péniszetekkel a kakasból kell erőt merítenetek, s elérni delta állapotig. Miután a kakast magatokévá tettétek, átszállt belétek a ketzálmadár ereje, s a kundalini felébredt. Ezután következik több hetes gyakorlás az öngerjesztés, és a kundalini egyre feljebb való vitelére. Aki előbb éri el a hatodik szemet (tobozmirigy) a tűzkígyóval, az előbb mehet tovább a második fokozatra, az égi kapu megnyitására.
Miután befejezte, a zenészek belecsaptak a húrokba, a csodálatos alakú lánykák hajladozva kínálták fel a kandírozott hernyókat, lárvákat, csicsát, mi pedig bódulatot növelendő egymás után kapkodtuk a xuculica bogyókat... Egyre jobban éreztem, hogy ágyékom dagad, heréim megtelnek pránával, fallusom megmerevedik, a zene és az erotikus táncokat lejtő papnők látványa együttesen hatalmas gerjedelembe vált bennem. A tűzkígyó kezd kitekeredni bennem, s bíborfurulyám, mint a kígyó feje, kivörösödve követeli jussát...
A szeánsz tetőpontján hozzák be a tizenegy kakast, s a papnők egyenként elénk állva, egy nyisszantással elvágják a kakasok nyakát. Kifröccsenő vérükkel mohó falluszunkat megöntözik, majd kezünkbe adva a vergődő állatokat, dorongként merevedő bíborlándzsáinkra tűzik. Mi pedig dárdáinkon húzogatva vad ejakulálásba kezdünk a vergődő kakasokkal.
Amint elértük a delta szintet, és a kéjtől agyunk egyszintre kerülve, pillanatra kilépünk éteri testünkből, harmadik szemünkkel vizualizálva ketzálmadárrá válunk, s egy pillanatra az ejakuláció idejére, a delta állapotban ketzálmadárként tettük magunkévá a vergődő kakasokat... Miután megtörtént az aktus, a kakasok utolsókat rúgva kimúlnak, a papnők lehúzzák bíborfurulyáinkról a ketzálkakasokat, s konstatálják az aktus bekövetkeztét.
Ezután dús lakomát csaptunk tatusülttel és rákcsemegével fűszerezve. Majd cocalevélbe csomagolt vöröshangya tojásokat adnak fel gerjesztőnek. Tudván tudható, hogy a vöröshangya fehérjetartalma nemi gerjesztőként hat.
Ezen előkészületek után következik az újabb szakasz, a kundalini ösztöncsakrájából a manipura csakrába való csalogatás. A zene még vadabbá vált át, a hölgyek elénk állnak, s vaginájukat széttárva mindenféle praktikával igyekeznek nemi gerjedelmünket fokozni. Nekünk a látványt elménkben befényképezve immaginálni kell a női test illatát, a hüvely különleges síkosságát, s anélkül, hogy érintenénk a péniszt, az ejakulátumot messzire ki kell lövellni az előttünk ringó vaginákba. Ez igen megerőltető, de csak így lehet egybehozni a vizualizáció, a térlátó és immagináló központokat. Akinek ez sikerül, azok jutalmul szag- és íz mintát vesznek a papnő nemi szervéből, s ezzel az illatemlékkel vonulnak majd el a harmadik szem megnyitásának gyakorlására. Ettől kezdve 14 napig nem lehet nővel érintkezni, csak az immagináció által való onanizálás és az állandó koncentrálás a feladat. Aki ezen túlesik, az elérkezik a harmadik szemes látás határára.
Miután mindenkinek sikerült az onanizálás, a lányok (papnők) elvonultak. Feladatukat teljesítették, szerepük véget ért. Még egy utolsó kortyintás a csicsás tálkából, s mi is nyugovóra tértünk. Nehéz napok állnak előttünk.


4.

TÁVSZAGLÁS FELÉLESZTÉSE

Még aznap éjjel beköltöztünk Sambeccel a tizenkettes kunyhóba. A kunyhó összes berendezése egy kétszemélyes tatami, egy korsó és két ülőkeként használatos tuskó volt. Semmi más nem lehetett a kunyhóban, mert elvonta volna a figyelmünket a kundalini (tűzkígyó) felélesztésének gyakorlásától. 14 napunk volt a tökéletesedésre, s a sikeres vizsga után mehettünk csak fel a bázisra az ajna és a szóma csakra megnyitásának gyakorlására. A részeg beavatási vacsora után kábán vackoltuk el magunkat a tatamin, s mély álomba zuhantunk. Reggel a csípős hajnali levegő beáradása felébresztett bennünket, s álmosan mentünk ki a kunyhó elé. A falu még aludt. A nap hihetetlen színekben bújt elő a horizont alján, s a hűs harmat megbizsergette meztelen talpunkat. Sambeccel versenyt futva szaladtunk le a tóhoz, hogy megmártózva felfrissítsük magunkat. Miután megtisztulva elteltünk a vízzel, felkucorodtunk egy jakaranda fára, amire Sambec hívta fel a figyelmemet. Az öreg, odvas fa göcsörtös ágai közt elhelyezkedve, közelebb kerülve az éghez, kitűnően lehetett merengeni.
Kis reggeli meditációnkat a tóhoz siető gyerekek, lányok, asszonyok kacagása, csivitelése törte meg. Bájos látvány volt a sok szép és egészséges meztelen test kavalkádja.
Nyolc óra felé megreggeliztünk a faluházban, majd egy kis reggeli meditáción vettünk részt Hurca Herce vezetésével. Aztán bemutatta mesterünket: Vörös Tatut. Mesterünk egy görbe hátú, rőt hajú, kancsal, ötven év körüli indián férfi volt. A vörös haj idegenkezűségre vallott, s mint később megtudtuk, egy osztrák ezoterikus apától és ajmara anyától született a második világháború utáni években. Apja volt az első európai, aki itt is telepedett le (volt rá oka, hiszen náci múltja miatt börtön várt volna rá odahaza). Viszont nagy ezoterikus tudással rendelkezett a professzor úr, s tudását ötvözte az ajmarák ősi tanaival. Ezt a tudást adta tovább fiának, s így kaptam néhány morzsácskát belőle én is.
Vörös Tatu a pódiumnak kinevezett ácsolt faasztalra kuporodva elkezdte okításunkat.
– Mint tudjátok, minden jó vadásznak előbb az orrát és a fülét, majd a szemét és a nyelvét kell érzékennyé tenni. A jó vadász több mérföldről megérzi a jó barát vagy ellenség szagát, s meghallja a lopakodó ellenség zaját. Ezt ti is elsajátíthatjátok hosszas és kitartó gyakorlással. Kezdjük a szaglással és az ízleléssel.
A gyakorlatok megkönnyítésére vetettem veletek a kiválasztott papnők nunijából (vaginájából) íz- és szagmintát. A távszaglás és ízlelés begyakorlásához az ösztöncsakra ösztönzése a legjobb. Mivel a tűzkígyó a kundalini felélesztésével előző este sikerült becsalogatnotok az ösztöncsakrába, így tudatalattitok mélyen rögzítette a kellemes íz- és szagmintát. A feladat a következő: naponta óránként 10 percet kell mély meditációban orrotok hegyére koncentrálni. A másik tíz percben nyelvetek hegyére koncentráltok, majd negyven perc lazítás következik. Ezt ismételitek napi nyolc órában. Éjjel tudat alatt jönnek elő az immaginációk: az agyatokba vésődő íz- és szagminták imma-ginálódnak, s a megjelenített papnőkkel álmotokban egyesültök, s bekövetkezik a magömlés... olyan ez, mintha istennel szeretkeznétek...
Előfordul, hogy tudat alatt a mellettetek lévő társatok ánusába téved faloszotok, s ott találtok kielégülést. Ez nem gond, mert így hamarabb juttok el a tökéletesség kapujához. Amikor a harmadik, negyedik napra értek fájdalmas viszketés fog jelentkezni az orrotokon, majd villámszerűen, hírtelen jön az édes illat. Ugyanez a jellemző a nyelvre is. Előbb erős csípős viszketés, majd bejön az ízérzés...
– És mi történik, ha bejön az ízérzés és az ember eufórikus örömében elveszti az eszméletét? – kérdezte egyik társunk. Vörös Tatú erre is megfelelt.
– Arra van ott a társa, aki magához téríti enyhe pofonveregetéssel a túlságosan elrévedőt.
– Mi a magyarázata ennek a jelenségnek? – kérdeztem kíváncsian.
– Ó, Bogumil mester, az európer kíváncsiság kiütközik belőled. Nem baj, erre is van válasz...
Az orrhegyre, helyesebben az orrhegy érzésre állhatatosan összpontosított gondolatok által egy pillanatra elakad a lélegzet. És az emberben a mélytudatból előjön egy kényszerkívánság, hogy megszagolja, kiszagolja a levegőt. Ebben az állapotban az ember minden pillanatban várja, hogy valami szagot vagy illatot érezzen. Ez az orrhegyre koncentrálás bevezeti a szaglás vágyának felkeltését. Ez a folyamatosan gyarapodó vágy izgatja a szájpadlás fölött húzódó szagló idegvégződéseket, kifeszíti azokat, aminek révén rövidebb hullámhosszakon lehet venni a finomabb illatokat. Így érhető el olyan távolságról is észlelni a kívánt, felidézett illatokat, amit normális ember nem érez.
Ugyanez vonatkozik az ízlelésre is. Ezt odáig lehet fejleszteni, hogy felidézve egy személyt, annak finom rezgéseinek vételével nem csak a szagát, de nedveinek, kipárolgásának, izzadságának, nemi mirigyeinek váladék ízét is észlelni lehet. Így érzik meg a hímek több ezer mérföldről a nőstények párzásra felhívó illatát...
– Ugyanígy megérezhető egy gyümölcs íze is? – vetettem közbe.
– Természetesen. Ha például egy indián megéhezik, s éppen ananászt kíván enni, akkor rákoncentrál, s már jön is a kép, hogy merre van az ananászbokor... De ez már magasabb fok. Most ne keverjük bele a téren és időn kívüli észleléseket.
Mint látjátok, a nemi ösztön felkeltése az ami oly erős, hogy a természeti népeknél gyakorlás nélkül is működik. Ők még nem felejtették el, nyitva van az ösztöncsakrájuk, s a tűzkígyót az ajnába felküldve radarként tapogatják le kedvesük párzásra hívó illatát.
Ezen bevezető után elbocsátott bennünket. Naponta kellett gyakorolnunk, s jelenteni, hogy mennyire jutottunk a gyakorlásban. Nekem a negyedik napra jött meg a teljes íz- és szagérzékelésem. Estére már olyan szabadon választott gyakorlatot is végeztem, hogy gondolatban ibolya, jázmin és petróleum illatokat immagináltam, s éreztem az illatokat. Sambec szintén eljutott az ízek és szagok érzékeléséhez.
Nagy boldogságunkban összeölelkeztünk, és véget nem érő aktusban tettük egymást magunkévá. Ez a robbanásszerű szeretkezés a négynapos megfeszített koncentráció levezetéseként szükségszerű volt. Szinte robbanásszerűen tört elő heréinkből a prána által képződött bindu, mellyel bőségesen öntöztük egymás ánusát... Ez egy eufórikus, eszméletvesztéshez hasonló aktus volt, amin nem kell megrökönyödni, ez is az érzékszervek fejlődéséhez tartozik. Mind-mind egy építőkocka a vizualizáció és az égi kapun való kilépés előkészítéséhez.

5.

A TÁVHALLÁS GYAKORLÁSA


Mint láthattuk, hogy az ember koncentrációval a végletekig tudja fokozni távszagló, -ízlelő képességét. Miért nem lehetne ugyanezt a hallással is elérni. Itt már azonban magasabb dolgok is közrejátszanak. Hosszas gyakorlással el kell távolítani a két agyfélteke közötti gátat, s képessé kell tenni az agyat a normális fül által nem érzékelhető hanghullámokra.
Ezekre a kérdésekre kaptunk magyarázatot a negyedik nap Vörös Tatútól. Mint elmondta, most már a szájpadlásra való koncentrálás megtanulása következik. Ez már egy következő fokozat.
– Mint tudjátok, a fül 8-64 ezer Hz között képes felfogni a hang rezgéseit. Ha viszont koncentrációval Alfa állapotot tudunk elérni, akkor egy és tizenkilenc nulla per secundum rezgést is érzékelni képes. Ebben benne van az egész színkép spektrum, és az időn és téren átható vivőfrekvenciás hangfrekvencia. Ezt a vivőfrekvenciát érzékelve léphetünk telepatikus képi és hang kapcsolatban a világegyetem bármely pontján lévő duálunkkal vagy pedig észlelhetünk távoli üzeneteket.
Mostantól már az ajna csakra fejlesztése a célunk. Miután a kundalinit végighajtottuk az alantasabb érzékelési központokon elérkeztünk a hatodik érzék központjához, mely a két szemöldök között helyezkedik el. A szájpadláson helyezkednek el az idegi, koncentrációs gócok. Miután sikerült az ízlelő-, szagló idegvégződéseket ultrarövid hullámok vételére beállítani a következő történt. Az ízlelő- és szagló központok a harmadikszem ideggócait keresztezik, azaz annak közelébe helyezkednek el. Azáltal, hogy ezt a két központot sikerült URH vételére érzékennyé tennünk, ez a képesség a velünk kapcsolatba kerülő harmadik szem koncentráció gócára is áttevődik.
A szájpadlás, mint koncentrációs góc, a rajta átmenő szusu-ma (első és hátsó szusuma: láthatatlan csatorna) keresztezi az agyalapi mirigyet. Így, ha vízuálunk, akkor a két szem látóide-gének kereszteződése az agyalapi mirigyen áthaladó szusuma inger hatására vizualizációt, belső képet hoz létre. Ez azonban nem azonos a harmadik szemes látással.
A szem nélküli látás kifejlesztésének központja az ajna csakra
Mint láttuk, a vizualizáció, az agyalapi mirigyből való előhívás és a szájpadlás koncentrációval létrehozott ultrahangos rezgések vételére alkalmas vevő, az ajna csakrában alakul ki. Ezt csak hosszas gyakorlással tudjuk elérni. Azt kell megértenünk, hogy ki kell magunkban alakítani a távolban lévő tárgyak, eszközök rezgéshullámainak a vételkészségét.
Csak ezek elsajátítása után tudunk ráhangolódni valakinek a gondolathullámaira, és végső soron mindkettő elsajátítása után leszünk képesek az AKASÁ-ban olvasni.
Vörös Tatu befejezte okításunkat, kérdésekre várva tekintett szét közöttünk. Sambec jelentkezett:
– Mester, hogy van az, hogy a vörös keczál (kundalini, ösztönerő) végigkergetésével a vizualizáció mindig megjő, de nem akar a hang megjelenni a fejemben?
– hm, a kérdés jó – vakarta meg fejét Vörös Tatú. – A helyzet az, hogy kétféle hang van. Az egyik a belső hang, mely a feltett kérdéseinkre válaszol. Ha nincs kérdés, nincs válasz. Ez általában a manipura csakra felélesztésével egyidőben megjő. Ha viszont magasabb rendű választ várunk, mesterünktől, segítőinktől vagy Úrtól, akkor csak az égi kapu megnyitása után lehetséges.
– Ezek szerint nekem még zárva van ez a kapum?
– Igen, még túl fiatal vagy ehhez, és ha kiképzést megkapod, akkor sem nyílik meg nálad a hetedik bölcsesség kapuja. 28 éves kor alatt csak az ajna csakra működése lehetséges. Még fejlődnöd kell, hogy elérjed azt a szintet, amikor megnyílik számodra az égi kapu. De ne keseredj el, így is sok mindent elsajátíthatsz. Inkább segítsél Bogumilnak, hiszen ő már azon a szinten van, hogy kinyílik számára az égi kapu. Gyakoroljatok szorgalmasan. Van még kérdés?
– Egy megjegyzésem lenne – vetettem közbe – vannak olyan emberek, akik fiatal korukban is látnak, hallanak, s kapcsolatban vannak az égi vezetőikkel. Hogyan lehetséges ez, mester?
– A kérdés jó... Ezek az egyének a kiválasztottak. Az ő testükben már olyan érett, ezoterikusan kiképzett idős szellemek költöztek, akik előző életükben elsajátították a harmadikszem-látást, s rezgéseik olyan finomak, hogy képesek az égi vezetők s a távol levők rezgéseinek vételére...
– Értem, mi most ha ezt elsajátítjuk, már a következő életünkben nem kell újra tanulnunk ezt a technikát, hanem átmentjük, és majd valami mást fogunk tanulni, jól értelmezem, mester?
– A válasz jó... jól értelmezed, Bogumil. Most pedig mindenki vonuljon el és megkezdjük a kiképzést.
Én minden órában más-más tárgyat teszek ki az asztalra. Ti pedig koncentrálva megpróbáljátok kitalálni és leírni vagy lerajzolni a tárgyat. Másnap kiértékeljük.
Így ment ez nap nap után. Az előkészítő gyakorlatok megtették hatásukat. Kis rákoncentrálással látni tudtuk a tárgyakat. Először halványszürkében, majd ahogy fejlődött és nyílt ki a harmadik szemünk, úgy élesedtek a kontúrok. A képeket csak kontúrban láttuk. Mikor szóvá tettük ezt, a következő gyakorlatokat írta elő látásunk fejlesztésére Vörös Tatú.
1.
Vakító napfényben éles tekintettel szemléltem tükörképemet az égen. És mihelyt megpillantottam a tükörképet, abban a pillanatban megpillantottam Istent is. Ezt a hatodik napon értem el.


2.
Kiegészítő gyakorlatként, amikor felkelt a nap, úgy kellet állni, hogy árnyékot vessen általam a földre. Egy ideig éles tekintettel kellett az árnyék nyakára meredni, majd hirtelen felnézni az égre, ha sikerült az égen meglátni egy szürke árnyékot, akkor már elértem azt a szintet, hogy kérdezhetek, s a hang válaszol a kérdésemre.
Ezt is sikerült elérnem.
Ilyen kemény gyakorlatok árán értük el a harmadik szem megnyitását. Élesedését, és a tér-idő legyőzésével a korlátlan kérdezni tudás gyakorlatát.
Így lényegében a tizennegyedik napon teljesítettük a harmadik szem megnyitásának mindkét fokozatát. Ahhoz, hogy a képeket a térben is lássuk, a brilliáns fényben egy beavatásra volt szükség, amivel a varázsló összekötötte egy energiasugárral örökre a harmadik szemünket az agyalapi miriggyel. Ezt csak azok kapták, akik elérték azt a szintet, hogy tudják fogni a mester és társai gondolatát.

6.
A BEAVATÁS
A beavatás napja egybeesett az ajmarák ünnepségével, az egy héten át tartó Tiahuanaku isten nevével fémjelzett Nap és Hold ünnepével. Ez az egyhetes eszem-iszom, dínom-dánom ad alkalmat a családoknak egymás meglátogatására, távoli vidékekről jövő rokonok fogadására. Erre a hétre az országot járó machigingók is mindig hazatérnek. Ekkor tartják a legtöbb esküvőt és keresztelőt.
Az ünnepségek csúcspontja a Hold völgyében lévő áldozati oltár alatti mezőn van. Már hetekkel előbb kitelepülnek a vásárosok, lacikonyhások, machigingók és komédiások, Hetekig építik a vásárvárost, a színpadot, kulisszákat.
Az ünnepségsorozat elkezdődik a Titikaka tavon egy lampionos csónak és hajókarnevállal. A feldíszített hajókon az ünneplő és hagyományos viseletbe öltözött tömeg elhajózik a Hold szigetig. Itt kikötnek a szigeten és misztériumjáték veszi kezdetét. Eljátsszák azt a történetet, amikor Tiahuanaku isten kiemelkedett a tóból, és reinkarnálódott a földre. Tiahuanaku isten itt lakott a Hold szigetén emelkedő hegy tetején lévő oltár melletti palotában. A palota romjai ma is nagyjából épségben megmaradtak. A lényeg, amiért a szigetet nagy becsben tartják az, hogy a hit szerint Tiahuanaku isten két gyermeke: Varikocsa papa ( a Nap) Pacsamama (a Hold) itt született a Hold szigeten. Lényegében ez is a jin-jang ellentétpár egyik változata (tűz-víz-férfi-nő-nap-hold stb.)
Tehát itt a felvonulás fénypontjaként eljátsszák, amint Tiahuanaku kiemelkedik a tóból, majd ahogy a két gyermek megszületik, és ezzel veszi kezdetét az élet a földön.
Másnap már a Hold völgyébe zarándokol a tömeg, és ott van a következő ünnepség. A Hold völgye csodálatos látványt nyújt színes szikláival. Valóban holdbéli tájra hasonlít.
Itt, a tér középpontjában ekkorra már felállították a Tiahuanaku aranyozott többméteres aranytrónuson ülő szobrát. Ezt a szobrot veszik vállukra a körmenetből kiválasztott személyek, és viszik át gyalogmenetben a volt királyi palota romjaihoz az aranytemplom félig épen maradt aranykapuján át a négyszögletű palota udvarára. Itt folytatódik a misztériumjáték. Itt csatlakozik a menethez Varikocsa és Pacsamama szobra, és most már zárt sorokban elindul a menet fel, a hegyekbe a titkos oltárokhoz.
Körülbelül a negyedik napon ér fel mindenki az első táborba, ahol sátras elhelyezésben alszanak a zarándokok. Ezért kellett a lacipecsenyéseknek és táborberendezőknek hetekkel előbb kitelepülniük.
Itt aztán kavalkád az indiánpiac, vásár, bábszínház, machigingók gyógyító asrámjai. Indián varázslók mondanak jövendőt és végig fülsiketítő zene szól.
Az ötödik napon kerül sor a beavatásra. A titkos oltárhoz már csak a beavatandók és a kiválasztottak kerülhetnek. A tömeg lentről nézi a beavatás tűz- és fényjeleit, s hallgatja a zengő szózatot, égi zenét. A beavatást tűzijáték és lakoma követi, a leölt áldozati állatok húsából nyárson sült pecsenyéből.
A beavatáshoz már két nappal előbb gyülekeztünk. Sátrainkba visszavonulva, vízkúrával koplalva tisztítottuk magunkat. Kilencünkből hetet avattak varázslóvá.


A fekete oltár
A gyakorlatilag megközelíthetetlen, csak a sziklába vájt alagutakon elérhető sziklapadhoz többórás úton értünk fel. Megdöbbentő látvány tárult elénk. A fekete gránitból faragott oltár alatt egy medence, s az oltárból vércsatornák futottak le a medencébe. Fenn, az oltár mögött fél karéjban helyezték el Tiahuanaku aranyozott trónon ülő szobrát, tőle kissé lejjebb Pacsamama és Varikocsa Papa szobrait. Az oltár előtt égett a tűz, s bódító kékeslila füst ömlött le a tömeg feje fölé. A főpap fehér tógában, kezében obszidián késsel állt az oltár előtt.
Valaha egy-egy beavatott szűz eleven kitépett szívével váltotta meg a belépőjét az ajmarák legfelsőbb kasztjába. Most, mivel a törvény ezt tiltja, a szüzek helyett áldozati állatnak vágják ki a szívét. A szüzek viszont itt vannak, s főszereplőkké léptek elő.
Amíg mi a felkészülést végeztük, őket itt fenn készítették elő a kultikus sziklákba vájt kolostorban. A magnetikus energia megdelejezte méhüket, s a felavatott férfinak az oltáron kell magáévá tenni asszonyát. Ha ebből a nászból megszületik a gyerek, csak akkor fogadják be az ajmarák legfelső kasztjába a jelöltet. Úgy mondják, ha fiú születik, akkor Varikocsa papának, ha lány akkor Pacsamamának ajándékozott egy gyermeket. A gyerekek szintén kiválasztottak lesznek.
Délután négy óra felé kezdődött el a rítus. Felsorakoztattak bennünket a szüzek barlangjaival szemben, s nekünk koncentrálva telepatikus kapcsolatba kellett lépni az első napon nekünk felajánlkozó szüzekkel. Erre a tudatalattinkba vésődött íz- és szagminta adott lehetőséget. Aki felidézve az akkor vett mintákat (a szűz OD-ját), eltalálta asszonyát, az a telepatikus azonosításra megjelenik a barlang ajtajában, és az oltár felé lépdel. Ha senki sem jelenik meg, akkor nem avatható fel a jelölt, mert nem érett meg rá.
Szívdobogva koncentráltam kedvesem OD-jára, s elmémben vakító aranyfényben megjelent sziluettje. Kinagyítva, beélesítve a képet, közel hoztam, s a felidézett szagmintával azonosítottam. Bíborlándzsám felemelkedett, ágyékom megfeszült. Imma-ginálásom tárgya megjelent a barlang ajtajában. Hangos, izgatott moraj szállt fel a völgyből. A csodálatos fehér lepelbe burkolt szűz leballagott az oltárig, és én is elindultam felé. A papok elővezették az áldozati lámát. Mikor a szűz az oltárhoz ért, rátette kezét az áldozati állat fejére, így ráadta OD-ját. Félrelépett, s hagyta hogy a sahterok elvágva a láma nyakát, kimetsszék annak szívét. Aranytálra téve átadták a még dobogó szívet a főpapnak. A főpap felmutatta az áldozati állat szívét a tömegnek. Falrengető ováció tört fel a mélyből. A vércsatornákon megindult lefelé az áldozati állat vére...
Szűz papnőm levette fátylát, s az oltárra terítette. Anyaszült meztelenül fellépkedett a lépcsőkön, s egy pillanatra körbeforgott a szájtátó tömeg előtt. Felajzott moraj futott végig a tömegen. Aztán hanyatt feküdt a leterített oltáron. Most én ballagtam fel a másik lépcsőn, s egy obszidián késsel kimetszve egy darabot az állat szívéből, Tiahua-nakunak ajánlva megettem a kimetszett nyers szívdarabot... Az előzőleg szíverősítőként bevett xuculica bogyó elvette undoromat, s megerősítette gyomromat. Előremeredő bíborlándzsámmal a szűz fölé térdelve kezemben a véres obszidián késsel harcba indultam.
Ez a pillanat az, amikor imitáljuk a szűz feláldozását, szívének kitépését. A szív kitépését a deflorációval (szűzhártya átrepesztésével) cseréljük fel. A kés visszakerül az aranytálra, s én megejtem az aktust. A mágikus, magnetizált oltár kövén robbanásszerű robajjal, faltörő kosként hatoltam a tüzes, ruganyos, fiatal testbe. A fehér fátylat piros vér festette meg... Mint a ketzálmadár a tűzben, oly fényes aranyragyogásban egyesültünk. Nászunk közben úgy éreztem, isten bennem van, s én istenbe költöztem... eggyé váltam a szűzzel, s ezen keresztül Tiahuanakuval... Már nem volt semmi és senki körülöttünk, csak Tiahuanaku és mi ketten, az ő gyermekei: Pacsamama és Varikocsa papa.
Az aktus után a főpap felmutatta a véres fátylat. A tömeg ujjongásba tört ki, és a férfiak vad ejakulációba kezdtek. Diadalmámorban szórták magjukat a mezőre... ezt ők termékenységi rítusnak nevezik.
Miután beavatásom megtörtént, egy évig kell a szűztől külön élve, a machigingókkal az országot járva gyógyítanom, s visszatérve kerül sor újabb avatásomra, ha a szűz gyermeket szül nekem. Akkor fogadnak be az ajmarák népe közé, s a főpap akkor nyitja meg a hetedik csakrámat, az égi kaput.

7.

VÉGSŐ BEAVATÁSOM

A szívet-lelket szorongató beavatás után Matyival és csapatával útra keltünk Bolívia és Ecuador falvaiba, gyógyító körutunkra. A gyógyítások során nagyon sok tapasztalatra tettem szert. Megtanultam az egyszerű kézrátevéses gyógymódokat és a különböző drogok elkészítését. Matyitól külön kiképzést kaptam a fej kezelésére. Megtanultam a szuggesztiós és szofronizációs kezelést, a szuggesztióval való érzéstelenítést, műtést. Szellemműtétek és korrekciós műtétek végzését.
A gyógyítás szünetében állandóan nagyobbítottam, tágítottam energia-csatornáimat. Immaginációs és távhalló képességemet növeltem. Többször léptem kapcsolatba Tiahuanaku istennel, s kértem tőle tanácsot. Kérdéseimre mindig megjött a válasz.
A falusi nép, mint unikumot kezelt, s mindenki nálam akart gyógyulni. Valami isteni reinkarnációt láttak még most is bennem, mint fehér emberben. Jólesett a belém vetett bizalom, s nem akartam csalódást okozni nekik.
Feledhetetlen kis indián kocsmákban egy tálka csicsa mellett elköltött vacsora (tatú, tengerimalac sült) és az utána kavargó fergeteges ajmara tánc. Ez alatt az egy év alatt teljesen elsajátítottam az ajmara nyelvet. Erre nagy szükség volt, mert a beavatás feltétele az ajmara nyelv birtoklása. A főpap ajmara nyelven avat be, teszi fel a kérdéseit. Nincs mellettem tolmács, s a fülembe suttogott mantrát nem téveszthetem el. Csak egyszer hallhatom.
Az egy év gyógyító körút vége felé közeledve többször gondoltam kedvesemre, s egyre nagyobb izgalommal vártam a hazatérést. Bár telepátiával naponta kapcsolatba léptem vele, s a születendő kis lurkóval is állandóan kapcsolatban voltam, azért mégiscsak igaziból akartam őket magamhoz szorítani. Pontosan tudtam, napra, percre, mikor született meg a kis Fehér Holló, ahogy a főpap elnevezte a gyönyörű fiú csecsemőt. Sok apró ruhácskával és ajándékokkal megrakodva érkeztünk haza Matyi falujába. A ház felé tartva, a kis unokák hada rohant elénk, s csimpaszkodtak karjainkba, nyakamba. Miután kifejtettem ölelésükből magamat, tekintetem gyönyörűséges kedvesemen akadt meg. Mint egy bájos madonna állt előttem, s a kis Fehér Holló mellére kötött batyujából kacagott felém... Kirobbanó örömmel öleltem keblemre őket, s ezer kérdésére feleltem egyszerre, míg a kicsi fiamat puszilgattam. Nagyon nagy öröm volt ez nekem: újra otthon.
Három hétig éltem gondtalan életemet. A rokongyerekekkel nagy kirándulásokat tettünk a környékre. Maniókát ástunk, tatura vadásztunk, banánt szedtünk, és rengeteg lárvát, bábot gyűjtöttünk be az őserdőből. Nagyokat úsztunk a folyóban, és természetesen az éjszakákat családi függőágyunkon átszeretkeztük kedvesemmel, a bájos Arany Mókussal, merthogy magyarul így hangzott a neve: Miuci-Csanga... Aranymókus jó szerető, jó anya és okos társ volt. Hamar beletanult a gyógynövénygyűjtésbe, és rengeteg drogot szárított nekem a házi kemencében. És ami a lényeg, hamarosan második gyermekünket, a kis Ezüst Holdacskát, kislányomat hordozta méhében...
Lassan lejárt a lazítás, és felkészülésbe kezdtem a végső beavatás szertartására. Elvonultam az asram, nekem kijelölt zugába, hogy teljes önmegtartóztatás mellett mély meditációval készüljek az égi kapum megnyitására.
Egyik reggel érzékeny búcsút vettem kis családomtól, és Mathias és egy láma társaságában elindultam meditációm színhelyére. A meditáció alatt teljesen egyedül kellett lennem. Egyetlen társaságom egy tízliteres korsó, vízzel töltve, élelmem egy kerek két és fél pudos lámasajt. Ezzel kell kihúznom a meditáció idejét, mely lehet öt nap, de lehet ötven is. Minden attól függ, mikor érem el a bodhszittava szintjét, s testemet elhagyva mikor jelenek meg a fővarázsló asramjában kérve a végső beavatást.
Kanyargós hegyi ösvényeken, dzsungelbozótoson átvágva egyre feljebb és egyre beljebb haladtunk a zord égbeszökő hegyek között. Bizony jólesett a hátunkra terített lámaszőr takaró, mely pancsóul is szolgált. Egyáltalán nem volt melegünk 3-4000 méter magasan. Másfél napos gyaloglás után hirtelen kibukkantunk egy tisztáson, és liánokkal benőtt harmincméteres piramis előtt találtuk magunkat. A piramis teljesen szabályos, mészkőből épült, s még a lépcsősor is épen maradt. Csak a gyomnövény és moha nőtte be buján. Felmenvén a lépcsőn, egy fehérre meszelt szentélyben találtam magamat. A falba egy fekvőfülke volt építve. Ezenkívül egy polcszerűen kiképzett vakablak a személyes holmiknak, míg egy farúd az élelmiszereknek volt bekészítve (erre lehetett volna aggatni álmaim sódarát, kolbászrúdjait...). A vizeskorsónak külön helye volt. A meditáló. sarokkal szemben a fehér falon egy katzelmadár sziluettje volt bevésve. Ennyiből állt a kultikus helység berendezése.
– Akkor én most megyek – mondta Matyi elérzékenyülve. – Ha három héten belül nem jelentkezel, akkor érted jövök. Remélem, erre nem kerül sor. Ég veled – mondta elváláskor, s szemeiben könny csillogott. Szorongva néztem egyre távolodó alakja után. Aztán kimentem a platóra, és széjjelnéztem a tájon.
A táj képe lenyűgözött. A távolban felsejlő valószínűtlenül kék hegyek, a csodálatos hegyi rétek, bozót és esőerdők váltakozása elgyönyörködtetett. Eltelve a látvánnyal, behúzódtam a meditációs fülkébe, és elkezdtem agyam kiürítését, összekapcsolásomat az éggel.
A meditációk alatt kundalinim tűzkígyója felkúszott harmadik szemembe, és megjelentek előttem a lobogó lángok. Éreztem, hogy elérkeztem az ég kapujához. Ekkor megpróbáltam megjeleníteni segítőmet és esetleges mesteremet. A többórás meditáció végén megjelent elmémben egy aranykígyó. Az aranykígyó a gerincem mentén kúszott végig, majd áttörve szájpadlásomat, éreztem, hogy áttöri a koponyatetőt, s megnyitja az égi kaput számomra. Ekkor hatalmas fényesség öntött el, és egy pillanatra kiszabadulva éteri testemből, fentről, lebegve láttam a piramisban kucorgó fizikai testemet. A jelenség nem tartott tovább pár pillanatnál, aztán újra fizikai és éteri testemben volta. Ez a kilépés tudatta velem, hogy birtokába jutottam az égi kapu kulcsának.
Tovább meditálva, aranygömb ereszkedett alá, s megidézett mesterem jelentkezett. Arcot nem láttam, csak nagy fényességet, de hangját tisztán hallottam:
– Jegyezzed meg a következő tanítást: ha egy tárgy képét úgy életre kelted, hogy minden vonal és szín tökéletes, akkor uralkodol azon a tárgyon, bárhol legyen is térben és időben. Mától rendelkezel a kundalini erő spontán felkeltésének erejével. Semmi mást nem kell tenned, csak elmédbe idézni a tűznyelvet s aranykígyót. Ha a lángnyelvből előbújik az aranykígyó, akkor a kígyó felemelkedik, és megnyitja az isteni kapuhoz vezető centrumot. A centrumból (elméd misztikus központjából) kisugárzott minden gondolat, vízió a körülötted lévő tömeg égi kapuját megnyitja, s a te misztikumod alá rendeli tudatukat. Ettől a pillanattól csak azt látják és teszik, amit te sugallsz nekik, amit láttatni és cselekedtetni akarsz velük. Gondolatod (elméd) kisugárzása olyan erős, hogy látomásodat tökéletes érzékcsalódásként valóságnak fogják fel és élik át. Ezt nevezik tömegszuggesztiónak vagy tömeghipnózisnak.
Ezzel a hatalommal és tudással lelki kapcsolatba tudsz lépni bárkivel, és nem utolsó sorban velem. Ha bármilyen kérdésed van az előbb leírt módon, a tűz-aranykígyóval kilőhetsz a testedből és kibővítheted a teret és időt. Gyakorolj! – mondta és a fény hirtelen kihunyt.
Rettenetes nagy boldogság és mámorító érzés töltött el ennek hallatán. Úgy éreztem, hogy mostantól kezdve én vagyok a világ ura. Kipróbálandó hatalmamat Deltába menve a tűzkígyó segítségével elhagyván testemet, kis falumba szálltam, s a kunyhóba bemenvén boldogan szemléltem drága kis családom. A jelenés pár pillanatig tartott csak, de sikerült a gyakorlatban is kipróbálnom a tudást.
Még napokig élesítettem vizualizációmat, és amikor már tökéletes képet és vonalakat láttam, akkor idéztem meg újra mesteremet. A mestert kinyújtott jobb tenyerembe imma-gináltam, s ő jött is. Úgy beszélgettem vele, mint Gulliver a törpékkel.
– Kérdezlek, mester: elértem-e azt a szintet, amit kitűztem magam elé.
– Igen, elérted az isteni szintet. Most már összeköttetésben állsz az éggel. Amit tudsz, gyógyító munkádhoz elég. Továbblépned most nem kell. Hasznosítsd a tudást. Látván lássad a szerveket, a kundalini és a szusuma vonulatát. A korrekcióra váró hibákat és a test gyógyítása mellett a lélek gyógyítására koncentrálj. Neked a beteg és elkínzott emberi testekbe zárt lelkek kiszabadítása a feladatod.
– Lehetséges ez, mester?
– Igen, erre is megvan a módszerünk.
– megtanulhatom-e?
– Az égi tudást megkapod az esti rákoncentrálásod alkalmával. A végső beavatást Úr adja. Ezzel felkészítésed véget ér. – mondta mesterem és eltűnt. Én pedig boldog felszabadultsággal készültem a végső meditálásra. Alig vártam az estét.
Délután lustán heverészve kis pihenőidőt engedélyeztem magamnak. Felmentem a piramis csúcsára, és lótuszülésben szemléltem az elém táruló világot. Különös kép tárult elém, így felülről látva a világot. A fák koronái csúcsán röpdöső milliom színes madárkát, a cerkof és bőgőmajmok játékos hancúrozását, egy-egy lomhán elnyúló lajhárt, avagy éppen egy farkánál fogódzkodva lecsüngő párducot. Ez is ritka látvány. A párduc csak ritkán engedi el magát, akkor is csak ha úgy érzi, hogy abszolút biztonságban van. És itt voltak a szivárvány minden színében pompázó lepkeként röpködő papagájok és paradicsommadarak. Már-már kedvem támadt lemenni közéjük, megérinteni őket, de nem mehettem. Nem hagyhattam el a biztonságot nyújtó táborhelyemet.
Ahogy lassan leszállt az este, a nappal szemben ülve, elkezdtem a meditálást. A vérvörösen izzó napkorong lassan kúszott le a horizonton, ijesztő árnyakat vetítve a piramis fehér falára.
Aztán megjött a piros lángnyelv, felágaskodott az aranykígyó, és kinyílt az égi kapu. Hirtelen aranyfényben úszott minden. Testem lebegni kezdett, s eufórikus örömteli érzés vett rajtam erőt. Mindeközben valami hihetetlenül finom égi zene hallatszott. Lágy suhogás, és a lemenő nap helyén megjelent egy elmosódott arc: ő volt az, Úr. És akkor megszólalt a hang:
– Tudd meg hát a titkot: 7,8... Herz... Ez a rezgés, amit ti Hipocalamusnak hívtok. Ez mozgatja a világot, ez indítja meg a sejtek osztódását, ez az élet csírája. Ez az a frekvencia amin ti főemlősök, emberek közös hullámhosszon együtt tudtok rezegni... Aki ezt a rezonancia frekvenciát, a Hipocalamust létre tudja hozni, s berezegtetni vele a teret, az minden lélek ura...
– Uram, hogy lehetséges ezt a tudást elsajátítani...
– Kezedbe adom a kulcsot – mondta Úr, és egy Mőbiusz-szalag alakú szimbólumot rajzolt az égre. – Ezt a szimbólumot megkapod tőlem. Beégetem tudatalattidba, az agyalapi mirigyedbe. Ha munkád során szükséged van rá, hogy minél előbb azonosulni tudjál a kezelttel, akkor csak előhívod a szimbólumot, és máris kirezeg az adjána csakrádon (harmadik szem)... harmadik szemed egy ultrarövid-hullámú adó-vevőként működik ezentúl. Rajta keresztül tudod bárkinek a tudatát befolyásolni, tudsz az emberi testekben lévő szellemekkel kommunikálni, segíteni nekik, ha a testben sanyargatják őket, sőt kiszabadítani is tudod őket, ha szükség van rá.
Hatalmat adok a lelkek felett. Megkapod a hipnotizálás kulcsát is. A hipnózist a kezeltek tudatának és lelkeinek gyógyítására, jótékony célú befolyásolására használhatod csak. Katasztrófa közeledtével, annak elhárítása érdekében megadom az engedélyt a tömeghipnotizálásra. Hegyeket tüntethetsz el, árvizeket immaginálhatsz, s jeleníthetsz meg népedet üldöző ellenség előtt, de szét is választhatod a tengert, mint Mózes... Mától kiválasztott vagy – szólt az Úr és egy képet vésett az agyamba. A képen egy emberi alakot láttam, s a jobb tenyerem a tarkóján, míg bal tenyerem a harmadik szemén és homlokán helyezkedett el...
– Jobb tenyeredet mindig úgy helyezzed, hogy a tenyered alsó éle a haj végződésére essen. Bal tenyeredet pedig úgy helyezzed a homlokra, hogy mutató ujjad a hajkezdetet érje... így ezen a két ponton tudod a tenyércsakra közepekkel a kezelt agyalapi-mirigyét és harmadik szemét egy energiacsatornával összekötni. Ettől a pillanattól kezdve te uralkodsz felette, közvetlen kapcsolatban lesz lelke lelkeddel. Elméjét térben és időben kitisztíthatod az összes eddigi életében rárakódott és felkapcsolódott rossz Odoktól. És meghatározhatod a jövőjét. Figyelmeztetlek: korlátlan ez a hatalom, amit kaptál, ne élj vissza vele. Önös célra, dicsekvésre ne használd. Csak jóra szabad használni, mert ha másként teszel, azonnal elveszted látásodat, a tűzkígyó kialszik benned, s bezáródik az égi kapu, mely velem összeköt. Ég veled – mondta Úr, és a látomás eltűnt.
Bénultam dörgöltem szemeimet, és földöntúli boldogság kerített hatalmába. Ki akartam szaladni a világból. El, el innen, haza, haza az enyéimhez, megosztani velük tudásomat...
Igen ám, de hova haza? Itt álltam a dilemma előtt. Új hazámban, bár befogadtak az ajmarák, sőt két kis meszticcel is gyarapítottam őket, mégiscsak idegen vagyok. Nekik megvannak a maguk magasan képzett machigingóik. És nekem hamarosan lejár a vízumom. Haza kell térnem. Így aztán másnap visszatérve a faluba, Matyival meghánytuk-vetettük a dolgot. Abban állapodtunk meg, hogy én hazatérek, mert most Magyarországon van rám szükség, és ha nagyobbak lesznek a gyerekek, akkor Matyi és Ilonka elhozzák őket hozzám nyaralni. Aztán, ha úgy adja a sors s megtehetem, időnként visszatérek választott törzsemhez a machigingók földjére.
Hogy mi lesz Aranymókussal? Aranymókus már nincs egyedül, hiszen ott van neki két gyermekünk, akik kicsit rám emlékeztetik őt. És megígértem nekik, hogy naponta minden este 6 órakor kettős kilépéssel meglátogatom őket egy órácskára. Aranymókus pedig végzi papnői tevékenységét, visszamegy a templomba. Hiszen sose mehet férjhez. A két mesztic csemete a közösségé: igazi machigingók lesznek, ha felnőnek.