Mikor először megismertem őt,
Úgy éreztem valami angyal állt ott,
Mintha valami belső nyugalom töltötte volna el bensőm,
Olyan megnyugtató volt nekem kedves szava.

Azóta, mióta együtt vagyunk,
Azóta más lett életem,
Annyira jó elbeszélgetni vele,
Mert bársonyos nyugalmat sugároz arca.

Ha pedig a szemébe nézek,
Mintha egy angyallány nézne vissza,
S mosolyog édes kis ajkával,
S bárcsak egy puszit kaphatnék tőle.

Egy puszival többet adhatna, mint hinné,
Általa sokkal többet érne minden csók,
Megtöltené elmém bölcsességgel,
Hisz oly nagy hatással van rám.

Ezzel együtt értékes szív dobog benne,
Általa lesz értékes a lány,
Mosolyában egyesül minden ami szép benne,
A szíve s édes mosolya.