Minden készen állt, hát a nagy színjáték premierjére. Csak a függönyt kellett még felhúzni és egy nagy durranással, megadni a jelet a zenekarnak a nyitány eljátszására. A nyitányra pedig minkét oldal szereplői jó ideje készültek már.
A pragmatikus, arrogáns, következetes, meg nem alkuvó trónörökös, Ferenc Ferdinánd egyáltalán nem volt népszerű a nép között. Mindenáron bizonyítani akarta rátermettségét és a hadsereg hátán akart, felkapaszkodni a népszerűség szekerére. A Bosznia-Hercegovinai okkupáció után kierőszakolta nagybátyjánál, Ferenc Jóskánál, hogy l914 nyarán, egy hadgyakorlaton fitogtathassa a monarchia erejét. Ferenc József császár, bár kissé habozva, de bele egyezett az akcióba. Az önjelölt stratéga egy éven keresztül dolgoztatta ki vezérkarával a részletes haditervet.
Minden mozzanatát ellenőrizte, maketteken lejátszotta segédtisztjével, aki mint gondolhatnánk nem volt más, mint rossz szelleme, Sátán. Sátán precízen megterveztette a nagy színjátékot, amellyel mégjobban magára haragította a monarchia a világot. Nem elég, hogy a bekebelezett Boszniát választotta a hadijáték színteréül, még ezt is elvárta a bosnyák-törököktől, hogy ünnepelve tapsoljanak hozzá. De, a Sátánnak Bosznia csak ugródeszka, ürügy volt a kezében. Szerbiát kellett belekeverni a pakliba, hogy aztán hadat üzenve a szerbeknek, kitörhessen a háború.
Június elsejétől már a helyszínen akklimatizálódtak az álruhás Lenin, Sztálin és a profi anarchista kiképzők is. A Szarajevó melletti vidéki kúriában verték fel főhadiszállásukat. Az eldugott, zord hegyi vidéken megközelíthetetlen területen megbúvó, terméskőből emelt, félig a hegyoldalba süllyesztett hatalmas több kilométeres pincével, és rejtett kijárattal rendelkező présház ideális búvóhelynek bizonyult. Hét boszniai szerb diákot választottak ki a célra. Mindennap agymosásban, fegyveres kiképzésben részesítették őket és természetesen ezerszer, eljátszatták velük szerepüket. A stratégiai térképen centiméternyi potossággal feltüntették a Főherceg útvonalát. Minden mellékutat, házat felrajzoltak a térképre. Minden egyes szereplő megkapta a pontos kijelölt leshely vázlatrajzát. Volt, akinek elterelő műveletként gránátokat kellett a kocsisorra dobnia, hogy eltérítsék az ellenőrzött főútvonalról a kocsit. Volt, aki tartalék leshelyen várakozott csőre töltött fegyverrel és volt, aki a végrehajtó hóhér szerepét kapta. Ez volt Gavrilo Princip boszniai Szerb diák.
Miközben a stratégiai felkészítés folyt a buggyos török, bőgatyába, fejükön fezbe öltözött Sztálin és Lenin, álnevükön Koba és Iljics idejük nagy részét a számukra felhajtott török kéjhölgyekkel és ifjakkal felváltva múlatták a borospince kuplerájjá alakított egyik termében. Általában az éjszakák vad orgiákba torkolottak. Valamivel oldaniuk kellett az egyre fokozódó feszültséget. A biztonságról hetvenkét anarhista gondoskodott, akik két körben zárták le és biztosították a terepet. Légy, se be, se ki nem repülhetett a bázisról.
Június 27-én a főherceg a tengeri csata utáni szemlét megtartva az Ilifzai, Hotel Bosnában szállt meg kíséretével. Itt hatalmas bankettet adtak a szemlészeknek. A meghívott Szarajevói méltóságok közül a Szarajevói polgármester aggodalmának adott hangot a másnapra tervezett díszfelvonulás miatt. Egy merénylettől féltette a trónörököst.
– Főherceg úr, alázatosan esedezem, tegyen le a katonai biztosítás nélküli nyílt utcai felvonulásról. Merénylők golyónak eshet áldozatul! A rendőrség nem tudja a tömeget kiszűrni! Végveszélybe sodorhatja magát.– a trónörökös gőgösen veregette meg a polgármester vállát.
– Hát, bizony ez a különbség közöttünk, ízig, vérig katonaemberek és gyáva polgári nyuszik között. Ti, rögtön megijedtek a szellőtől is, én pedig a viharral is dacolva szembeszállok az istennyillaival is! Egy trónörökös nem hátrálhat meg! Holnap beautózunk Szarajevóba és végighajtunk az ezerfejű cézár, az engemet ünneplő és virágcsokrokkal elborító nép vivátozó sorfala között! – na, proszit nyuszikám!– emelte koccintásra poharát és részéről lezárta az ügyet.
Iljics utolsó eligazítását tartotta a stábnak. Sztálin, alias Koba azt a feladatot kapta, hogy amint megindul a városháza felé a menet, ő rablótásaival rabolja ki a Szarajevói főpostát, ezzel egy bizonyos rendőri erőt elvonva meggyengítik a felügyeletet. Így is történt.
– Ti fiaim, a következő stratégiát követitek. Nedelko Gabrilovics és még hárman fegyverrel, valamint virágcsokorba rejtett kézigránáttal várakoztok a főutca középső fertályán. Amint beér a konvoj, Gavrilovics a harmadik kocsiban ülő trónörökösre dobja a virágcsokorba rejtet kézigránátot. Ti pedig azonnal tüzelni kezdtek a trónörökös párra. Abban az esetben, ha nem robban a kézigránát, Sátán a sofőr alteregójaként, bebújik a trónökörökös sofförjének bőrébe és a kocsit pontosan a Ferenc József körút és az Apple rakpart kereszteződésébe, vezeti, ahol szembetalálja magát Gavrilóval, aki két méterről kényelmesen lelövi őket, mint a nyulat.
Minden úgy történt, ahogy eltervelték. A hatalmas ünneplő és bámészkodó tömegben lassan haladt a Városháza felé a konvoj. Ferenc Ferdinánd feleségével, Zsófia főhercegnővel a harmadik kocsiban foglalt helyett. A ponyvatetőt hátrahúzva, nyitott kocsiban vonultak végig a városon. Potierek szárnysegéd ellenezte ugyan ezt, de a főherceg hajthatatlan maradt. A Cumurja hídról lekanyarodva szembetalálták magukat Cabriloviccsal, aki kibiztosította a virágcsokorba rejtett kézigránátot, Megcélozta vele a nyitott tetejű gépkocsit. Egy fél percet késett: a virágcsokor az elhaladó kocsi ponyvájára esett majd legurult róla és a negyedik kocsi orra előtt robbant. Szétzúzva annak lökhárítóját. A nagy zajban semmit sem hallottak a robbanásból.
Az őket utolérő motorbiciklis járőr közölte a merényletkísérlet hírét Potierekkel. Potierek, azonnal a felvonulás megszakítását javasolta, de Ferenc Ferdinánd másként döntött. Hogy bátorságát fitogtassa a Városházára hajtatott. Végihallgatta a polgármester üdvözlő beszédét, majd röviden válaszolt az őt ünneplő tömeg üdvrivalgása közben. Az ünnepi beszéd után néptáncosok szórakoztatták a közönséget. Ferdinánd pedig a Városháza nagytermében a sárga földig leszidta a biztonsági embereket. Azok remegve, mint a nyárfalevél, másik merénylettől tartva megváltoztatott útvonalra tettek javaslatot. A Főherceg ezt is felülbírálta. Úgy okoskodott, hogy ezzel a merénylők ellőtték az utolsó puskaporukat. Újabb merényletkísérlettől nem kell tartaniuk. Tévedett.
Elindultak visszafelé a fűúton. Lucifer bucskázott egyet a fején és alteregóként a főherceg sofőrje helyén termett. Átvette a főherceget szállító gépkocsi vezetését. A harmadik kocsiban ülő trónörökös párt és Potiereket az Appel rakparton a biztonsági előírásoknak megfelelően vitte végig, majd a Ferenc József út kereszteződéséhez érve hirtelen befékezett, mintha tétovázna. Ez volt a jeladás Gavriló Principnek. Szemben találva magát a főhercegi párral, két méterről tüzelt a karnyújtásnyira előtte ülő Ferenc Ferdinádra és Zsófia főhercegasszonyra. Szitává lőtte őket. A detektívek azonnal letartóztatták Gavriló Principet és két szintén fegyvert viselő diáktársát. Megvolt a korpus delicti a szerbek ellen. Tehát a trónörökös halála árán a Sátán terve valóra vált. Megtörtént a Nagy durranás!
Ennek a durranásnak a hangja végigsöpört Európán. Meg sem állt Ferenc József király és császár dolgozószobájáig.