Tegnap mikor ott álltam az ágyad mellett gondolni sem mertem arra, hogy elmész..Csak a csőveket néztem amelykeben különböző színű folyadékok voltak és mind a testedbe futottak..Te csak szuszogtál, mint aki alszik, de éreztem, hogy tudod, hogy ott állok melletted..Láttam ahogy anyum sír és ő is tétlennek érzi magát.Igaz csak a perctöredéke volt, de láttam ahogy nézel..tudom, hogy közöttünk voltál, és az orvosok hiába monták azt, hogy te most se fájdalmat se a külvilágot nem észleled..
Annyira fáj, annyira fáj..mikor apa hivott, hogy meghaltál..hirtelen azt se tudom mi van a világ beszűkült csak az utcán lévő emberek kacagását hallottam..én nem tudom, hogy most mi van..nem tudom, hogy még mért hiszem azt, hogy hazajössz..nem tudom, hogy mért várlak.Fura dolog a halál, én azt hittem le fogom tudni győzni.Én azt hittem, hogy a szeretet győzni tud.Most itt állok az üres szobád elött, nézem a képeket, nézem az üres fotelt, nézem az abalkodon beszűrödő fényt, nézem a csendet..Vhol benne kereslek, talán itt vagy, talán hallasz, talán érzel.Remélem meg tudod bocsájtani a bűnös életem és azt, hogy én olyan rossz ember vagyok.Eddig nem foglalkoztam azzal, hogy a szereteimnek azt mondjam hogy "szeretlek", de vmire megtanítottál..Nagyon bánt, el sem hiszed mennyire..Az utolsó napokban kell rájönnöm arra, hogy 18évnyi ismeretség után se vagyok több mint egy kosza sperma a világűrben..Nem tudtam sose mondani..
Félek..féltelek még midnig..Annyi mindent megéltél, felsorolni sem lehet..és én egy földi halando, aki csak rossz hibás dolgokat tud felmutatni, Élek..Nekem kellett volna meghalni, mert te jó vagy neked élni kellene szolgálni a családunkat a belöled fakadó szeretettel..nekem kéne egy koporsóba feküdni, nekem kellene a könnyeket összegyűjteni..Én vagyok a rossz..