Újra egy hetet átvészelve gondolataid gyűjtöd
Sírva emlékezel vissza miközben szemeidet törlöd
Tanácstalanul ülsz és nézed a kék eget
Merre járhat a múzsád, ki e sorokat szülte neked

Szabadulnál a vágytól, hogy többé ne szenvedj
A lánytól ki lehetne feled, lelked hitvesed
De találkozások sokasága dobja kútba terved
És tulajdon útjára lépni se lenne nagyon merszed

A harmadik évet megérve már fekszel vele s kelsz
Nem létezik más világ, ha minden reggel csak ő rá lelsz
Egyedül vagy a tömegben, magányos és elveszett
Mint egy elhervadt virág, ami az éltető vízért kiált

Már minden erőd a múlté és a tested is elhagyott
Hiába keresed kutatod, ha az összes álmod eladod
Végül szemének tengerébe fulladva egy másik szigetre kerülsz
Egy hasonló kezdetű helyre, ahol ismét lelkedbe merülsz