Feltöltve: 2006-02-16 12:42:27
Megtekintve: 6169
Kékharisnyák
A minap egy középkorú nő akciója borzolta a férfivilág kedélyeit. Nem tett, mást, minthogy elkezdte a férfivilág szentélye egyik újabb téglájának a lebontását. Semmi más nem történt, minhogy támadást intézet a hét hat napján a Rudasfürdőt megszállva tartó férfiklubok privigéliuma ellen. Nem többet követel, mint az egyenlő elbánás elvén alapuló nyitva tartás megváltoztatását. Páratlan napokon női, páros napokon férfi látogatók számára legyen nyitva a gőzfürdő!
Fejét felvetve, a kamerával farkasszemet nézve, női emencipációja tudatában önbizalmat árasztva magából belenyilatkozta a férfivilág arcába, hogy vége a hegemóniának! Szinte kiéreztem vehemenciája mögül a következő gondolatokat: elégedjetek meg azután a hét felével, mert nekünk is jogunk van meztelenül, egy köténykével eltakarva a micsudánkat gőzferedőzni, lubickolni az élet vizében.
Na, álljunk meg egy percre. Már a török megszállás idejében is működött a Rudas elődje a török gőzfürdő. Ott jöttek össze, nemcsak a reumájukat, prosztatájukat gyógyítatni vágyók, hanem mintegy klubszerűen itt folytak békés pipázgatás mellett az üzleti tárgyalások, és egyéb intim, személyes tárgyú megbeszélések. Ez aztán átöröklődött a mába is.
Most is vannak klubszerű, baráti társaságok, akik hetente-egy-két alkalommal összejönnek egy kis eszmecserére, reuma és podagra, áztatásra. Gyúrásra, szaunázásra. Általában az érettebb, tehetősebb, megkockáztatom-inkább értelmiségi- társaságból áll össze a csapat. Vannak külön üzletember csoportok, a másik sarokban menedzserek, a harmadikban művészek, alkotó emberek.
Nem, ferdehajlamból, nem egymás aszott testének fogdosása, fiatal fiuk beszerzése folyik ebben a fürdőben. Arra vannak a fővárosban más, hírhedt gőzfürdők. Tehát, ezt a patináns, hagyományos klubéletet akarják most felrobbantani. A fürdőigazgatóság tiltakozik, mert előre sejtik, hogy az eddigi fürdőlétszám, a női napokon akár 90%-al is lecsökkenhet. Tehát, nem lenne gazdaságos az üzemeltetés. A kékharisnyák ombucmannal fenyegetőzve kikényszeritették a nők minden másnapi beengedését, lecsökkentve a férfinapokat. Igaz, csak 3 hónap próbaidőre.
Mire volt jó, ez az egész? Hát nem értik? Szereplési viszketesgésgből, kitünni vágyásból, hogy mi Kékharisnyák, majd megmutatjuk! Mi is érünk annyit, mint a férfiak! Nekünk is kell a hely a nap alatt! Majd a 3 hónap alatt szervezünk medzsernői, kis és nagymama klubokat. Főzőcske, de okosan. Receptcseréket, szalvéta és gyufacimkegyüjtő, kötő, horgoló és antialkolista klubokat, amivel megtöltjük a fürdőt. Mert, hol is lehetne a nők ügyes-bajos dolgait legjobban kitárgyalni, mint a gőzben.
Előre látom a dolog végét. A napi robottól, második, harmadik műszaktól kimerült háziasszonyoknak, nem marad felesleges, idejük, erejük, pénzük erre a passzióra. Pedig a szövőnők, szallagon dolgozó varrólányok-asszonyok, igen csak elmacskásodott, viszeres lábaikat, reumás karjaikat, meggörnyedt gerinceiket szeretnék a gógyvizben kiáztatni! Na, tehát akiknek valóban kellene a gyógyvizes ázalgás, dömöckölés, azok kiesnek a szórásból. Kik maradnak? Az emancipált, közép és felsővezető, általában, jólszituált szinglik.
Igaz, hogy nekik nincsenek reumás panaszaik. Ők fitnessklubokban gyúratják feszesre izomzatukat, löttyedt bőrüket. Soláriumban sülnek grillcsirke bronzvörösre. Nekik, csak azért kell az ominózus gőzfürdőt megszállni, ha három hónapig, akkor, csak három hónapig, hogy megmutassák a világnak! Ja, hogy mit is? Hát, hogy az esélyegyenlőség az nem tréfa! A nőkkel nem lehet kukoricázni! Tanulják meg a férfiak, hogy egyenlőség van, amióta bekösztött a demokrácia. Mondom, előre blattolom, hogy minden csoda –jelen esetben,– három hónapig tart… aztán majd jön egy újabb fellobanás, az is kihuny, és minden marad a régiben. Várom a férfipiedesztál következő téglájának a kihuzigálását.
Fejét felvetve, a kamerával farkasszemet nézve, női emencipációja tudatában önbizalmat árasztva magából belenyilatkozta a férfivilág arcába, hogy vége a hegemóniának! Szinte kiéreztem vehemenciája mögül a következő gondolatokat: elégedjetek meg azután a hét felével, mert nekünk is jogunk van meztelenül, egy köténykével eltakarva a micsudánkat gőzferedőzni, lubickolni az élet vizében.
Na, álljunk meg egy percre. Már a török megszállás idejében is működött a Rudas elődje a török gőzfürdő. Ott jöttek össze, nemcsak a reumájukat, prosztatájukat gyógyítatni vágyók, hanem mintegy klubszerűen itt folytak békés pipázgatás mellett az üzleti tárgyalások, és egyéb intim, személyes tárgyú megbeszélések. Ez aztán átöröklődött a mába is.
Most is vannak klubszerű, baráti társaságok, akik hetente-egy-két alkalommal összejönnek egy kis eszmecserére, reuma és podagra, áztatásra. Gyúrásra, szaunázásra. Általában az érettebb, tehetősebb, megkockáztatom-inkább értelmiségi- társaságból áll össze a csapat. Vannak külön üzletember csoportok, a másik sarokban menedzserek, a harmadikban művészek, alkotó emberek.
Nem, ferdehajlamból, nem egymás aszott testének fogdosása, fiatal fiuk beszerzése folyik ebben a fürdőben. Arra vannak a fővárosban más, hírhedt gőzfürdők. Tehát, ezt a patináns, hagyományos klubéletet akarják most felrobbantani. A fürdőigazgatóság tiltakozik, mert előre sejtik, hogy az eddigi fürdőlétszám, a női napokon akár 90%-al is lecsökkenhet. Tehát, nem lenne gazdaságos az üzemeltetés. A kékharisnyák ombucmannal fenyegetőzve kikényszeritették a nők minden másnapi beengedését, lecsökkentve a férfinapokat. Igaz, csak 3 hónap próbaidőre.
Mire volt jó, ez az egész? Hát nem értik? Szereplési viszketesgésgből, kitünni vágyásból, hogy mi Kékharisnyák, majd megmutatjuk! Mi is érünk annyit, mint a férfiak! Nekünk is kell a hely a nap alatt! Majd a 3 hónap alatt szervezünk medzsernői, kis és nagymama klubokat. Főzőcske, de okosan. Receptcseréket, szalvéta és gyufacimkegyüjtő, kötő, horgoló és antialkolista klubokat, amivel megtöltjük a fürdőt. Mert, hol is lehetne a nők ügyes-bajos dolgait legjobban kitárgyalni, mint a gőzben.
Előre látom a dolog végét. A napi robottól, második, harmadik műszaktól kimerült háziasszonyoknak, nem marad felesleges, idejük, erejük, pénzük erre a passzióra. Pedig a szövőnők, szallagon dolgozó varrólányok-asszonyok, igen csak elmacskásodott, viszeres lábaikat, reumás karjaikat, meggörnyedt gerinceiket szeretnék a gógyvizben kiáztatni! Na, tehát akiknek valóban kellene a gyógyvizes ázalgás, dömöckölés, azok kiesnek a szórásból. Kik maradnak? Az emancipált, közép és felsővezető, általában, jólszituált szinglik.
Igaz, hogy nekik nincsenek reumás panaszaik. Ők fitnessklubokban gyúratják feszesre izomzatukat, löttyedt bőrüket. Soláriumban sülnek grillcsirke bronzvörösre. Nekik, csak azért kell az ominózus gőzfürdőt megszállni, ha három hónapig, akkor, csak három hónapig, hogy megmutassák a világnak! Ja, hogy mit is? Hát, hogy az esélyegyenlőség az nem tréfa! A nőkkel nem lehet kukoricázni! Tanulják meg a férfiak, hogy egyenlőség van, amióta bekösztött a demokrácia. Mondom, előre blattolom, hogy minden csoda –jelen esetben,– három hónapig tart… aztán majd jön egy újabb fellobanás, az is kihuny, és minden marad a régiben. Várom a férfipiedesztál következő téglájának a kihuzigálását.
Hozzászóláshoz jelentkezz be vagy regisztrálj!
2006-02-16 15:12:57
Ezt szeretem mikor egy női ad magára,a nőiességére. Te,ha ennek az írásnak hsz-eit végigolvasod a fullon,a fórumban,akkor meglátod miket kaptam érte! Főleg az audreytől.
2006-02-16 14:07:06
Hah! Ez jó. Én is gondolkodtam rajta, hogy ki fog oda járni? Én biztosan nem. Örülök, hogy elfekszem egy jó könyvvel fél órára, nemhogy még másszak a gőzig.
Tetszik az írás, bár lehet, hogy egy kicsit most háborognom kéne az emancipuncik nevében, de nem teszem. Imádom, hogy kinyitják előttem az ajtót a férfiak, és egy cseppet sem bánom, ha udvariasak velem.:-))