Ha lehunyom a szemem,
Érzem kezed kezemen,
Újra átölelsz, és megsimogatsz,
Közelségeddel nyújtasz vigaszt.

Kinyitom a szemem, de már nem látlak,
Hiányzol! Szemem könnybe lábadt,
Már egyedül sétálok a kihalt fák között,
A magány mélyen a szívembe költözött.

Megtanultam nélküled élni,
Nevedet kihagyva történetet mesélni,
Elfogadni, hogy mást ölelsz,
Nem gondolni arra, hogy végleg elfelejtesz.

Ha haragszol, tudom, van rá okod,
Néha előlem ezt nem titkolod,
Boldognak mutatod magad,
Elhiszem, hogy semmi benned már nem maradt.

Nincs már szükségem Rád,
Tudom, ez nem csak a Te hibád,
A csókokat is elfelejtem egyhamar,
Ahogy az évek eltelnek már nem zavar.

2005. november