Az utolsó csepp is,mikor betelik a pohárban,
menekülni próbálsz,de hiába:futni nem hagy,
erőszakkal úgy rádtapad.
Hív,cselez,csalogat,mert nem enged zöld utat.
Az őrület közel áll hozzád,kedves neked,mint jóbarát.
Ismered az útját,célját,érzed tarkódon sóhaját.
Eleged van végképp, végleg
mocskosmód hagynád az egészet-
de a rohadt démonok...
tombolnak,mint tavasszal a hormonok
és markolva,húzva,vonva egyre gátolva
hogy önmagad légy, s ne keresztezze útját a tiéd.
De nem szabadulsz újra úgyse,s mi lesz ennek a vége?
Fogalmad sincs és félsz,
kicsordul a pohár és kész...
Mert annyira szar az egész.

Szerinted?